2011. július 31., vasárnap
TÉVEDTEM
Gondolom emlékeztek arra,hogy azt mondtam+ írtam,hogy nem tilthatnak el a géptől a szülinapomon,ami ma van,,....na tévedtem.Apám még azt sem engedi,hogy ...semmit sem,sőt még ugráltat is engem..de mind1,szóval sajna még várnotok kell egy pinyurkát a kövi fejezethez. Sietek sziasztok:)
2011. július 20., szerda
Rossz hír már megint:
Bocsi hogy folyton rossz hírekkel jövök,de ez most komoly.Sajnos egy ideig még ilyen tempóban sem fogok tudni írni,mivel ma 20-án amint tudjátok már aki Kecskeméten lakik igen nagy zuhé volt és nagy szél.Nos mi azok közé tartozunk akiknek lett egy kis gondjuk ettől a vihartól...lementek a cserepek és beáztunk de ez semmi ahhoz képest ami pl a máshol történt valami,de megoldjuk valahogy:) Nos ennyi lenne az egész,további szép nyarat.Agusztus 22-25 között nem leszek elérhető,mert megyek angolnyelvi táborba,mert gyúrok a nyelvvizygára:) Na további szép napot és nyarat:)
2011. július 17., vasárnap
10.rész
sziasztok itt a kövi feji.:
-Damon!!-sikítottam-te még is mi a fészkes fenét keresel itt,főleg a szobámban?-vontam kérdőre.
-Legalább 10-szer ha csöngettem,de senki nem nyitott ajtót,így gondoltam beengedem magam-vont vállat-viszont mikor betettem a lábam a házatokba,megcsapott a vér szaga-mutatott a kezemre,amin a kötés már megint átázott.
-Remek-nyögtem fel-mehetek el kórházba,hogy varrják össze.
-És mégis milyen mesével fogsz előrukkolni,hogy hogyan sérültél meg?Közlöd velük,hogy egy vámpír megharapott?-nézett rám nagyon hülyén.
-Ezért is fogsz te szépen velem jönni-mutattam rá-most pedig ha megtennéd kimennél innen,amíg átöltözöm?
-Tőlem így is jöhetsz-mosolyodott el perverzül.
-Perverz állat-dobtam neki a legkeményebb párnámat-na tűnés kifelé,míg jó kedvemben vagyok-pattantam ki az ágyból és kitoloncoltam az ajtón,majd rávágtam az ajtót.Gyorsan kerítettem a gardróbomból néhány használható ruhát,amiket magamra kapkodtam,aztán bevánszorogtam a fürdőmbe és tűrhető állapotba hoztam a hajam és magam,miután megmostam a fogam.Lent a konyhában legyömöszöltem néhány falatot a torkomon,majd miután bezártam a házat,Damonnek dobtam a kocsikulcsokat-most az egyszer megengedem,hogy beszállj a kocsimba.
-Köszönöm-nyitotta ki nekem az ajtót.
-Hú mi ez a jó modor?-lepődtem meg,miközben beszálltam a kocsiba.
-Igazából,az én időmben 1700-1800-as években mikor ember voltam ilyen udvarias voltam.
-Kezdem azt hinni,hogy megfogsz változni-mosolyogtam rá.
-Te is-Ez az első alkalom,hogy rám mosolyogsz.
-Ó vigyáz,mert a végén még elpirulok-játszottam meg magam.
-Nos akkor induljunk-szállt be ő is mellém,majd felpörgette a motort és beletaposott a gázba-utána akkor megcsodálhatom a gyűjteményedet?
-Stefanék nem jönnek?-kérdeztem.
-Nem kettesben leszünk-
-Ettől féltem-sóhajtottam fel lemondóan.
-Na most nem lehet semmi kifogásod ellenem.Kivételesen kést úriember vagyok-mutatott magára és szokásához híven megforgatta a szemeit.
-Ja ez igaz,de várjuk ki a nap végét és csak utána szólj.Apropó 4-5 napja mi volt az a sürgős dolog amiért be kellett hogy vigyelek a suliba?
-Semmi különös-vont vállat-csak egy nemkívánatos személy tartózkodik a városban,aki folyamatosan megkeseríti az életünket.
-Szívesen segítek eltenni lábalól,ha azt tervezitek-ajánlottam fel.
-Köszi de mi is elbírunk vele-húzta el a száját.
5 perc alatt beértünk a kórházba,ahol rögtön elsősegélyt nyújtottak és jól leszidtak,hogy miért nem mentem be hamarabb.7 öltéssel varrták össze a kezemet,majd bekötötték.Nem éreztem semmit,szinte az egész időt végigtársalogtam Damonnal,figyelmen kívül hagyva a dokit,akit Dam megigézett,hogy ne mondja el senkinek,sőt inkább felejtse el a mi kis társalgásunkat.
-Nos akkor,hogy ezzel is megvolnánk,indulhatunk haza?-kérdezte miközben beszálltunk a kocsiba.
-Haza?Hova haza?-néztem rá értetlenül.
-Hát hozzád haza-forgatta meg a szemeit.
-Nos ha jól tudom, az nem a te házad csak be lettél oda véletlenül hívva, ergo nincs tulajdonjogod ránézve.De nyugodtan megkérhetem Boonieet,hogy tiltson ki örökre a házból.
-Na nyugi nem kell annyira felkapni a vizet-csitított Damon-akkor kijavítom:Indulhatunk hozzád?
-Így már sokkal jobb-vigyorogtam rá-és legelőszőr meglátogatjuk Stefanékat.
-Minek:?-értetlenkedett.miközben felpörgette a motort.majd beletaposott a gázba.
-Mert nem vagyok hajlandó kétszer kiállítást nyitni a házamban-vágtam rá rögtön,pedig az igazság az volt ,hogy nem akartam egyedül maradni vele,mert a végén totálisan belezúgnék,az pedig egyikünknek sem lenne jó,főleg ismerve őt,hogy csak játszadozni szokott az állítólagos barátnőivel.És én nem akartam olyan sorsra jutni.-így is tök mázli,hogy anyuék nincsenek otthon-sóhajtottam fel.
-Ahogy akarod-vont vállat-és mit tervezel a nap hátralevő részében?
-Miért érdekel az téged?-néztem rá gyanakvóan-remélhetőleg olyan programot fogok kitalálni,amiben te nem fogsz szerepelni-gondolkoztam hangosan.-
-OK.FEGYVERSZÜNET!Most komolyan én itt most olyan erőfeszítéseket teszek,hogy majd belehalok,hogy normális legyek veled egy napot és kibékítselek.Neked ezt mennyibe lenne viszonozni?_"fakadt ki Damon"
-Ó észre sem vettem-húztam el a számat-csak hogy tudd ez nem elég arra,hogy elfelettesd velem azt amit tettél a hugommal.Ennél egy kicsit többre lesz szükséged.De nyugodtan folytasd,nekem nagyon tetszik a jó oldalad.A végén még megkedvellek.
-Köszönöm a jóindulatodat.
-Szívesen.Örülj,hogy nem azzal kezdtem,hogy leszúrlak-vigyorogtam rá.
-Szóval szerepel még ez a pont a listádon.
-De már csak az utolsók között. és az már haladás-jegyeztem meg-elérheted még azt is hogy teljesen törlődjön róla.
-És még mik szerepelnek azon?
-Nos a következő,hogy hogyan tegyelek hűvösre egy igeid,ha visszatér a bunkó Damon Salvatore személyiséged:ez esetben előfordulhat egy karó a szíved körüli tájékon,akkor a vasfű is igen jól megteszi a hatását,bár ott a gyógyulás egy kicsit lassabb lenne,de nem baj,főleg ha lelocsollak vele,de így is spórolnom kell vele.A kevésbé fájdalmas akcióim:sz sz hogy nem szólok hozzád és levegőnek nézlek,bezáratlak valahova egy időre megkérve Boonieet,hogy segítsen.De szerintem Stefan is a segítségemre lest és kész örömmel kezelésbe vesz,persze nem fizikailag,mert tudom,hogy jelenleg erősebb vagy nála,de amint ismerlek nem szereted a szentbeszédeket és Stefan abban nagyon jó,mivel ő a jó testvér aki próbálja megtéríteni a tékozlófiút,aki nem szó szerint menekült el a családjától,hanem otthonról ment el-ütögettem meg gyengéden a halántékát-és igyekszik,hogy a bátyja esze újra hazatérjen.Amihez még sok idő kell főleg a jelen helyzetet látva,ha a személy kislányokat fojtogat.De ha nagyon elszánom magam és nem kímélve az energiáimat,megpróbálhatom egy hónap alatt gatyába rázni egy szelídítésre váró alakot,aki most éppen itt ül mellettem-hadartam el egy levegőre-csak hogy tudd éppen rólad beszélek-néztem rá vigyorogva mint mindig és mosz előszőr fordúl elő,hogy nem tudott azonnal visszavágni.De hamar túljutott a szótlanságán és a szokásos gyűlölköző tekintetével nézett rám,ami inkább hatott ebben a helyzetben megbántott és gúnyos kifekjezésre.
folyt.köv kérlek kommetet írjatok.
Sietek a kövi fejezettel.bocsiu hogy ilyen rövid lett és bocsi a helyesírási hibákért majd ha elsz időm kijavítom.Várom a komimkat:):)
-Szóval szerepel még ez a pont a listádon.
-De már csak az utolsók között. és az már haladás-jegyeztem meg-elérheted még azt is hogy teljesen törlődjön róla.
-És még mik szerepelnek azon?
-Nos a következő,hogy hogyan tegyelek hűvösre egy igeid,ha visszatér a bunkó Damon Salvatore személyiséged:ez esetben előfordulhat egy karó a szíved körüli tájékon,akkor a vasfű is igen jól megteszi a hatását,bár ott a gyógyulás egy kicsit lassabb lenne,de nem baj,főleg ha lelocsollak vele,de így is spórolnom kell vele.A kevésbé fájdalmas akcióim:sz sz hogy nem szólok hozzád és levegőnek nézlek,bezáratlak valahova egy időre megkérve Boonieet,hogy segítsen.De szerintem Stefan is a segítségemre lest és kész örömmel kezelésbe vesz,persze nem fizikailag,mert tudom,hogy jelenleg erősebb vagy nála,de amint ismerlek nem szereted a szentbeszédeket és Stefan abban nagyon jó,mivel ő a jó testvér aki próbálja megtéríteni a tékozlófiút,aki nem szó szerint menekült el a családjától,hanem otthonról ment el-ütögettem meg gyengéden a halántékát-és igyekszik,hogy a bátyja esze újra hazatérjen.Amihez még sok idő kell főleg a jelen helyzetet látva,ha a személy kislányokat fojtogat.De ha nagyon elszánom magam és nem kímélve az energiáimat,megpróbálhatom egy hónap alatt gatyába rázni egy szelídítésre váró alakot,aki most éppen itt ül mellettem-hadartam el egy levegőre-csak hogy tudd éppen rólad beszélek-néztem rá vigyorogva mint mindig és mosz előszőr fordúl elő,hogy nem tudott azonnal visszavágni.De hamar túljutott a szótlanságán és a szokásos gyűlölköző tekintetével nézett rám,ami inkább hatott ebben a helyzetben megbántott és gúnyos kifekjezésre.
folyt.köv kérlek kommetet írjatok.
Sietek a kövi fejezettel.bocsiu hogy ilyen rövid lett és bocsi a helyesírási hibákért majd ha elsz időm kijavítom.Várom a komimkat:):)
2011. június 23., csütörtök
9.rész.
Sziasztok!! Na itt a kövi feji.Csoda történt mert apám megengedte,hogy tegyek fel frisst.Hát nem jó:: Phf..Na jó olvasást.
Bocsi,hogy ilyen rövid lett,de csak ennyire kapta időt:( De majd sietek a többivel:) Jó olvasást:)
Bocsi,hogy ilyen rövid lett,de csak ennyire kapta időt:( De majd sietek a többivel:) Jó olvasást:)
-Indulhatunk?-kérdezte Dam-jaj ne légy már ilyen durci.
-Nem ajánlom,hogy felhúzz Damon,mert időközben eszembe jutott,hogy hova rejtettem el azt a karót a kocsimba-fenyegettem meg-bár most túl fáradt vagyok ahhoz,hogy leszúrjalak-ásítottam egyet,miközben a kezemet az ablaknak nyomva nekidőltem az ajtónak.Olyan jól esett neki az est hidege.
-Fáj a kezed?-kérdezte szinte aggódva Dam.
-Nem annyira.Mint ha megszúrtam volna magam valamivel-vonta vállat.
-Azért gondolom egy kicsit jobban-feltételezte,majd az egyik kezét elém emelte-egy kis gyógyító vért?
-Ennyire nem jó a memóriád?Mint ha az előbb azt mondtad volna,hogy nem fogsz a véreddel itatni,csak azért,hogy gyorsabban gyógyuljak.Tudod: előbb hagynám,hogy elvérezz,mint hogy a véremmel itassalak-idéztem fel a szavait.
-Pedig igen csak vérzik.
-Zavar?Mert engem nem.
-Kevésbé,most,hogy tudom,vérbéna van benned-húzta el a száját-tényleg neked honnan van?
-Termesztem-vontam vállat-persze nem itt-Bár ideje lenn beszereznem egy újabb mennyiséggel,mivel már csal 5 üvegem van,de az elég lesz kb 1 évig még,mivel elég egy napra két csepp a családom teáiba.
-Pedig azt hittem,hogy az egészet kiirtottam-rázta meg lemondóan a fejét Damon.
-Még szerencse,hogy nem sikerült - nevettem fel-ha kiirtottad volna az egészet,nem ajánlottam volna fel neked,hogy igyál a véremből.Ennyi eszed neked is lehetett volna.
-Ja.De a lényegre térve valahogy el kéne állítanod a karodból folyó vért.
-Igen,de azt nem a te segítségeddel fogom megtenni-bólintottam- egy kis ecetes víz mindent megold.
-Hú az fájni fog-borzongott meg Dam,miközben bekanyarodott a házunk elé,majd leállította a motort.Én egyből ki is ugrottam a kocsiból és elindulta a házunk felé,de Dam már utol is ért-nagy baj lenne ha bemennék?
-Ige,ha már kérdezed-bólintottam.Tudom nálatok nem szokás minden nap aludni,de nálunk embereknél igen.Szóval ha a közeljövőben nem fogod bántani valamelyik családtagomat,hajlandó leszek neked holnap megmutatni a karógyűjteményemet.Egyébkén sincsen más tervem,mint kiállítást szervezni itthon-sóhajtottam fel-tehát viselkedj!
-Ezt úgy mondtad,mint ha egy kutya lennék-háborodott fel.
Tudod, mindig is szerettem volna egy kutyát-álltam lábujjhegyre, majd összekócoltam a haját-na szia-fordultam sarkon és bementem a házba.Beköszöntem anyunak,hogy itthon vagyok,majd felmentem a szobámba,onnan pedig a fürdőmbe ahol kicserélte a kötést a kezemen,majd letusolta és egy hálóinget felvéve beledőltem az ágyba és elaludtam.
-Termesztem-vontam vállat-persze nem itt-Bár ideje lenn beszereznem egy újabb mennyiséggel,mivel már csal 5 üvegem van,de az elég lesz kb 1 évig még,mivel elég egy napra két csepp a családom teáiba.
-Pedig azt hittem,hogy az egészet kiirtottam-rázta meg lemondóan a fejét Damon.
-Még szerencse,hogy nem sikerült - nevettem fel-ha kiirtottad volna az egészet,nem ajánlottam volna fel neked,hogy igyál a véremből.Ennyi eszed neked is lehetett volna.
-Ja.De a lényegre térve valahogy el kéne állítanod a karodból folyó vért.
-Igen,de azt nem a te segítségeddel fogom megtenni-bólintottam- egy kis ecetes víz mindent megold.
-Hú az fájni fog-borzongott meg Dam,miközben bekanyarodott a házunk elé,majd leállította a motort.Én egyből ki is ugrottam a kocsiból és elindulta a házunk felé,de Dam már utol is ért-nagy baj lenne ha bemennék?
-Ige,ha már kérdezed-bólintottam.Tudom nálatok nem szokás minden nap aludni,de nálunk embereknél igen.Szóval ha a közeljövőben nem fogod bántani valamelyik családtagomat,hajlandó leszek neked holnap megmutatni a karógyűjteményemet.Egyébkén sincsen más tervem,mint kiállítást szervezni itthon-sóhajtottam fel-tehát viselkedj!
-Ezt úgy mondtad,mint ha egy kutya lennék-háborodott fel.
Tudod, mindig is szerettem volna egy kutyát-álltam lábujjhegyre, majd összekócoltam a haját-na szia-fordultam sarkon és bementem a házba.Beköszöntem anyunak,hogy itthon vagyok,majd felmentem a szobámba,onnan pedig a fürdőmbe ahol kicserélte a kötést a kezemen,majd letusolta és egy hálóinget felvéve beledőltem az ágyba és elaludtam.
Nem volt valami kellemes az éjszakám,ugyanis mindig arra keltem fel hogy lüktet és fáj a kezem.Átkoztam magam azért,hogy megengedtem Damnak,hogy megharapjon,pedig elég lett volna pár csepp vér is.Reggel anyám kopogtatott be fél 7-kor.
-Szia kincsem,csak azért keltettelek fel,hogy szóljak elmentünk Alyvel vásárolni.Tudod hétfőn lesz a szülinapja és már most előre megkapja az ajándékait.
-Renden-húztam a fejemre a takarót-sziasztok-dünnyögtem és vissza aludtam.
-Szia kincsem,csak azért keltettelek fel,hogy szóljak elmentünk Alyvel vásárolni.Tudod hétfőn lesz a szülinapja és már most előre megkapja az ajándékait.
-Renden-húztam a fejemre a takarót-sziasztok-dünnyögtem és vissza aludtam.
Ez a kis szunyóka sem tartott valami sok ideig.9 órakkor kómás fejjel felültem az ágyon és mikor szétnéztem azt hittem,hogy szívrohamot fogok kapni.
-DAMON!!!-sikítottam,miközben magamrarántottam a takarómat...
-DAMON!!!-sikítottam,miközben magamrarántottam a takarómat...
Folyt köv.
2011. június 22., szerda
Másik blogom
Ugye megemlítettem a másik blogom is : www.ivett-cullen.blogspot.com
most csak oda tudtam frisset tenni,remélem,hogy tetszeni fog:) Sietek ide is tenni néhányat:) Jó olvasást:) Pusz.:)
2011. június 21., kedd
Mégegy roszz hír sajnos.
Nos ugye befejeződött a suli, remélem mindenkinek jó lett a bizonyítványa XD.Hát én nem teljesen,de megvagyok elégedve a sajátoméval...de csak egy picit remélem jövőre jobb lesz 3.7-es átlagnál.Na szóval a szüleim vagyis apum nincs vele megelégedve és eltiltott sok mindentől köztük a számítógéptől is és hogy csak a közelébe se menjek lekódolta a gépet.Na de én sem vagyok teljesen hülye,hogy ne tudjam megfejteni a kódot csak az észjárásával kell gondolkodni XD.Szóval sokkal lassabban fog menni az egész blog,mert csak akkor tudok frissekkel szolgálni,ha apum nincs itthon,vagyis jelen esetben,mikor ezt írom,de sajna nem vagyok olyan gyors író,hogy ebben a kis időben míg ő távol van letudjak gépelni egy egész fejezetet,de majd igyekszem hetente 1-et feltenni.Sajnos az Ivett-es blogom is így járt,szóval bocsi és köcce a kommentet Clarissa:) nagyon ari vagy és olvasom a tiedet 100-zal csak siess te is:) na ennyi amit akartam mondani sziasztok és további szép nyarat::)...remélem forgalmasabb lesz a tiétek mint az enyém:)
viszont júli.31-én több feki is meglesz egyszerre,mert mégsem lehet annyira kegyetle,hogy a szülinapomon is eltílt:)
viszont júli.31-én több feki is meglesz egyszerre,mert mégsem lehet annyira kegyetle,hogy a szülinapomon is eltílt:)
2011. június 20., hétfő
8.rész
Sziasztok itt a kövi feji.Iparkodom a többivel is:)
Folyt.köv
-Váo. Ilyen alkalom nem lesz több, hogy valaki felajánlja magát tápláléknak-állt elém, majd a felé nyújtott kezemet a szája elé emelte- ez tényleg fájni fog egy picit!-figyelmeztetett és a fogait a karomba mélyesztette aztán szívni kezdte a vérem. Ahogy mondta egy kicsit fájt, de feleannyira, sem mint Damonnak. Kb. két kortyot ihatott, mikor hátratántorodott és fuldokolni kezdett a padlóra roskadva.
-Valami gond adódott?-vigyorogtam rá, miközben a vérző karomat szorongattam.
-Vasfű-krákogta- de miért nem éreztem meg már az illatodból?-mérgelődött.
a-tele vagyok meglepetéssel, ugye?-nevettem fel, mire a következő pillanatban már borultam hátra a fotellel együtt, Damon kezével a nyakamon.
-Akkor most bele is kezdhetsz a mesédbe- mondta.
-Az egy kicsit nehéz lesz így, főleg ha nem kelsz fel rólam és nem engeded el a torkom – néztem a szemébe, ami nagy hiba volt. Teljesen elvesztem a tekintetében: „Ó Prue most ébredj fel! És ne merj beleszeretni egy vámpírba, főleg belé ne, aki alig egy órája majdnem megölte a húgodat.”-parancsoltam magamra, majd egy mély levegő vétellel lelöktem magamról Damont,aki láthatólag ugyanazzal a problémával küszködött mint én:”Már megint álmodozol Prue!.Ő számodra egy elérhetetlen személy és emellett még egy igazi bunkó is.”-Miután felálltam, vissza állítottam a széket és beleültem-hallod ez tényleg fájt egy kicsit- néztem le amíg mindig vérző kezemre.
-Te akartad-vont vállat Damon.
-Gyere, had kössem be a kezed-húzott fel a székből Elena és az egyik fürdőszobába vitt, majd kitisztította a sebet és betekerte egy kötéssel.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, majd együtt visszamentünk a többiekhez. Láthatólag Damon már jobban volt..Szegényt most annyira tudom sajnálni.
- Nos, akkor kezdhetem a történetet?-kérdeztem-, ha már ilyen szépen megkértetek?
-Csupa fül vagyok-gúnyolódott Damon- és csak az igazat!
-Hát persze. Nos, gondolom, azt nem kell részleteznem, hogy a Salvatore família két ágra bomlott (és még most kijelentem, hogy ti és én nem vagyunk rokonságba).
-De hát Salvatore vagy!-rázta meg a fejét Stefan.
-Igen, de akkor sem. Nehéz elmagyaráznom és én sem értem- mondtam ellent-szóval a lényeg ebből, hogy az őseim azért váltak le tőletek, mert nem hitték el, hogy sikeresen levadászták az összes vámpírt (és nem is tévedtek, ha ti még éltek) bár egy idő után rá is jöttek, hála neked Stefan. Tehát elköltöztünk innen kb. egy 15-20 évre és anyagilag támogattunk a város újjá építését. És mikor újra elkezdődtek a különös gyilkosságok- néztem jelentőségteljesen Damonra-az ismereteik alapján elkezdtük a vámpírvadász életmódot.
-Akkor neked is spéci felszerelésed van?-vágott közbe Dam.
-Gondolom igen, még ne láttam az ő készleteit- vontam vállat- szóval néhányan itthon keresték meg a napi kenyerüket.A nagyapám Lucas Salvatore és a felmenői voltak, akik vezették ezeket a "vadászatokat".Sajnos nem volt valami hosszú élető,de mikor 6 éves voltam és az apámat Pierre Salvatoret meggyilkolta egy vámpír, elmondta a feladataimmal kapcsolatos dolgokat, bár akkoriban volt sejtésem róla,mivel a papámat és az apámat is ugyanaz a vámpír tette el láb alól a szemem elött.Mivel én kicsi voltam,anyám pedig éppen a húgomat várta és félt a történtek miatt ( de ő máig nem tudja, hogy mi tette) ezért elköltöztünk Floridába, ahol mostanáig éltünk.Én kezdtem el nyaggatni anyut, hogy költözzünk vissza, mert kiakartam próbálni magam, hogy itt milyen lennék vámpírvadászként, viszont nagy elszomorodásomra csak jó fej vámpírokkal találkoztam,akiket megkedveltem....egyet kivéve-néztem szúrós tekintettel Damonra-akit még ezer örömmel küldenék a túlvilágra.
-Odáig sem jutnál el, hogy elkapj engem-horkantott fel az éppen szóban forgó személy-túl lassú vagy hozzám képes.
-Szerintem Bonnie segítene nekem főleg, ha rólad van szó.Egy aprócska kis varázslat és annyi lenne.
-Te tudod, hogy Bonnie boszorkány?-döbben t meg Elena.
-Természetesen utánanéztem az itt élőknek és Bonnieról süt, hogy mi ő.Emily igen hasonlít rá.
-És róla honnan tudsz?
-A környéken valahol több 100 boszorkányt égettek el,erről még az átlagos emberek is hallottak.
-Miért te nem vagy átlagos?-kérdezte Damon.
-Egy átlagos , hétköznapi ember fejvesztve ,menekülne el, ha szembetalálná magát p. veletek és tudna rólatok mindent,főleg rólad Damon.
-Hát igen, én még csak pár éve élem itt az unalmas , öldöklés nélküli napjaimat-bólogatott.
-Ebben még nem vagyok teljesen biztos-sóhajtottam fel.
-Még mindig nincs kitekerve a nyakad, ugye?-vigyorgott rám és én azt hittem, hogy menten nekiesek,de mikor a gyűrűmre néztem gyorsan lehiggadtam.
-Ha meg is ölnél, én pár óra múlva ugyan úgy élném az életem-mutattam fel a kezem.
-De ez nem is olyan mint a tesómé.meg Alaric-é-ráztam meg a fejét Elena.
-Ez egy modern gyűrű-nevettem fel.
-Szabad?-nyújtotta ki felém a kezét Stefan,de megráztam a fejem-
-Nem jó ötlet.Mikor kiöntötték az anyagába pár csepp vasfűt csepegtettek.Csak fájdalmat okozna neked.Nekem vámpír nem árthat,kivéve ha először levágja az ujjam.
-Vigyázz mert Elena apja már járt úgy-vigyorgott Damon.
-Ja csak én nem leszek olyan hülye,hogy kés alá tegyem a kezem-sóhajtottam fel.Egyéb kérdés?Mert mennék haza.Anyám így is ki lesz akadva,hogy hol vagyok-kérdeztem,mire a mobilom vad csörgésbe kezdett-na ez ő lesz-vettem a kezembe a kis kütyüt, majd felvettem-szia anya mindjárt otthon vagyok.
-Remélem is kislányom.Mégis hol vagy hajnalok hajnalán?Teljesen elment a józan eszed?Egyébként is azt mondtad,hogy hazamész,erre meg itthon se vagy.
-De voltam.Egyébként meg a Stefan és Damon Salvatorenél vagyok.Ha jól emlékszem,annó még te nyaggattál,hogy ismerjem meg őket,csak teljesítem a kívánságodat.
-Jó de ezt nem ilyen időben kéne-enyhült meg Gisselle hangja.Siess haza kincsem.
-15 perc és otthon vagyok-tettem le a telefont.Bocsi,de amint hallottátok, nekem komolyan mennem kell haza.
-Hazaviszlek-pattant fel Dam.
-Kösz de egyedül is hazatalálom-zártam meg a fejem.
-De nálam vannak a kocsikulcsok-emelte fel a kulcscsomót.
-Eskü legközelebb mást fogok hozzád vágni.Legyen.Sziasztok.köszöntem el Elenáéktól,majd Damon kíséretében kimentem a házból a kocsimhoz...
-Valami gond adódott?-vigyorogtam rá, miközben a vérző karomat szorongattam.
-Vasfű-krákogta- de miért nem éreztem meg már az illatodból?-mérgelődött.
a-tele vagyok meglepetéssel, ugye?-nevettem fel, mire a következő pillanatban már borultam hátra a fotellel együtt, Damon kezével a nyakamon.
-Akkor most bele is kezdhetsz a mesédbe- mondta.
-Az egy kicsit nehéz lesz így, főleg ha nem kelsz fel rólam és nem engeded el a torkom – néztem a szemébe, ami nagy hiba volt. Teljesen elvesztem a tekintetében: „Ó Prue most ébredj fel! És ne merj beleszeretni egy vámpírba, főleg belé ne, aki alig egy órája majdnem megölte a húgodat.”-parancsoltam magamra, majd egy mély levegő vétellel lelöktem magamról Damont,aki láthatólag ugyanazzal a problémával küszködött mint én:”Már megint álmodozol Prue!.Ő számodra egy elérhetetlen személy és emellett még egy igazi bunkó is.”-Miután felálltam, vissza állítottam a széket és beleültem-hallod ez tényleg fájt egy kicsit- néztem le amíg mindig vérző kezemre.
-Te akartad-vont vállat Damon.
-Gyere, had kössem be a kezed-húzott fel a székből Elena és az egyik fürdőszobába vitt, majd kitisztította a sebet és betekerte egy kötéssel.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, majd együtt visszamentünk a többiekhez. Láthatólag Damon már jobban volt..Szegényt most annyira tudom sajnálni.
- Nos, akkor kezdhetem a történetet?-kérdeztem-, ha már ilyen szépen megkértetek?
-Csupa fül vagyok-gúnyolódott Damon- és csak az igazat!
-Hát persze. Nos, gondolom, azt nem kell részleteznem, hogy a Salvatore família két ágra bomlott (és még most kijelentem, hogy ti és én nem vagyunk rokonságba).
-De hát Salvatore vagy!-rázta meg a fejét Stefan.
-Igen, de akkor sem. Nehéz elmagyaráznom és én sem értem- mondtam ellent-szóval a lényeg ebből, hogy az őseim azért váltak le tőletek, mert nem hitték el, hogy sikeresen levadászták az összes vámpírt (és nem is tévedtek, ha ti még éltek) bár egy idő után rá is jöttek, hála neked Stefan. Tehát elköltöztünk innen kb. egy 15-20 évre és anyagilag támogattunk a város újjá építését. És mikor újra elkezdődtek a különös gyilkosságok- néztem jelentőségteljesen Damonra-az ismereteik alapján elkezdtük a vámpírvadász életmódot.
-Akkor neked is spéci felszerelésed van?-vágott közbe Dam.
-Gondolom igen, még ne láttam az ő készleteit- vontam vállat- szóval néhányan itthon keresték meg a napi kenyerüket.A nagyapám Lucas Salvatore és a felmenői voltak, akik vezették ezeket a "vadászatokat".Sajnos nem volt valami hosszú élető,de mikor 6 éves voltam és az apámat Pierre Salvatoret meggyilkolta egy vámpír, elmondta a feladataimmal kapcsolatos dolgokat, bár akkoriban volt sejtésem róla,mivel a papámat és az apámat is ugyanaz a vámpír tette el láb alól a szemem elött.Mivel én kicsi voltam,anyám pedig éppen a húgomat várta és félt a történtek miatt ( de ő máig nem tudja, hogy mi tette) ezért elköltöztünk Floridába, ahol mostanáig éltünk.Én kezdtem el nyaggatni anyut, hogy költözzünk vissza, mert kiakartam próbálni magam, hogy itt milyen lennék vámpírvadászként, viszont nagy elszomorodásomra csak jó fej vámpírokkal találkoztam,akiket megkedveltem....egyet kivéve-néztem szúrós tekintettel Damonra-akit még ezer örömmel küldenék a túlvilágra.
-Odáig sem jutnál el, hogy elkapj engem-horkantott fel az éppen szóban forgó személy-túl lassú vagy hozzám képes.
-Szerintem Bonnie segítene nekem főleg, ha rólad van szó.Egy aprócska kis varázslat és annyi lenne.
-Te tudod, hogy Bonnie boszorkány?-döbben t meg Elena.
-Természetesen utánanéztem az itt élőknek és Bonnieról süt, hogy mi ő.Emily igen hasonlít rá.
-És róla honnan tudsz?
-A környéken valahol több 100 boszorkányt égettek el,erről még az átlagos emberek is hallottak.
-Miért te nem vagy átlagos?-kérdezte Damon.
-Egy átlagos , hétköznapi ember fejvesztve ,menekülne el, ha szembetalálná magát p. veletek és tudna rólatok mindent,főleg rólad Damon.
-Hát igen, én még csak pár éve élem itt az unalmas , öldöklés nélküli napjaimat-bólogatott.
-Ebben még nem vagyok teljesen biztos-sóhajtottam fel.
-Még mindig nincs kitekerve a nyakad, ugye?-vigyorgott rám és én azt hittem, hogy menten nekiesek,de mikor a gyűrűmre néztem gyorsan lehiggadtam.
-Ha meg is ölnél, én pár óra múlva ugyan úgy élném az életem-mutattam fel a kezem.
-De ez nem is olyan mint a tesómé.meg Alaric-é-ráztam meg a fejét Elena.
-Ez egy modern gyűrű-nevettem fel.
-Szabad?-nyújtotta ki felém a kezét Stefan,de megráztam a fejem-
-Nem jó ötlet.Mikor kiöntötték az anyagába pár csepp vasfűt csepegtettek.Csak fájdalmat okozna neked.Nekem vámpír nem árthat,kivéve ha először levágja az ujjam.
-Vigyázz mert Elena apja már járt úgy-vigyorgott Damon.
-Ja csak én nem leszek olyan hülye,hogy kés alá tegyem a kezem-sóhajtottam fel.Egyéb kérdés?Mert mennék haza.Anyám így is ki lesz akadva,hogy hol vagyok-kérdeztem,mire a mobilom vad csörgésbe kezdett-na ez ő lesz-vettem a kezembe a kis kütyüt, majd felvettem-szia anya mindjárt otthon vagyok.
-Remélem is kislányom.Mégis hol vagy hajnalok hajnalán?Teljesen elment a józan eszed?Egyébként is azt mondtad,hogy hazamész,erre meg itthon se vagy.
-De voltam.Egyébként meg a Stefan és Damon Salvatorenél vagyok.Ha jól emlékszem,annó még te nyaggattál,hogy ismerjem meg őket,csak teljesítem a kívánságodat.
-Jó de ezt nem ilyen időben kéne-enyhült meg Gisselle hangja.Siess haza kincsem.
-15 perc és otthon vagyok-tettem le a telefont.Bocsi,de amint hallottátok, nekem komolyan mennem kell haza.
-Hazaviszlek-pattant fel Dam.
-Kösz de egyedül is hazatalálom-zártam meg a fejem.
-De nálam vannak a kocsikulcsok-emelte fel a kulcscsomót.
-Eskü legközelebb mást fogok hozzád vágni.Legyen.Sziasztok.köszöntem el Elenáéktól,majd Damon kíséretében kimentem a házból a kocsimhoz...
2011. június 17., péntek
7.rész
Sziasztok itt a kövi feji.Várom kommenteket!
-Ne Aly!
-Gyere be-hívta be a házba Damont, mire átlépte a küszöböt és torkon ragadva a hugom egy falhoz nyomta.
-Ne! Enged őt el Damon!-rémültem meg.
-Prudence!-kezdett el sírni Aly.
Hagyd őt békén Damon-futottam oda hozzá,de még mielőtt odaértem volna felemelte a szabad kezét.
-Á-á!Előbb dobd el szépen azt a karót-mutatott az immár a kezemben szorongatott tárgyra-
-Segíts Prue!.kérlelt zokogva Alyson,mire a sarokba hajítottam a karót(,amivel legszívesebben szíve tudtam volna szúrni ezt a felfuvalkodott szemét piócát.),de a másikat még a ruhám ujja alatt rejtegettem a megfelelő pillanatra várva.
-Remek-villantotta meg szemét Damon-ha azt szeretnéd, hogy ne tekerjem ki a drága hugod nyakát és ne szívjam ki belőle az utolsó csepp vért is,akkor teszel nálunk egy kis látogatást és hazugság nélkül elregéled nekünk, hogy ki is vagy valójában..és azt már nem kell megemlítened, hogy vámpírvadász vagy-szorította meg Aly nyakát, aki levegőért próbált kapkodni.
-Oké,veled megyek,csak ne bántsd a hugom-kezdtek el potyogni a könnyeim.Nem élném túl, ha bármi történne a hugommal,Őt szeretem a világon a legjobban, mit kis tesót.
-Csodás-engedte el Alysont, mire ő a földre esett.Azonnal odasiettem hozzá,félrelökve Damont és a karjaimba vettem,mire a másik karó kicsúszott a ruhám alól-ó ezt most szépen elveszem-vette ki a kezemből azt és én hagytam.Csak a sokkos állapotba került,zokogó húgomra figyeltem.
-Csss-simogattam a hátát nyugtatás képen.A könnyimmel küszködve fordultam Damon felé és a legdühösebb arccal néztem rá-boldog vagy?Te az örömödet leled abban,hogy kisgyerekeket bántasz?
-Kevésbé,mint ha felnőtt emberekkel tenném ezt,vagy csapolnám meg-húzta gúnyos mosolyra a száját-viszont kellett egy kis ösztönzés.
-Később elmondtam volna.
-Türelmetlen vagyok.És nem díjazom,mikor a hülyét járatják velem.Most pedig indulhatnánk?
-Először töröld ki az elméjéből az előbbieket!-követeltem remegő hangon.
-Szóval erről is tudsz.Igen jártas vagy a témában.
-Nem lennék az,ha nem ölte volna meg a családtagjaimat egy rohadt szemét vámpír-motyogtam halkan,hogy Aly ne hallja meg.
-Mi legyen az emléke?
-Hogy felzavartuk az álmából,hogy szóljak neki,hogy elmentem és csak későn jövök.
-Rendben-vont vállat Damon, majd a tekintetét Alysonéba fúrta és elismételte azt amit neki mondtam.Mikor végzett a hugom tekintette egy pillanatra elhomályosodott, majd vigyorgó képpel felém fordult.
-De kb. mikor jössz?-kérdezte.
-Nem tudom-tettem le a földre- a vacsorádat betettem a mikróba,azt edd meg utána pedig menj vissza aludni!-parancsoltam rá-és mondd meg anyunak, ha fenn leszel még, hogy későn jövök.Na szia-adtam egy puszit a feje búbjára, majd karon ragadtam Damont és magam után húzva kiviharoztam a házból.Mikor az autónál voltunk szembefordultam vele-csak hogy tudd, ezt még megfogod keserülni, vagy teszek arról, hogy egy karót kapj a szívedbe és örökre elhagyd az élők világát!-fenyegettem meg.
-Nem bántottam volna a hugod, de már nagyon kíváncsian várom a magyarázatodat és a válaszokat a kérdéseimre.Szóval inkább induljunk-sürgetett, mire hozzávágtam a kocsikulcsokat-au-kapta el mielött a földre estek volna-ez fájt és nem volt szép tőled.
-Az nem lesz szép, mikor átszúrom a szívedet, vagy vasfüvet gyömöszölök le a torkodon!-dühöngtem, miközben beszállta a kocsiba, és kivételesen nem a volén mögé, hanem mellé.
-Aranyos vagy, mikor duzzogsz-szállt be ő is a volán mögé.Na most pattant el a cérna.
-Te hülye, idióta,rohadt,szemét,arrogáns,bunkó állat és "ó mr. én vagyok a tökéletes" beképzelt vámpír, én nem duzzogok, hanem dühöngök,miközben azon gondolkodom, hogy hova rejtettem el a kocsimban egy karót, amivel leszúrhatnálak!-lendítettem a kezem,hogy jól orrba vágjam,de még mielőtt célba ért volna elkapta a kezem.
-Ezt nem próbálnám meg még egyszer, mert a te kezed fogja bánni- villantotta meg dühösen a szemit-és nem foglak a véremmel itatni,csak hogy gyorsabban gyógyul-engedte el a kezem,majd felpörgette a motort és beletaposott a gázba.
-Előbb hagynám, hogy elvérezzek, mint, hogy egy kortyot is igyak a véredből-csattantam fel- és hogy tudd, már törték el a kezemet.
-Ez megnyugtat-Legalább nem én leszek az első.
-Megtennéd, hogy nem füstölöd ki a kocsimat?-mutattam a sebességmérőre, ami mát 12 km/h-t mutatott.
-Te is száguldozni szoktál és ne tagadd mert láttam.
-Az én vagyok és a saját kocsimat úgy teszem tönkre, ahogy akarom,ellentétben veled, de ha akarsz nekem venni egy új kocsit csak nyugodtan-vontam vállat.De azért megtennéd,hogy lassítasz egy kicsit?
-Te most komolyan megkértél valamire?-kerekedett el a szeme.
-Igen,képzel erre is képes vagyok, nem így mint te-mutattam rá.
.Dehogy nem, képes vagyok rá-mondott ellent Damon.
-Igen,azt a húgommal az előbb igen jól bebizonyítottad.-morogtam.
-Most meddig szándékozol a sértődöttet adni?
-Amíg normálisan bocsánatot nem kérsz és nem teszed valamivel jóvá.És előre szólok,engem nagyon nehéz kiengesztelni.
-Ok,akkor nézzük csak.Bocsánat azért amit tettem és jóvátenni úgy fogom,hogy ne, tekerem ki a hugod nyakát, még ha feldühítesz akkor sem-mondta,miközben megállt a házuk elött.
-Ó te...-csattantam fel,majd kipattantam a kocsiból és beviharoztam a házukba.Mikor beértem a házba az ajtót jól Damon arcába vágtam-Stefan Salvatore!!!-kiáltottam el magam mérgesen,mire a személy előttem is termet a hátán Elenával.csak hogy tudd rád nem neheztelek,de fogok,ha nem adsz valami hegyes dolgot a kezembe amit a bátyádba szúrhatok-morogtam-egyébként sziasztok-mentem be a nappalijukba,majd leültem az egyik fotelbe a sok közül.
-A helyemen ülsz-mondta Damon.
-Keres másikat-vettem oda.
-Gyere be-hívta be a házba Damont, mire átlépte a küszöböt és torkon ragadva a hugom egy falhoz nyomta.
-Ne! Enged őt el Damon!-rémültem meg.
-Prudence!-kezdett el sírni Aly.
Hagyd őt békén Damon-futottam oda hozzá,de még mielőtt odaértem volna felemelte a szabad kezét.
-Á-á!Előbb dobd el szépen azt a karót-mutatott az immár a kezemben szorongatott tárgyra-
-Segíts Prue!.kérlelt zokogva Alyson,mire a sarokba hajítottam a karót(,amivel legszívesebben szíve tudtam volna szúrni ezt a felfuvalkodott szemét piócát.),de a másikat még a ruhám ujja alatt rejtegettem a megfelelő pillanatra várva.
-Remek-villantotta meg szemét Damon-ha azt szeretnéd, hogy ne tekerjem ki a drága hugod nyakát és ne szívjam ki belőle az utolsó csepp vért is,akkor teszel nálunk egy kis látogatást és hazugság nélkül elregéled nekünk, hogy ki is vagy valójában..és azt már nem kell megemlítened, hogy vámpírvadász vagy-szorította meg Aly nyakát, aki levegőért próbált kapkodni.
-Oké,veled megyek,csak ne bántsd a hugom-kezdtek el potyogni a könnyeim.Nem élném túl, ha bármi történne a hugommal,Őt szeretem a világon a legjobban, mit kis tesót.
-Csodás-engedte el Alysont, mire ő a földre esett.Azonnal odasiettem hozzá,félrelökve Damont és a karjaimba vettem,mire a másik karó kicsúszott a ruhám alól-ó ezt most szépen elveszem-vette ki a kezemből azt és én hagytam.Csak a sokkos állapotba került,zokogó húgomra figyeltem.
-Csss-simogattam a hátát nyugtatás képen.A könnyimmel küszködve fordultam Damon felé és a legdühösebb arccal néztem rá-boldog vagy?Te az örömödet leled abban,hogy kisgyerekeket bántasz?
-Kevésbé,mint ha felnőtt emberekkel tenném ezt,vagy csapolnám meg-húzta gúnyos mosolyra a száját-viszont kellett egy kis ösztönzés.
-Később elmondtam volna.
-Türelmetlen vagyok.És nem díjazom,mikor a hülyét járatják velem.Most pedig indulhatnánk?
-Először töröld ki az elméjéből az előbbieket!-követeltem remegő hangon.
-Szóval erről is tudsz.Igen jártas vagy a témában.
-Nem lennék az,ha nem ölte volna meg a családtagjaimat egy rohadt szemét vámpír-motyogtam halkan,hogy Aly ne hallja meg.
-Mi legyen az emléke?
-Hogy felzavartuk az álmából,hogy szóljak neki,hogy elmentem és csak későn jövök.
-Rendben-vont vállat Damon, majd a tekintetét Alysonéba fúrta és elismételte azt amit neki mondtam.Mikor végzett a hugom tekintette egy pillanatra elhomályosodott, majd vigyorgó képpel felém fordult.
-De kb. mikor jössz?-kérdezte.
-Nem tudom-tettem le a földre- a vacsorádat betettem a mikróba,azt edd meg utána pedig menj vissza aludni!-parancsoltam rá-és mondd meg anyunak, ha fenn leszel még, hogy későn jövök.Na szia-adtam egy puszit a feje búbjára, majd karon ragadtam Damont és magam után húzva kiviharoztam a házból.Mikor az autónál voltunk szembefordultam vele-csak hogy tudd, ezt még megfogod keserülni, vagy teszek arról, hogy egy karót kapj a szívedbe és örökre elhagyd az élők világát!-fenyegettem meg.
-Nem bántottam volna a hugod, de már nagyon kíváncsian várom a magyarázatodat és a válaszokat a kérdéseimre.Szóval inkább induljunk-sürgetett, mire hozzávágtam a kocsikulcsokat-au-kapta el mielött a földre estek volna-ez fájt és nem volt szép tőled.
-Az nem lesz szép, mikor átszúrom a szívedet, vagy vasfüvet gyömöszölök le a torkodon!-dühöngtem, miközben beszállta a kocsiba, és kivételesen nem a volén mögé, hanem mellé.
-Aranyos vagy, mikor duzzogsz-szállt be ő is a volán mögé.Na most pattant el a cérna.
-Te hülye, idióta,rohadt,szemét,arrogáns,bunkó állat és "ó mr. én vagyok a tökéletes" beképzelt vámpír, én nem duzzogok, hanem dühöngök,miközben azon gondolkodom, hogy hova rejtettem el a kocsimban egy karót, amivel leszúrhatnálak!-lendítettem a kezem,hogy jól orrba vágjam,de még mielőtt célba ért volna elkapta a kezem.
-Ezt nem próbálnám meg még egyszer, mert a te kezed fogja bánni- villantotta meg dühösen a szemit-és nem foglak a véremmel itatni,csak hogy gyorsabban gyógyul-engedte el a kezem,majd felpörgette a motort és beletaposott a gázba.
-Előbb hagynám, hogy elvérezzek, mint, hogy egy kortyot is igyak a véredből-csattantam fel- és hogy tudd, már törték el a kezemet.
-Ez megnyugtat-Legalább nem én leszek az első.
-Megtennéd, hogy nem füstölöd ki a kocsimat?-mutattam a sebességmérőre, ami mát 12 km/h-t mutatott.
-Te is száguldozni szoktál és ne tagadd mert láttam.
-Az én vagyok és a saját kocsimat úgy teszem tönkre, ahogy akarom,ellentétben veled, de ha akarsz nekem venni egy új kocsit csak nyugodtan-vontam vállat.De azért megtennéd,hogy lassítasz egy kicsit?
-Te most komolyan megkértél valamire?-kerekedett el a szeme.
-Igen,képzel erre is képes vagyok, nem így mint te-mutattam rá.
.Dehogy nem, képes vagyok rá-mondott ellent Damon.
-Igen,azt a húgommal az előbb igen jól bebizonyítottad.-morogtam.
-Most meddig szándékozol a sértődöttet adni?
-Amíg normálisan bocsánatot nem kérsz és nem teszed valamivel jóvá.És előre szólok,engem nagyon nehéz kiengesztelni.
-Ok,akkor nézzük csak.Bocsánat azért amit tettem és jóvátenni úgy fogom,hogy ne, tekerem ki a hugod nyakát, még ha feldühítesz akkor sem-mondta,miközben megállt a házuk elött.
-Ó te...-csattantam fel,majd kipattantam a kocsiból és beviharoztam a házukba.Mikor beértem a házba az ajtót jól Damon arcába vágtam-Stefan Salvatore!!!-kiáltottam el magam mérgesen,mire a személy előttem is termet a hátán Elenával.csak hogy tudd rád nem neheztelek,de fogok,ha nem adsz valami hegyes dolgot a kezembe amit a bátyádba szúrhatok-morogtam-egyébként sziasztok-mentem be a nappalijukba,majd leültem az egyik fotelbe a sok közül.
-A helyemen ülsz-mondta Damon.
-Keres másikat-vettem oda.
-Mit csinált Damon-kérdezte Elena.
-Én ugyan semmit-mentegetőzött Dam, miközben helyet foglalt mellettem.
-Még hogy semmit???-akadtam ki pár oktávval a hangom fölött- az neked hétköznapi dolog, hogy ártatlan embereket bántasz és majdnem tekered ki a nyakukat,nem is beszélve arról,hogy egy kislányról volt szó a jelen esetben?!!!!
-Nem-na perszeeee-de amint mondtam,kellett egy kis ösztönzés-vont vállat.
-Arra kell majd egy kis ösztönzés és jó néhány érv,hogy a következő alkalommal, mikor a szemem elé kerülsz,ne szúrjalak szíve, vagy ne öntselek le pár liter 100%-os vasfűvel-füstölögtem-esetleg miért ne szóljak arról Mrs. Forbsnak, hogy tudok néhány nemkívánatos személyt a környéken, vagyis csak egyet?
-Pl.,mert előbb csapolnálak meg,mit hogy elmond ezt valakinek?
-Az nem fog sikerülni-vigyorodtam el gonoszul.
-Miért nem?Azt hiszem, erősebb és gyorsabb vagyok nálad.
-Próbáld ki-húztam fel kihívóan az egyik szemöldököm- neked lesz rossz, nem nekem,Esetleg egy kicsit fájni fog-emeltem fel a bal csuklómat.....
-Én ugyan semmit-mentegetőzött Dam, miközben helyet foglalt mellettem.
-Még hogy semmit???-akadtam ki pár oktávval a hangom fölött- az neked hétköznapi dolog, hogy ártatlan embereket bántasz és majdnem tekered ki a nyakukat,nem is beszélve arról,hogy egy kislányról volt szó a jelen esetben?!!!!
-Nem-na perszeeee-de amint mondtam,kellett egy kis ösztönzés-vont vállat.
-Arra kell majd egy kis ösztönzés és jó néhány érv,hogy a következő alkalommal, mikor a szemem elé kerülsz,ne szúrjalak szíve, vagy ne öntselek le pár liter 100%-os vasfűvel-füstölögtem-esetleg miért ne szóljak arról Mrs. Forbsnak, hogy tudok néhány nemkívánatos személyt a környéken, vagyis csak egyet?
-Pl.,mert előbb csapolnálak meg,mit hogy elmond ezt valakinek?
-Az nem fog sikerülni-vigyorodtam el gonoszul.
-Miért nem?Azt hiszem, erősebb és gyorsabb vagyok nálad.
-Próbáld ki-húztam fel kihívóan az egyik szemöldököm- neked lesz rossz, nem nekem,Esetleg egy kicsit fájni fog-emeltem fel a bal csuklómat.....
Folyt köv.....
2011. június 16., csütörtök
6.rész.
Sziasztok bár azt mondtam hogy nem hozok addig új frisst,de mégis, mert nem bírom ki,hogy ne írjam tovább XD.Nos itt a kövi fejezet:) Jó olvasást:)
-Hölgyeim és Uraim, hadd mutassam be önöknek Marie Prudence Alanore Salvatoret-hallottam meg a nevem, mire hirtelen elnémult mindenki, majd ahogy mindenkinél elkezdtek tapsolni.Szépen lassan elkezdtem lefelé vánszorogni.Egyből Damon és Stefan döbbent arcával találkoztam és mit ne mondjak igen mulatságos volt őket nézni és csak az tartott vissza a hangos nevetéstől, hogy több mint 50 ember figyel jelen pillanatban rám.Így lesütöttem a szemem és haladtam tovább.Mikor elhagytam az utolsó lépcsőfokot is egy kéz került elém, pedig nem volt kísérőm.Felpillantotta, a tulajdonosára és most én lepődtem meg, ugyanis Damon nyújtotta a kezét felajánlva, hogy a kísérőm lesz.Nem feleltem, csak elfogattam a kezét és a kézfejemet a tenyerébe helyeztem.Szó nélkül vonultunk a nyitótánc a nyitótánc színhelyére, majd mikor elindult a zene egyszerre léptünk egymás felé és a tenyerünket felemeltük,végül körbeforogtunk egymást nézve.Ugyanezt megtettük a másik kezünkkel is.
-Szóval Salvatore-villantotta meg a szemeit Damon-akkor mi most valami rokonságban vagyunk?
-Ne is reménykedj-ráztam meg a fejem-esetleg az őseink voltak valamilyen rokonságban.Nekem már semmi közöm hozzátok.
-A neved nem ezt mondja.
-Nekem nem mond semmit-mondtam közömbös hangon.ezt nehéz egy kicsit elmagyaráznom,de szerintem te jobban ismered a Salvatorek történetét, miszerint 2 családra bomlottak.
-Ki nem állhattuk egymást-mosolyodott el Damon.
-Jah-húztam el a számat-de ennek nem kell folytatódnia.
-És a hugod? Ő is Salvatore?
-Nem .Bár közös az apánk,de már nem élte meg a születését, de miért is érdekel ez téged?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Pl. mert egyszer már rákérdeztem, hogy ki vagy.
-Nem akartam elmondani, viszont, most sem tudod hogy ki vagyok.A név semmit nem jelent-figyelmeztettem, majd hátraléptem tőle, ugyanis véget ért a tánc.Még a taps sem hangzott fel én már sarkon is fordultam és távoztam.Odamentem az egyik pezsgős asztalhoz és elvettem onnan egy poharat és elkezdtem kortyolgatni a tartalmát.Közben azon gondolkoztam, hogy milyen mesét találjak ki magamról, amit előtudok adni Damonnak és Stefannak,mert nem lenne szerencsés, ha egyből közölném velük, hogy :" Sziasztok vadászom a fajtátokra" Á hogy miért kell ennek így történnie-ittam meg a maradék pezygőt.
-Még egyet?-nyújtott felém egy újabb poharat Damon.Észre sem vettem, hogy idejött.
-Nem lenne jó ötlet- mondta, mivel nem bírom az italokat- de azért elfogadom-vettem el tőle és egy hajtásra lehúztam.-te nem iszol valamit?
-Nem most nem kívánom- rázta meg a fejét.
-És valami kaját:-nyújtottam felé egy pogit,de megrázta a fejét-hát ha nem, akkor nem-ettem meg én a pogácsát, majd még egy pezsgőt ittam.
-Tudod nekem eléggé választékos étrendem van-húzta el a száját.
-Ja gondolom a kórházakból lopott vér igen választékos-nyögtem fel oda se figyelve, hogy mit mondok.
-Hogy mit mondtál?-döbbent le , mire elért az agyamig, hogy mit mondok.
-Semmit-tettem le az asztalra a poharat-bocsi de most mennem kell-fordultam meg és elsiettem az egyik irányba.A főkijáratot céloztam meg és miközben próbáltam megközelíteni jobbra, balra tekingettem anyámat keresve.De mikor egyszer hátranéztem, megláttam, hogy Damon a sarkamban van."Ó remek Prue,csak te lehetsz olyan hülye, hogy pont Damonnak kottyantod ki azt, hogy tudod ki ő.Még jó, hogy nem közölted vele, hogy vámpírvadász vagy.IDIÓTA, IDIÓTA,IDIÓTA."-OSTOROZTAM MAGAM.Már a kijáratnál voltam, mikor kér erős kéz ragadott meg és rántott vissza.
-Ó nem,nem ,nem-mondta Damon-most nem mész te el innen.Szépen elmondod az igazat magadról és hogy honnan tudod, hogy kik vagyunk.Azt ajánlom, hogy ne hazudj, mert kezd elfogyni a türelmem és akkor valami nagyon csúnya dolgot fogok tenni, amit lehet később megbánnék, úgy 100 év múlva.
-Engedj el Damon!-sziszegtem.
-Különben mi lesz?
-Elintézem, hogy egy hegyes karó átszúrja a szívedet-suttogtam.
-Valami gond adódott kislányom?-közeledett felénk anyám.
-Nem,éppen mentem hazafelé,de Damon megkért, hogy maradjak még hogy keveset, viszont Alysonnak megígértem,hogy sietek haza-ráztam meg a fejem.miközben kihúztam a kezem Damon szorításából.-tudod mennyire nem szeret egyedül lenni egy akkora nagy házban-mosolyogtam rá-szóval én most megyek,ti meg beszélgessetek nyugodtan.Sziasztok-siettem ki a kocsimhoz, majd miután beültem elhajtottam amilyen gyorsan csak tudtam.Nem tudom mi ütött belé,, hogy miért rémültem meg ennyire,bár lehet, hogy csak az váltotta ki belőlem, hogy egy nálam sokkal erősebb emberrel álltam szemben.Hiszen csak egy vámpír volt.Tök nyugodtan elmondhattam volna neki,hogy onnan tudom ki ő, mert a nagypapámat és az apámat is egy vámpír ölte meg a szemem láttára és innen tudom hogy kik ők.Látásból felismerek egyet,főleg ha tudom milyen tulajdonságaikat kell néznem.Meg sem kellett volna említenem, hogy 19 éves koromra egy vámpírvadász vagyok,mint az őseim, bár csak pár éve űzöm ezt a szakmát és csak 5 vámpír szívét döftem át eddig egy jó hegyes karóval.Ennyi az egész-hajtottam fel a házunk előtt álló járdára.Gyorsan kiszálltam a kocsiból, majd besiettem a házba.
-Alyson itthon vagyok!-kiáltottam el magam, mert 100% voltam abban hogy nem feküdt még le.
-Prudence!-szaladt felém hugi, majd a nyakamba ugrott-hamar jöttél.Alig egy órája mentél el.
-Megígértem, hogy sietek nem?-adtam neki egy puszit-vacsoráztál már?
-Még nem-rázta meg a fejét Aly.
-Pedig már 9 óra van-rivalltam rá-anyu a hűtőbe tette a vacsorádat, csak annyi lett volna a dolgod, hogy beteszed egy kicsit a mikróba melegedni, utána meg megenni.-tettem le a földre és a konyhába mentem.Kivettem a vacsoráját a hűtőből és megmelegítettem a mikróba neki-mi lenne veled nélkülem Alyson? Képes lennél éhen halni, ha nem vagyok melletted.Amíg megmelegedik felmegyek és lefürdöm-mondtam és felrohantam a szobámba.Gyorsan levetkőztem és beszaladtam egy törölközővel a fürdőmbe és lezuhanyoztam, majd szárazra töröltem magam és felvettem egy kényelmesebb öltözéket.Egy hosszú ujjú pólót és egy halásznadrágot.Mikor végeztem lent megszólalt a csengő.
-Nyitom!-kiáltotta Aly.Fogalmam nem volt arról, hogy ki lehet az ilyen későn,de eszembe jutott anyu, hogy őt otthagytam a bálon.-szia-hallottam meg Aly döbbent hangját.
-Szia Damon Salvatore vagyok, a nővéredet keresem-hallottam meg annak a hangját, akire a mai nap folyamán tényleg nem számítottam már."Megfagyott" a vér az ereimbe.Odarohantam az asztalomhoz és az egyik fiókjából kivettem 2 hegyes karót a végszükséglet esetén,amit a ruhám ujjába rejtettem,majd elkezdtem lefelé rohanni-bejöhetek?-kérdezte Damon.
-Ne Aly!-kiáltottam, de már késő volt.
-Ó nem,nem ,nem-mondta Damon-most nem mész te el innen.Szépen elmondod az igazat magadról és hogy honnan tudod, hogy kik vagyunk.Azt ajánlom, hogy ne hazudj, mert kezd elfogyni a türelmem és akkor valami nagyon csúnya dolgot fogok tenni, amit lehet később megbánnék, úgy 100 év múlva.
-Engedj el Damon!-sziszegtem.
-Különben mi lesz?
-Elintézem, hogy egy hegyes karó átszúrja a szívedet-suttogtam.
-Valami gond adódott kislányom?-közeledett felénk anyám.
-Nem,éppen mentem hazafelé,de Damon megkért, hogy maradjak még hogy keveset, viszont Alysonnak megígértem,hogy sietek haza-ráztam meg a fejem.miközben kihúztam a kezem Damon szorításából.-tudod mennyire nem szeret egyedül lenni egy akkora nagy házban-mosolyogtam rá-szóval én most megyek,ti meg beszélgessetek nyugodtan.Sziasztok-siettem ki a kocsimhoz, majd miután beültem elhajtottam amilyen gyorsan csak tudtam.Nem tudom mi ütött belé,, hogy miért rémültem meg ennyire,bár lehet, hogy csak az váltotta ki belőlem, hogy egy nálam sokkal erősebb emberrel álltam szemben.Hiszen csak egy vámpír volt.Tök nyugodtan elmondhattam volna neki,hogy onnan tudom ki ő, mert a nagypapámat és az apámat is egy vámpír ölte meg a szemem láttára és innen tudom hogy kik ők.Látásból felismerek egyet,főleg ha tudom milyen tulajdonságaikat kell néznem.Meg sem kellett volna említenem, hogy 19 éves koromra egy vámpírvadász vagyok,mint az őseim, bár csak pár éve űzöm ezt a szakmát és csak 5 vámpír szívét döftem át eddig egy jó hegyes karóval.Ennyi az egész-hajtottam fel a házunk előtt álló járdára.Gyorsan kiszálltam a kocsiból, majd besiettem a házba.
-Alyson itthon vagyok!-kiáltottam el magam, mert 100% voltam abban hogy nem feküdt még le.
-Prudence!-szaladt felém hugi, majd a nyakamba ugrott-hamar jöttél.Alig egy órája mentél el.
-Megígértem, hogy sietek nem?-adtam neki egy puszit-vacsoráztál már?
-Még nem-rázta meg a fejét Aly.
-Pedig már 9 óra van-rivalltam rá-anyu a hűtőbe tette a vacsorádat, csak annyi lett volna a dolgod, hogy beteszed egy kicsit a mikróba melegedni, utána meg megenni.-tettem le a földre és a konyhába mentem.Kivettem a vacsoráját a hűtőből és megmelegítettem a mikróba neki-mi lenne veled nélkülem Alyson? Képes lennél éhen halni, ha nem vagyok melletted.Amíg megmelegedik felmegyek és lefürdöm-mondtam és felrohantam a szobámba.Gyorsan levetkőztem és beszaladtam egy törölközővel a fürdőmbe és lezuhanyoztam, majd szárazra töröltem magam és felvettem egy kényelmesebb öltözéket.Egy hosszú ujjú pólót és egy halásznadrágot.Mikor végeztem lent megszólalt a csengő.
-Nyitom!-kiáltotta Aly.Fogalmam nem volt arról, hogy ki lehet az ilyen későn,de eszembe jutott anyu, hogy őt otthagytam a bálon.-szia-hallottam meg Aly döbbent hangját.
-Szia Damon Salvatore vagyok, a nővéredet keresem-hallottam meg annak a hangját, akire a mai nap folyamán tényleg nem számítottam már."Megfagyott" a vér az ereimbe.Odarohantam az asztalomhoz és az egyik fiókjából kivettem 2 hegyes karót a végszükséglet esetén,amit a ruhám ujjába rejtettem,majd elkezdtem lefelé rohanni-bejöhetek?-kérdezte Damon.
-Ne Aly!-kiáltottam, de már késő volt.
2011. június 15., szerda
5.rész
Sziasztok meghoztam az új fejezetet remélem tetszik és kommenteljetek please! :)
A következő napok is úgy teltek el, ahogy az előzők, vagyis mégsem.Végre megszabadultam TŐLE, vagy 3 napja nem találkoztam vele és ez igen nagy szerencse.Azon az egy napon elég volt belőle egy egész hétre.Bár elvártam volna ,hogy legalább egy köszönömöt,esetleg egy bocsánatot kiejt a száján, amiért csak úgy fogta magát és beszállt a kocsimba, hogy vigyem el a sulihoz,Stefanhoz.Na mindegy ezen már nem fogom kiborítani magam.Visszatérve az unalmas napokhoz, a hétvégén felpörögtek az események,főleg a bál napján.A szombat délutánomat a fürdőszobában töltöttem és próbáltam normálisan rendbe rakni magamat.Gyorsan megmostam a hajamat,majd miután megszárítottam és a hajsütőmmel begöndörítettem.Ezután fogtam a ruhámat és nagy nehézségek közepette sikerült magamra öltenem.De mit ne mondjak, megérte a sok hűhó érte.Nem szeretnék egy kis picsa lenni, de szerintem nagyon jól állt.
-Prudence!!!-kopogtatott be az ajtón anyám-mikor végzel? 10 percen belül a bálon kellene lennünk!
-Máris anya egy perc!-kiáltottam ki neki-és majd én vezetek, akkor oda fogunk érni időben-kuncogtam.Nos igen ,mint már mondtam a vezetési stílusomról is híres vagyok, csak éppen nem ezen a vidéken. Tehát mint ígértem egy perc múlva tényleg elkészültem és Gissellel az oldalamon már a kormány mögött ülte és a bál felé hajtottam-Alyson miért nem jöhetett el?-kérdeztem-nagyon szeretett volna ide eljönni és én vigyáztam volna rá nagyon szívesen.
-Ő még kicsi az ilyen bálokhoz aranyom-mosolygott rám anyu-majd eljön az ő ideje is és akkor eljöhet.
-Ismerős mondat.Nekem is ezt mondtad és emlékezzünk csak vissza én már 10 évesen részt vette, az első bálomon. És ha azt vesszük Aly, akkor jövőre 3 év múlva jöhet csak el????-számoltam utána elszörnyülködve-ne már anya, hogy fogok én kinézni 3 év múlva...nem lesz kivel versenyezi,hogy melyikünk után fog a legtöbb fiú megfordulni...
-És azzal még te is ráérhetsz kislányom...bár amint láttam Damon Salvatore igen csak érdeklődik utánad.
-Ok ejtsük a témát.Damon Salvatore a világ legnagyobb bunkója és még egyéb jelzővel is illetném ha nem te ülnél itt mellettem-kanyarodtam be a bál színhelyére.Már minden gyönyörűen ki volt díszítve és az egész hely gyönyörű pompába virított.
-Ne legyél vele udvariatlan kislányom és ne utasítsd vissza ha talán felkérne táncolni,mert a fülembe fog jutni...bár téged elnézve ki nem lesz olyan hülye,hogy nem kér fel téged táncolni.Gyönyörű vagy angyalom.
-Köszi anya-jöttem zavarba-nos akkor talán ki kéne szállnunk én pedig már megyek is és megkeresem a legnyugisabb helyet, minél távolabb Damontól-pattantam ki a kocsiból.
-Várj Prudence!-szólt utánam anya-mint minden olyan alkalomkor mikor megjelenik egy újabb alapító család, a nyitóünnepségen beszokták mutatni az aktuális családfőt.
-Igen anya de az te vagy.
-Igen,de csak te viseled már a családban az apád nevét.
-Jaj anya ne mondd azt hogy úgy jelentettél be,hogy Marie Prudence A.S-re.Nem most akartam felfedni mindenki előtt,hogy ki vagyok-temettem a kezembe az arcom-holnap a suliban, majd minden lánytól azt a kérdést fogom kapni és egyesével válaszolgatni rá, hogy most Damon és Stefan Salvatore tesója vagyok? Pedig nem mert semmi közöm hozzájuk.Csak névrokonok vagyunk azt kész.
-Jaj sajnálom kicsim,de kénytelen voltam ezt tenni.
-Semmi gond anyu, most már nem lehet semmit sem tenni-ütögettem meg a vállát-na én megyek mert a végén összefutok Damonnal és az egy világkatasztrófa lenne.
-Lehetetlen vagy-sóhajtott fel lemondóan Gisselle.
-Tudom anyu-adtam egy puszit az arcára majd kipattantam a kocsiból és a nagyterem felé vettem az irányt,ahol felmentem a felső emeletre, ahova kellett.Nagy meglepetésemre nem én voltam fent az egyetlen személy aminek nos hát örültem, és megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy Damonnak még a nyomát sem láttam. Ó te jó ég...folyamatosan rajta jár az eszem...erről sürgősen le kéne szoknom.
-Te meg mi a fenéért nem mondtad el, hogy Salvatore vagy?-szólalt meg mögöttem Caroline ideges képel.
-Öhm,neked is szia , nagyon csinos vagy és hát nem akartam, hogy mindenki a kérdéseivel bombázzon ez miatt-foglaltam össze röviden-ha nagyon szépen megkérlek, akkor megtennéd, hogy nem újságolod el mindenkinek,bár holnapra az egész város tudni fogja, hála anyámnak,na de mindegy.A lényeg, hogy ne azt szűrd le ebből, hogy Stefanék rokona vagyok.isten ments,csak nagyon távoli ismerős..szépen fogalmazva.A Salvatore nemzedék 15 évvel ezelőtt két ágra bomlott egy veszekedés következményeként,így mi elköltöztünk innen,de mivel abból a családból én vagyok az utolsó visszajöttünk ide "megismerkedni" velük,de amint tudod nem sokat változtak.
-De te nem vagy az mint ők,meg én..mármint ..
-Vámpír? -mondtam ki helyette-nem én nem vagyok az, legalábbis nem tudok róla, hogy az lennék.Én nem szomjazom a vérre és nos hát hogy is fogalmazzak én pontosan az ellentétük vagyok.Hallottál már a vámpírvadászokról....ez hülye kérdés volt bocs,hiszen Alaric is az...és én is az vagyok,de nyugi én nem vadászom rátok.
-Ez egy kicsit sok egyszerre.
-Nyugi nekem is az volt 9 évesen, mikor a nagypapám beavatott mindenbe az apukám halálakor.Ha fogalmazhatok úgy..én csak egy személyre vadászok lassan 7 éve,de sehol nem találom.
-Hogy hívják?-kérdezte.
-Chatrine.Úgy tudom ti itt nagyon is ismeritek őt, főleg a Salvatore fiúk-mosolyodtam el-de most hagyjuk ezt a témát, mert ha jól hallom kezdődik a bál,nekem meg túl kell esnem egy bemutatkozási ceremónián.
-Van kísérőd?
-Nem , kellene hogy legyen?-rémültem meg.
-Igen, mivel minden évben egy nyitó tánccal szoktunk kezdeni.
-Nos én ebből most kimaradok.Nem is olyan nagy baj, úgy sem szeretek nagyon táncolni-vontam vállat.
-Még nem fejeztük be a beszélgetést!-nézett rám szúrós szemekkel, mikor hangosan kimondták a nevét, majd lement a lépcsőn a tömeg közé.
-Természetesen-bólintottam és vártam hogy a nevemet kiejtsék.Jó sokat kellett várnom és egy idő után rá is jöttem, hogy én leszek az utolsó...na igen az újoncot hagyjuk mindig utolsónak, had nézze meg mindenki magának meg jól..De végül rám került a sor:
-Hölgyeim és Uraim, had mutassam be önöknek az egyik régen látott alapítócsalád utolsó élő személyét, akik elváltak a másik famíliától: Marie Prudence Alanore Salvatoret.....
-Jaj sajnálom kicsim,de kénytelen voltam ezt tenni.
-Semmi gond anyu, most már nem lehet semmit sem tenni-ütögettem meg a vállát-na én megyek mert a végén összefutok Damonnal és az egy világkatasztrófa lenne.
-Lehetetlen vagy-sóhajtott fel lemondóan Gisselle.
-Tudom anyu-adtam egy puszit az arcára majd kipattantam a kocsiból és a nagyterem felé vettem az irányt,ahol felmentem a felső emeletre, ahova kellett.Nagy meglepetésemre nem én voltam fent az egyetlen személy aminek nos hát örültem, és megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy Damonnak még a nyomát sem láttam. Ó te jó ég...folyamatosan rajta jár az eszem...erről sürgősen le kéne szoknom.
-Te meg mi a fenéért nem mondtad el, hogy Salvatore vagy?-szólalt meg mögöttem Caroline ideges képel.
-Öhm,neked is szia , nagyon csinos vagy és hát nem akartam, hogy mindenki a kérdéseivel bombázzon ez miatt-foglaltam össze röviden-ha nagyon szépen megkérlek, akkor megtennéd, hogy nem újságolod el mindenkinek,bár holnapra az egész város tudni fogja, hála anyámnak,na de mindegy.A lényeg, hogy ne azt szűrd le ebből, hogy Stefanék rokona vagyok.isten ments,csak nagyon távoli ismerős..szépen fogalmazva.A Salvatore nemzedék 15 évvel ezelőtt két ágra bomlott egy veszekedés következményeként,így mi elköltöztünk innen,de mivel abból a családból én vagyok az utolsó visszajöttünk ide "megismerkedni" velük,de amint tudod nem sokat változtak.
-De te nem vagy az mint ők,meg én..mármint ..
-Vámpír? -mondtam ki helyette-nem én nem vagyok az, legalábbis nem tudok róla, hogy az lennék.Én nem szomjazom a vérre és nos hát hogy is fogalmazzak én pontosan az ellentétük vagyok.Hallottál már a vámpírvadászokról....ez hülye kérdés volt bocs,hiszen Alaric is az...és én is az vagyok,de nyugi én nem vadászom rátok.
-Ez egy kicsit sok egyszerre.
-Nyugi nekem is az volt 9 évesen, mikor a nagypapám beavatott mindenbe az apukám halálakor.Ha fogalmazhatok úgy..én csak egy személyre vadászok lassan 7 éve,de sehol nem találom.
-Hogy hívják?-kérdezte.
-Chatrine.Úgy tudom ti itt nagyon is ismeritek őt, főleg a Salvatore fiúk-mosolyodtam el-de most hagyjuk ezt a témát, mert ha jól hallom kezdődik a bál,nekem meg túl kell esnem egy bemutatkozási ceremónián.
-Van kísérőd?
-Nem , kellene hogy legyen?-rémültem meg.
-Igen, mivel minden évben egy nyitó tánccal szoktunk kezdeni.
-Nos én ebből most kimaradok.Nem is olyan nagy baj, úgy sem szeretek nagyon táncolni-vontam vállat.
-Még nem fejeztük be a beszélgetést!-nézett rám szúrós szemekkel, mikor hangosan kimondták a nevét, majd lement a lépcsőn a tömeg közé.
-Természetesen-bólintottam és vártam hogy a nevemet kiejtsék.Jó sokat kellett várnom és egy idő után rá is jöttem, hogy én leszek az utolsó...na igen az újoncot hagyjuk mindig utolsónak, had nézze meg mindenki magának meg jól..De végül rám került a sor:
-Hölgyeim és Uraim, had mutassam be önöknek az egyik régen látott alapítócsalád utolsó élő személyét, akik elváltak a másik famíliától: Marie Prudence Alanore Salvatoret.....
2011. június 4., szombat
Rossz Hír!
Sziasztok nos arról lenne szó hogy ez a blog most egy kis szünetet fog tartani,de csak rajtatok múlik, hogy mennyi ideig.Az ok az az,hogy teljesen úgy érzem,hogy csak is magamnak írok és semmi visszajelzést nem kapok,hogy milyen lett az új fejezet,mert így nem tudom,hogy hogyan viszonyultok hozzá és hogyan folytassam.Pedig már lenne néhány ötletem:) Eddig csak egy személy kommentálta az egyik fejezetet aminek nagyon örülök és nagyon hálás vagyok Clarissa:) Nos ennyi lenne ha lehetne szóljatok hozzá valami PLEASE! :)
2011. április 26., kedd
2011. április 25., hétfő
4.rész
Miután befejeztem a beszámolót Elenáék a részvétüket kinyilvánítva mondták, hogy annyira szurkoltak, hogy még véletlenül se találkozza Damonnal,de szerencsétlenségemre már az első napomon megtörtént az incidens.Na de most már késő bánat.Végül elindultunk az első órára ami a mai napon közös volt: történelem. Mivel tisztában voltunk azzal hogy elkéstünk a lehető leghallkabban slisszoltunk be órára és már boldog voltam, hogy Alarick tanár úr nem vett minket észre,de ez csak egy meseszép álom volt. Még le esem ültünk a helyünkre már észre is vett minket és sorjába kiosztotta a büntető házikat, amiket egy hét múlva kell leadni,ha nem áll szándékunkban egy szép karóval az ellenőrzőnkben hazatérni és magyarázkodni a szüleinknek, hogy ez meg ez történt és ezért kaptuk ez a szépnek nem mondható egyszerű vonalakból álló jegyet, amit minden tanár nagyon szeret bevésni a naplóba.Így tehát én elvállaltam, hogy 1 hét múlva előadást fogok tartani az osztálynak a Kárpát-medencében zajlott ősrégi honfoglalásról és a magyarokról.Legbelül röhögtem és áldtam érte a tanárt,mert ezt már kívülről fújtam, mivel 1 egész hónapot töltöttem ott a családommal nyaralás képen.Szegény Elenáéknak kevésbé volt jobb a helyzetük.Még én sem értettem pontosan a feladatukat, de megígértem nekik, hogy segítek nekik, bármi legyen is az a valami. Szóval így telt el az első óra. De a többi ehhez képest már dögunalom volt , ahogy a nap további része is.Az utolsó órámon szinte minden percben a karórámra pillantottam türelmetlenül várna a kicsöngetést.Mikor megszólalt hála az égnek, összeszedtem a cuccaimat és elindultam a parkolóba,ahol Elena és Bonnie már vártak. Ugyanis megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt vásárolni valami jó ruhát az Alapítók báljára.
-Na siessünk,nehogy Damon megjelenjen itt és még a visszautat is követelje-nyitottam ki a volánhoz vezető ajtót,majd beszálltam.Megvártam, míg ők is így tesznek,aztán elindultam a húgom iskolája felé-biztos, hogy nem baj, ha Alison is velünk jön?-kérdeztem a mai napon már vagy 3-ra.
-Dehogy-rázták meg a fejüket-biztos nagyon ari.
-És idegesítő is néha,de attól még szeretem-mosolyodtam el.Kb 10 perc alatt megérkeztünk és a lányokra bízva a kocsit besiettem Alyért.Az osztályteremhez érve bekopogtam az ajtón és a "szabad" után benyitottam..
-Jó napot -köszöntem a jelenlevő tanárnak-Prudence S.-vagyok Alyson nővére-mutatkoztam be-a hugomért jöttem.
-Persze.Aly fordult a húgomhoz a nő.Odasiettem hozzá és segítettem neki összepakolni.Mikor végeztünk illedelmesen elköszöntünk és elhagytuk a termet.
-Hamar jöttél-csilingelte Aly.
-Igen.Van kedved elmenni vásárolni?Itt van néhány barátom és elmennénk a bálra ruhát nézni.Lehet, hogy még neked is találunk valami szépet.
-Rendben, de én nem megyek a bálra, anyával megbeszéltük-szontyolodott el.
-Miért?
-Nem engedi, azt mondja, hogy még túl fiatal vagyok az ilyen bálokhoz.
-Az meglehet,de majd hozok haza valami finomat.Elcsenek néhány ínyenc falatott ok?-kérdeztem mire felragyogott a szeme és ujjongva elkezdett rohanni a kijárat felé.
-Alyson!-kiabáltam utána-vedd fel a kabátod ,mert odakint még hideg van!Ha megbetegszel anyu soha nem fog többé rám bízni!-mondtam,mire megtorpant az ajtó előtt és megvárt.Rásegítettem a kabátját,majd a fejére húztam a sapkát-ok mehetünk-fogtam meg a kezét és kisétáltunk az kocsihoz.Még csak alig tettük ki a lábunkat az épületből, kiszakította a kezét az enyémből és a kocsimhoz futott és kinyitotta a hátsóüléseknél az ajtót.Aranyosan szeppent meg, mikor meglátta Elenáékat-Alyson ők itt a barátaim: Elena és Bonnie-Lányok ő itt a kishúgom Alyson-mutattam be őket egymásnak odaérve hozzájuk.
-Sziasztok-köszönt félénken Alyson.
-Sziasztok-köszönt félénken Alyson.
-Szia-mosolygott rá Bonnie-örülünk, hogy megismerhetünk.A nővéred nagyon sokat mesélt már rólad.
-Remélem csak jókat-nézett fel rám csúnyán Aly,mire elnevettem magam.
-Ó, hát én már nem is emlékszem miket mondtam.Valami olyan rémlik...mint ha azt mondtam volna nekik, hogy milyen kis ördög vagy otthon,aki állandóan szétugrálja az ágyamat és elvárja, hogy takarítsak utána-vigyorogtam rá, mire rám öltötte a nyelvét-vigyáz mert a végé a cica elviszi a nyelvedet!-rémisztgettem-na induljunk,mert mert soha nem fogunk hazaérni.Beülhetne közétek?-kérdeztem a lányokat.
-Persze-csúszott arrébb Elena.Csak úgy mint reggel megvártam amíg bekapcsolja a biztonsági övét,végül én is a helyemre ültem a volán mögé.
-Akkor most vásárolni megyünk?-kérdezte Aly.
-Persze-csúszott arrébb Elena.Csak úgy mint reggel megvártam amíg bekapcsolja a biztonsági övét,végül én is a helyemre ültem a volán mögé.
-Akkor most vásárolni megyünk?-kérdezte Aly.
-Igen,és ha valami neked is megtetszik, akkor csak szólj nyugodtam-bólintott Bonnie. A húgom egyből a szívükbe lopta magát,mint mindenki másnál.Ő a kis kedvenc szinte mindenhol.De nem is csodálom, mert az enyém is.Nem lehet őt nem szeretni.
A lányok koordináltak, hogy merre menjek.Egy hatalmas pláza méretű ruhabolt előtt álltam meg,aminek a kis ablakában csak estélyi ruhák díszelegtek.Kiszálltunk a kocsimból,majd együtt bementünk.Megfogtam Aly kezét, hogy kószáljon el és úgy vetettük be magunkat a ruhakozmoszba.
Elena (hosszú keresgélés után) egy halványlila földig érő ruhát választott,ami csak egy csíkba fedte a vállait.Bonnie pedig egy hasonló világosbarna estélyi mellett döntött.Én meg...hát egy smaragdzöld hátkidobós, nyakpántos estélyit választottam, ami teljesen a testemhez simult.
-Wow.Ez kell neked-bólogatott Bonnie.
-Nem túl kivágott?-mutattam a hátamra.
-Nem-rázta meg a fejét Elena-vedd csak meg.Ha ezt felveszed és Damon meglát benne még a végé meglágyítod a szívét.
-Nem Damonnak akarok tetszeni-néztem rá csúnyán-nem is érdekel.Csak egy ismerős, aki engedély nélkül szállt be a kocsimba.
-Ahan-mi is ezt láttuk-vigyorgott Bonnie-te nem láttad, hogy egy pillanatban hogy néz rád.Lehet neked sikerülni fog meglágyítani a szívét.Ha sikerül akkor azt kérhetsz tőlem az örök időkig ,amit csak akarsz.
-Mint mondtam nem érdekel Damon-jelentettem ki határozottan,majd visszamentem a próbafülkébe és visszavettem a ruháimat-egyébként is.Damon nem úgy néz ki, mint ha bárkit is érdekelne-mondtam,majd a húgomhoz fordultam-te választottál valami,ami érdekel?
-Nem-rázta meg a fejét-amúgy sem megyek a bálba.
-Akkor majd veszek neked valamit-ígértem meg neki-úgy is a közelben lesz a szülinapod:)-emeltem fel-huh hugi pár év múlva már nem foglak tudni ilyen könnyen felkapni-nevettem fel.Odamentünk a pénztárhoz és egyesével kifizettük a ruhákat,majd visszamentünk a kocsimhoz.Miután mindenki a helyén ült,elvittem őket oda ahova akarták.
-Prue,megtennéd,hogy Stefannal teszel ki?-kérdezte Elena.
-Persze,csak mutasd az utat kérlek-bólintottam,bár nem nagyon örültem neki.A mai napon nem bírnék ki még egy találkozást Damonnal.De legalább megtudom, hogy melyik az a terület,amit még véletlenül se közelítsek meg.Pár perc alatt megérkeztünk.A ház előtt pár méterrel kitettem Elenát, majd amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam onnan.
Hazaérve rendeltünk 2db pizzát és miután megérkeztek és kifizettem hozzákezdtünk ebédelni.Utána gyorsan elmosogattam és segítettem megcsinálni Alysonnak a leckéjét,majd a sajátomat is megírtam.óra felé lementem vacsorát készíteni,kivételesen Aly kedvencét.Kb. fél óra alatt megvoltam vele.Lehívtam a húgomat és míg ő volt hajlandó leevickélni megterítettem.Mint mindig Aly rengeteget evett és én csak lestem, ahogy tömi magába a kaját,de nem foglalkoztam vele nagyon,hiszen még növésben van.És így is csak azt lehet elmondani róla, hogy 25-26 kiló vaságyastól..
Miután végeztünk a piszkos edények közé tettem a tányérokat abban a hitben, hogy majd holnap elmosom őket, a maradékot pedig betettem anyunak a hűtőbe.
-Nézzünk meg valami filmet!-kérte Aly.
-Mit szeretnél nézni?-mentünk be a nappaliba.
-Alice Csodaországban-vágta rá azonnal.Vagy 3-szor látta már,de ez a kedvenc meséje.Bekapcsoltam a TV-t,majd betettem a DVD-t és elindítottam a filmet.Míg ő nézte kiöntöttem egy tálba egy kis rágcsálni valót és bevittem neki." órás volt a film és a drága húgom kikerekedett szemekkel nézte a kedvencét Alicet.Szinte egyszer sem pislogott.9 órakkor lett vége és én egyből elküldtem fürdeni és ágyba parancsolta.Én is ugyanezt tettem,de nem mentem még el aludni,hanem megvártam amíg anya hazaért,ami csak 10-kor következett be.
-Itthon vagyok!-suttogta.
-Szia-mentem oda hozzám és megpusziltam-Alyson már alszik.
-Nem volt vele semmi gond?
-Nem.Úgy viselkedett, mint egy kis angyal.Na de én most megyek aludni.Holnap még sajna suli van-forgattam meg a szemem.( Huh ez olyan Damonos volt.)
-Rendben,aludj jól kincsem és köszönöm, hogy vigyáztál ma a húgodra-hálálkodott anya.
-Ez természetes.Érte bármit megtennék,hiszen ő az én imádni való kishúgom, amíg nagyobb nem lesz-mosolyogtam rá,majd felmentem a szobámba és ágyba bújva álomra hajtottam a felem.
A lányok koordináltak, hogy merre menjek.Egy hatalmas pláza méretű ruhabolt előtt álltam meg,aminek a kis ablakában csak estélyi ruhák díszelegtek.Kiszálltunk a kocsimból,majd együtt bementünk.Megfogtam Aly kezét, hogy kószáljon el és úgy vetettük be magunkat a ruhakozmoszba.
Elena (hosszú keresgélés után) egy halványlila földig érő ruhát választott,ami csak egy csíkba fedte a vállait.Bonnie pedig egy hasonló világosbarna estélyi mellett döntött.Én meg...hát egy smaragdzöld hátkidobós, nyakpántos estélyit választottam, ami teljesen a testemhez simult.
-Wow.Ez kell neked-bólogatott Bonnie.
-Nem túl kivágott?-mutattam a hátamra.
-Nem-rázta meg a fejét Elena-vedd csak meg.Ha ezt felveszed és Damon meglát benne még a végé meglágyítod a szívét.
-Nem Damonnak akarok tetszeni-néztem rá csúnyán-nem is érdekel.Csak egy ismerős, aki engedély nélkül szállt be a kocsimba.
-Ahan-mi is ezt láttuk-vigyorgott Bonnie-te nem láttad, hogy egy pillanatban hogy néz rád.Lehet neked sikerülni fog meglágyítani a szívét.Ha sikerül akkor azt kérhetsz tőlem az örök időkig ,amit csak akarsz.
-Mint mondtam nem érdekel Damon-jelentettem ki határozottan,majd visszamentem a próbafülkébe és visszavettem a ruháimat-egyébként is.Damon nem úgy néz ki, mint ha bárkit is érdekelne-mondtam,majd a húgomhoz fordultam-te választottál valami,ami érdekel?
-Nem-rázta meg a fejét-amúgy sem megyek a bálba.
-Akkor majd veszek neked valamit-ígértem meg neki-úgy is a közelben lesz a szülinapod:)-emeltem fel-huh hugi pár év múlva már nem foglak tudni ilyen könnyen felkapni-nevettem fel.Odamentünk a pénztárhoz és egyesével kifizettük a ruhákat,majd visszamentünk a kocsimhoz.Miután mindenki a helyén ült,elvittem őket oda ahova akarták.
-Prue,megtennéd,hogy Stefannal teszel ki?-kérdezte Elena.
-Persze,csak mutasd az utat kérlek-bólintottam,bár nem nagyon örültem neki.A mai napon nem bírnék ki még egy találkozást Damonnal.De legalább megtudom, hogy melyik az a terület,amit még véletlenül se közelítsek meg.Pár perc alatt megérkeztünk.A ház előtt pár méterrel kitettem Elenát, majd amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam onnan.
Hazaérve rendeltünk 2db pizzát és miután megérkeztek és kifizettem hozzákezdtünk ebédelni.Utána gyorsan elmosogattam és segítettem megcsinálni Alysonnak a leckéjét,majd a sajátomat is megírtam.óra felé lementem vacsorát készíteni,kivételesen Aly kedvencét.Kb. fél óra alatt megvoltam vele.Lehívtam a húgomat és míg ő volt hajlandó leevickélni megterítettem.Mint mindig Aly rengeteget evett és én csak lestem, ahogy tömi magába a kaját,de nem foglalkoztam vele nagyon,hiszen még növésben van.És így is csak azt lehet elmondani róla, hogy 25-26 kiló vaságyastól..
Miután végeztünk a piszkos edények közé tettem a tányérokat abban a hitben, hogy majd holnap elmosom őket, a maradékot pedig betettem anyunak a hűtőbe.
-Nézzünk meg valami filmet!-kérte Aly.
-Mit szeretnél nézni?-mentünk be a nappaliba.
-Alice Csodaországban-vágta rá azonnal.Vagy 3-szor látta már,de ez a kedvenc meséje.Bekapcsoltam a TV-t,majd betettem a DVD-t és elindítottam a filmet.Míg ő nézte kiöntöttem egy tálba egy kis rágcsálni valót és bevittem neki." órás volt a film és a drága húgom kikerekedett szemekkel nézte a kedvencét Alicet.Szinte egyszer sem pislogott.9 órakkor lett vége és én egyből elküldtem fürdeni és ágyba parancsolta.Én is ugyanezt tettem,de nem mentem még el aludni,hanem megvártam amíg anya hazaért,ami csak 10-kor következett be.
-Itthon vagyok!-suttogta.
-Szia-mentem oda hozzám és megpusziltam-Alyson már alszik.
-Nem volt vele semmi gond?
-Nem.Úgy viselkedett, mint egy kis angyal.Na de én most megyek aludni.Holnap még sajna suli van-forgattam meg a szemem.( Huh ez olyan Damonos volt.)
-Rendben,aludj jól kincsem és köszönöm, hogy vigyáztál ma a húgodra-hálálkodott anya.
-Ez természetes.Érte bármit megtennék,hiszen ő az én imádni való kishúgom, amíg nagyobb nem lesz-mosolyogtam rá,majd felmentem a szobámba és ágyba bújva álomra hajtottam a felem.
2011. március 26., szombat
3.rész
PLEASE KOMMENTÁRT ÍRJATOK,MERT NEM TUDOM AKKOR FOLYTATNI A TÖRTÉNETET KÖSZI!:)
-Riiinnnngggg!.ez volt az ébresztő jele,aminek nagyon nem örültem.A szemeim ólomsúlyúak volta,csak úgy mint a végtagjaim és a csörgőóra sehogy sem akart megkukulni.Meglendítettem a jobb karom és egy végzetes csapást mértem rá,minek következtében nagy örömömre elnémult.Nyögdécselve kikászálódtam az ágyból,majd elindultam a húgomhoz,akinek a szuszogását már a folyosón hallottam.
-Alyson ébredj!-dörömböltem be az ajtón,csak úgy mint tegnap nálam anya.Válasznak csak egy sikkantást kaptam.Bementem hozzá és lerángattam róla a takarót-jó reggelt te kis álomszuszék.Ki az ágyból.Fél órán belül kész legyél,különben hozom a vizes vödröt és nem úszod meg szárazon-"fenyegettem meg"-lent várlak a reggelivel-mentem vissza a szobámba és elvégeztem a reggeli teendőimet,majd a cuccaimmal a kezemben lementem a konyhába és előpakoltam a kajákat,amiket még anyu készített el tegnap este.Plusz még csináltam magunknak szendvicset."Most már kezdem érteni,milyen nehéz lehet anyának"
-Prudence!-rohant le a lépcsőn Aly.
-Kész vagy?Bepakoltál mindent?-kérdeztem tőle, miközben elé pakoltam egy bögre tejet és egy zacskó müzlit.
-Igen fent van a szobámba-ült le egy székre és elkezdte kanalazni a reggelijét-te nem eszel?
-Később fogok bent a suliban.
-Egyszer elviszel magaddal?
-Ha lesz rá időm,akkor igen-bólintottam.Megvártam míg végez az evéssel majd elmosogattam.Addig felküldtem őt a cuccaiért.Az óra 8-at mutatott,tehát sietnünk kellett.
-Jössz már?-türelmetlenkedtem.
-Igen-szaladt le a lépcsőn a táskájával.
-Ezt add csak ide-vettem el tőle-tessék itt van a tízóraid-nyomtam a kezébe egy kis dobozt-induljunk,mert el fogunk késni-vettem a kezembe a kocsikulcsokat ,majd elkezdtem tolni Alysont a kijárat felé-Út közben mindenhol lekapcsoltam villanyt,végül kiérve a házól gondosan bezártam az ajtót-szállj be hátra a kocsiba és kapcsold be a biztonsági övedet!-parancsoltam rá.Megvártam míg teljesíti a kérésemet,majd én is beszálltam a volán mögé és felpörgetve a motort kihajtottam az útra.Kivételesen nem száguldoztam az utakon most,hogy utasom is van.Így 10 perc alatt beértünk a sulijába-bekísérjelek?-kérdeztem miután kiszálltam a járműből és segítettem neki is kievickélni belőle.
-Nem,nem kell-vette át a csomagjait.
-De nehogy ellógj miután elmentem!-mosolyogtam rá-na menj.Jövök amint csak tudok-adtam egy puszit a homlokára,mire berohant az épületbe.
-Csak nem felcsaptál bébiszitternek?-szólalt meg mögöttem az a hang,akinek a tulajdonosát legszívesebben elfelejtettem volna.
-Ha üldözési mániám lenne azt hinném,hogy követsz engem,de gondolom csak a közelben laksz-fordultam Damon felé.
-Meglehet-bólintott-akkor ő lenne az imádni való kishúgod?
-Talán.De ha most megbocsájtasz indulnék mert elkések.
-Elkísérhetlek esetleg?-húzta fel az egyik szemöldökét, már megint pofát vágva.
-Hogy esélyt adjak arra,hogy a tegnap este összegyűjtött kérdéseidet a nyakamba zúdítsd?-nevettem fel,miközben visszamásztam a kocsimba-bocs,de nem.Egyébként sem esne jól a profilomnak,ha látnák a többiek,hogy veled érkezem meg a suliba, annak ellenére,hogy az előző nap csak a fél suli tanácsolta azt,hogy maradja inkább távol tőled!
-Honnan tudtad,hogy kb. egymillió kérdésem van,amire bármi áron megkapom a választ?
-Azt kötve hiszem-képedtem el a bunkósága miatt-de a lényeg, hogy nem jössz velem.Először változz meg.Esetleg utánna megengedem,hogy beszállj a kocsimba.
-Nem kell ahhoz az engedélyed.-kerülte meg a kocsimatés (mielőtt sikerült volna bezárnom az ajtókat) beszállt mellém-köszi, hogy elviszel,legalább tudok pár szót váltani Stefannal.
-Azt hiszem van lábad.Szóval megtennéd,hogy még mielőtt feldühítesz kiszállsz és a lábadon mész be?-néztem rá olyan csúnyán ahogy csak tudtam
-Várj meggondolom-forgatta meg a szemét,végül rémnézett-nem.
.Kifelé!-mutattam rá-most!Különben segítek Bonnienak elégetni téged.Legalább teljesül az egyik vágya-emeltem fel a hangom-egyébként is mikor lettünk mi ilyen "puszipajtások".
-Na ne legyél már ilyen gonosz.Csak egy fuvart kértem.Nehéz lenne teljesíteni?
-Ezt még meg fogom bánni-indítottam be a motort,majd beletapostam a gázba.Megpróbáltam nem figyelni rá,ezért csak az utat figyeltem.
-Ennyi a kocsid sebsebégi határa?-kérdezte Damon,mire elpattant nálam az egyébkéni is feszes húr.Hirtelen tövig kezdtem el taposni a gázt,minek eredményeként a sebességmérő elérte a 180km/h-t-na így már sokkal jobb-sóhajtott fel,majd milyen erővel beletaposta a gázba, ugyanolyan erővel léptem a fékbe,aminek a következménye az lett,hogy Damon feje nagy koppanással a műszerfalba csapódott.
-Au-dörzsölte meg a homlokát,ahol beütötte-ez gonosz volt.
-Ha nem akarsz többet, akkor ne fikázd a vezetési stílusomat!És főleg ne a kocsimat.De nyugodtan ki is szállhatsz.
-Bocsánat-forgatta meg a szét.Uh ezzel a viselkedésével a sírba fog vinni,bár az igazat megvallva nagyon is tetszik nekem.Kár hogy egy kicsit sem hasonlít rám (kivéve abban hogy néha nagy a képe).És egy csepp emberi sincs benne.Ha nem lenne ez a nyaklánc a nyakamba,tuti,hogy táplálékforrásként használna.Bár így sem lehetne köztünk semmi,hiszen ha úgy vesszük én a fajtájára vadászom,de eddig ebben a városban az összes teljesen emberségesen éli a mindennapi életét.Csak ez itt mellettem.....benne nem vagyok teljesen biztos.
-Min gondolkoztál el ennyire?-vágott a gondolatmenetembe Damon.
-Azon hogy hogyan tudnálak lekoptatni-feleltem őszintén.
-Az nehéz lesz,szinte lehetetlen.
-Pedig kell lennie egy megoldásnak.Esetleg, majd megkérdezem Stefant,Bonnit vagy Elenát.Vagy véletlenül nincsen más dolgod mint engem pesztrálni?
-Jelenleg csak Stefannal van egy kis beszélgetni valónk-Ezért is kértelek meg, hogy hozz el ide.
- 1: Nem kértél,hanem egyszerűen és pofátlan módon beültél. 2: Ti nem egy fedél alatt laktok?Miért nem beszéltél vele reggel?
-Általában a napjai nagyobbik felét Elenánál tölti.Gondolom nem kell részleteznem-húzta el a száját.
-Hoppá!Te bele vagy zúgva Elena Gillbertbe!Van valami ami a híres Damon Salvatorénak nem sikerül megszereznie,mégpedig szíve választottját.Eléggé frusztrálhat az a tény,hogy az öcséd jár "álmaid szerelmével".
-Régen igen,de már nem érdekel Elena.Fölösleges küzdenem,ha annyi jó lány van még rajta kívül.Amúgy is én egy bunkó vagyok emlékszel?-mutatott magára.
-Még a végén megfoglak sajnálni Damon-nevettem fel és bekanyarodtam a suli parkolójába,ami már zsúfolásig tele volt.Kertesem magamnak egy üres parkolóhelyet és beálltam oda-ok.Most pedig ha lehet feltűnés nélkül szálljunk ki és kopj le de gyorsan.Azt fogják gondolni,hogy már az első nap után rád másztam-borzongtam meg.
-Miért,az olyan nagy baj lenne?-vigyorodott el Damon.
-Hát gondolom neked nem.Tudod nem te lennél az első srác akire ráhajtanék.Ha te lennél a világon az utolsó,akkor sem járnék veled-mondtam.
-Au ezt most szíven ütött-grimaszolt megint megjátszva magát-de az érzés kölcsönös.De majd megváltozik rólam a véleményed.
-Esetleg ha ,megváltozol,de te magad mondtam,hogy arra nincs esély.Ergo ne számíts arra,hogy a véleményem is megváltozik.Most pedig szia-pattantam ki a kocsiból és már rohantam is el a cuccaimmal,minél távolabb tőle.De sajnos nem voltam elég gyors.Könnyedén utolért és a suli diákjai jól meg is bámultak minket.Hála az égnek hamar megakadt a szemem Stefanon és Elenán.Odafutottam hozzájuk és szó szerint Stefan elé borultam-ó kérlek akaszd már le rólam a bátyádat,mert az idegeimre megy-könyörögtem.
-Szegénykém,hol találkoztál vele?-kérdezte Elena.
-Tegnap a parkolóban-nyögtem fel,miközben felálltam.
-Szia öcskös, Elena,Bonnie-vigyorgott Damon-köszönöm Prue,hogy behoztál.Most ha megbocsátjátok,főleg te Elena,elrabolnám tőled a hőn szeretett szerelmedet egy órára.
-Mit akarsz Damon?-kérdezte Stefan,oda se figyelve testvére "kérésére".
-Ez nem ilyen sok fülre tartozik.Jó lenne,ha négyszemközt beszélnénk-nyomatékosította Damon.
-Kérlek menj vele,legalább megszabadulok tőle egy időre-kezdtem el lökdösni Stefant.
-Az adósom vagy-egyezett bele mosolyogva,majd Damon után ment.
-Köszönöm-kiáltottam utána.Amint látótávolságon kívülre estek egyszerre kezdtek el a lányok bombázni a kérdéseikkel.
-Mit beszéltetek ti Damonnal?-kérdezte Bonnie.
-És hogy-hogy vele állítottál be ide?-vette át a szót Elena-mindent mesélj el!-indultunk el órára,miközben összefoglaltam röviden a tegnap délutáni és a ma reggeli eseményeket a Damonnal való "együttlétünkről"
-Szia öcskös, Elena,Bonnie-vigyorgott Damon-köszönöm Prue,hogy behoztál.Most ha megbocsátjátok,főleg te Elena,elrabolnám tőled a hőn szeretett szerelmedet egy órára.
-Mit akarsz Damon?-kérdezte Stefan,oda se figyelve testvére "kérésére".
-Ez nem ilyen sok fülre tartozik.Jó lenne,ha négyszemközt beszélnénk-nyomatékosította Damon.
-Kérlek menj vele,legalább megszabadulok tőle egy időre-kezdtem el lökdösni Stefant.
-Az adósom vagy-egyezett bele mosolyogva,majd Damon után ment.
-Köszönöm-kiáltottam utána.Amint látótávolságon kívülre estek egyszerre kezdtek el a lányok bombázni a kérdéseikkel.
-Mit beszéltetek ti Damonnal?-kérdezte Bonnie.
-És hogy-hogy vele állítottál be ide?-vette át a szót Elena-mindent mesélj el!-indultunk el órára,miközben összefoglaltam röviden a tegnap délutáni és a ma reggeli eseményeket a Damonnal való "együttlétünkről"
2011. március 25., péntek
2.rész
-Itthon vagyok!-kiáltottam el magam.
-Na milyen volt az első napod?-jelent meg előttem anyu-jól érezted magad?
-Jó volt nagyon.Kedvesek voltak velem és már megismerkedtem az évfolyam nagyobbik felével-kezdtem mesélni-veletek mi történt ma?
-Semmi különös.Beszéltem ma a fejesekkel, és amint mondtam hogy ki vagyok rögtön meghívtak az alapítók báljára minket.
-Igen tudok róla a hévégén lesz,igaz?-sétáltam be a konyhába-Elena Gillbert és Bonnie már kérdezte is megyek-e
-Igen most lesz,szóval el kell majd menni ruhát venni neked.
-Majd elmegyek pl. Elenával-bólintottam-és mi volt még?Van jó hapsi a láthatáron-húztam fel sz egyik szemöldököm.
-Ezt nekem kéne kérdeznem-nevetett fel anya.
-Nekem nem.Vagyis talán,de egyszerűen olyan bunkó,hogy párját nem találod a világon.De nem is ismerem,éppen hogy összefutottam vele a parkolóban.
-Ki az?
-Damon Salvatore-vontam vállat-de egyébként is túl idős hozzám...na jó kb. 4 évvel.És mit szólnának majd az emberek,ha egy kicsit jobban megismernek engem?-ráztam meg a fejem.Egyébként is, én még csak 18 éves vagyok ráérek még fiút találni,majd az egyetemen.De mondta,hogy menjek át hozzájuk,de elutasítottam.Még azt sem tudom,hogy hol laknak.
-A város szélén.
-Te voltál már ott?-hüledeztem.Nem gondoltam volna anyámról,hogy azt első napon ajtóstól ront be a házba.
-Nem,de a Salvatorék igen híresek egy körben a városban-rázta meg a fejét, mire egy kicsit megnyugodtam-jót tenne,ha megismerkednél velük egy kicsit jobban.Hiszen valamilyen módon mégis csak kötődsz hozzájuk.
-Megtennél nekem egy szívességet?-kérdeztem meg sem hallva anyám kérését-ha véletlenül ayz egyik Salvatore beállítana ide, akkor ne enged be őket a házba.
-Az nagyon nagy bunkóság lenne kislányom,de majd meglátom,hogy mit tehetek az ügy érdekében.De azért nem lehet ennyire rossza az a fiú, hogy így menekülsz tőle-ingatta meg a fejét anya-és ez egyáltalán nem jó példa arra, hogy megismerd őket.
-Nem menekülök,csak nem jön be a személyisége-nyögtem fel-tehát a téma lezárva.NEM ÉRDEKEK!
-Jó jó csak érdeklődtem-mentegetőzött-már ezt sem szabad?Á a mai fiatalok-legyintett egyet.
-Mint ha te nem lettél volna fiatal-kuncogtam-na én felmegyek és jó kislány módjára megcsinálom a házit-közöltem és úgy is tettem.
1 óra alatt megvoltam minden dolgommal,ezért vacsi előtt gyorsan elmentem zuhanyozni.Mikor végeztem megtörülköztem és felvettem egy pizsamát és lementem anyunak segíteni megteríteni vacsorához.
-Mi lesz a kaja?-érdeklődtem,miközben leültem az egyik székre.
-Franciasaláta sült hússal.
-A kedvencem-csillant meg a szemem-na és hugi hol van?Szinte egész nap nem láttam.
-Ő is a háziját írja.Megtennéd, hogy vacsi után segítesz neki?Még csak most lett másodikos és ebben a suliban már jóval előrébb járnak mint ő.
-Persze,majd segítek neki felzárkózni a többiekhez.-bólogattam hevesen.Mindent megtennék az én imádott hugomért,hiszen annyira szeretem.Én ebben a családban nem az aljas,szemét nővér szerepét alakítom.Én vagyok itt a kedves nagy testvér.
-ANYU-sikított fel Alyson-segíts!
-Hagyd majd én-mosolyogtam rá anyámra,majd felálltam a székből és fölmentem a szobájába,ami közvetlen az enyém mellett volt.-szia hugi-kopogtam be az ajtón,majd bementem -segíthetek valamiben?Anyu most elfoglalt,a vacsit készíti.
-Nem megy a szorzótábla és olvasni sem tudok olyan szépen és folyékonyan,mint a többiek-panaszolta vékony,sírós hangján.
-Az olvasás gyakorlás kérdése,vacsi után majd segítek gyakorolni-mentem oda a pöttöm hugomhoz és felhúztam a székről és a kezeimbe vettem-együtt majd felzárkózunk a többiekhez rendben?-mosolyogtam rá.
-Köszönöm-ölelt át-te vagy a világ legjobb tesója!
-Ezt ne felejtsd el!-nevettem fel és elindultam vele le a konyhába.
-Nos megoldódott a probléma?-kérdezte anyu.
-Igen.Prudence segít nekem felzárkózni a többiekhez-bólogatott boldogan Aly.
-Ez igazán kedves tőled Prue-nézett rám hálálkodva anyu.nos üljetek le és kezdjünk neki vacsorázni-mondta és elkezdte tálalni a kaját.
*
-Prue-fordult felém vacsi után anya-megtennéd nekem azt, hogy holnap de viszed el suliba Alysont,mert korán be kell mennem dolgozni és csak későn érek haza,szóval neked is kéne hazahoznod őt.?
-Persze-egyeztem bele-vigyázok rá és készítek valami kaját,vagy rendelünk pizzát.
-PIZZA!-ujjongott Alyson-ugye ülhetek a kocsiba melletted.
-Nem.Neked még 14 éves korodig megvan a helyed a kocsimban-ráztam meg a fejem-megfognak büntetni hugi,ha mellettem fogsz ülni.Ha majd nagyobb leszel oda ülhetsz majd ahova csak akarsz,persze a vonán mögé csak jogsival.Na de most menjünk fel tanulni, mert nem fogsz tudni felzárkózni.
-Rendben-pattant fel a székéről és mellém futott-Együtt felballagtunk az emeletre a szobájába és elkezdtünk tanulni.8 óráig olvastattam vele egy mesekönyvet és átbeszéltük a szorzótáblát, amit a végén hibátlanul felmondott nekem.Majd feladtam neki néhány gyakorlófeladatot..
-Mára hagyjuk abba.mert a végén még okosabb leszel nálam-kócoltam össze a haját.
-Köszi Prue-ölelt meg újra.
-Na tűnés fürdeni és be az ágyba mert holna korán kelünk-figyelmeztettem.
-Uye majd sietsz értem?
-Persze,hacsak nem óhajtasz tovább bent maradni.
-NEEEMM! SIESS!
-Oksi.Na jóccakát és nem hangoskodni este,különben morcos leszek.Főleg nem tévét nézni,mert hajnali 4-kot foglak felébreszteni-adtam neki egy puszit,majd átmentem a szobámba és beállítottam az ébresztőórámat fél 7-re.Gyorsan még bepakoltam a holnapi könyveket és még kiválasztottam az aznapi ruhámat.Végül bevánszorogtam a fürdőbe és megmostam a fogamat,aztán lekapcsolva a villanyt bebújtam az ágyba és vátram,hogy álom jöjjön a szememre.
bocsi hogy ez ilyen rövid és unalmasra sikeredett,de garantálom hogy a kövi rész sokkal izgalmasabb lesz!:)
2011. március 22., kedd
Prudence 1.rész
Sziasztok!Ez a történet Damon-ról fog szólni és az ő szerelmi életéről,hogy hogyan ismeri meg azt a lányt, akibe beleszeret. Remélem tetszeni fog és sok-sok kommentet fogtok majd írni róla:) Na akkor itt is az első fejezet:
1.
-Prudence!-dörömbölt be az ajtón anyám-ébredj kincsem mert elkésel a suliból.Mit fognak gondolni fólad,ha már az első napodon elkésel?
-Jól van na, már öltözöm-kiáltottam ki a takaróm alól.Phf..Új suli.Ez kell még nekem.Én leszek ma várhatólag a leglátványosabb személy.Utálom a nyilvánosságot.
-De 10 percen belül lent legyél!-trappolt le a földszintre anya.Kelletlenül kikászálódtam az ágyból, majd bevonszoltam magam a fürdőszobámba, ahol gyorsan lezuhanyoztam, aztán magamra kaptam a ruha-összeállításomat: Koptatott kék csőnadrág és egy smaragdzöld színű póló, amire egy fekete cipzáros pulcsit vettem fel.Ezután megcsináltam a napi szokványos sminkemet.A hajamat leengedve hagytam,apró hullámokat kat varázsolva bele egy hajsütővel.Miután végeztem összepakoltam a cuccaimat és lerohantam a konyhába ahol anyu már fincsi reggelivel vár engem és a kishúgomat Alysont, aki a legjobb kis tesó volt a világon.Meglepő módon köztünk nem volt jele egyáltalán még a testvér-ellentétnek.
-Siess, mert el fogsz késni-sürgetett anya-készítettem néhány szendvicset a későbbiekre.
-Köszi,szeretlek anya-pusziltam meg,majd a kis csomagot még belepasszíroztam a táskámba-rohanok is-kaptam a vállamra a táskát-szia Aly-adtam neki is egy puszit-sietek haza-rohantam ki a kocsimhoz.
-Óvatosan vezess!-kiáltott utánam anyu.Öhm...hát igen.Aki ismer és tudja,hogy milyen az én vezetési stílusom..De hát nem tehetek róla,hogy imádok száguldozni.Még egyszer sem kaptak el gyorshajtásért tehát itt be is fejezhetjük a témát.
Bemásztam a kocsimba, majd felpörgetve a motort elindultam Mystic Falls-i középiskola felé.
*
A sulihoz közeledve lassítottam egy kicsit, majd bekanyarodtam a suli parkolójába és egy üres helyre beálltam.Amint leállítottam a kocsit egyből eluralkodott felettem a pánik."Nyugi Prudence semmi pánik!Tök jó lesz,nem fog semmi sem történni.Csak szépen besétálsz abba az épületbe és elvegyülsz a tömegben.Senki nem fog felfigyelni rád ls kérdésekkel bombázni, ( és ha ez sikerül, talán egy jó pasit is találok magamnak) Tehát csak bátorság"-mondtam magamnak, majd a táskámmal a kezembe kiszálltam a kocsimból és (próbálva nem a meglepődött és a kíváncsi tekintetekkel foglalkozni) elindultam a bejárat felé.
-Szia.jelent meg hirtelen előttem egy hosszú gesztenyebarna hajú lány.Mögötte pedig egy ott állt egy ugyancsak sötét hajú (hófehér bőrű) fiú.
-Sziasztok-torpantam meg zavartan.
-Gondolom te vagy az új lány...
-Prudence,de csak Prue-mutatkoztam be.
-Az én nevem Elena Gillbert-mosolygott rám a lány.
-Én pedig Stefan Salvatore vagyok-szólalt meg a halálsápadt fiú."Hát persze,hogy te vagy az.Süt rólad, hogy ki vagy te"-gondoltam.
-Várj!Salvatore?-adtam a meglepődöttet.
-Igen,miért?-kérdezte.
-Hosszú történet,majd egyszer elmesélem-vontam vállat- a lényeg annyi,hogy hogy az egyik ősöm az alapítók között volt és egy igen különös történetet hagyott hátra,de ki tudja hogy mi igaz belőle,szegény már nagyon öreg volt mikor elmondta.És megemlítette a Salvatore családot.De mennyi esélye van annak,hogy rátok,vagyis a ti őseitekre célzott?-sóhajtottam fel.
-Nos az meglehet-mosolyodott el Stefan-mi már az 1800-as évek elejétől, sőt még korábbról itt éltünk Salvatorék.
-Wow-képedtem el-nem unjátok még ezt a várost?
-Nem-nevetett fel-itt mindig furcsa és eseménydús évek szoktak lenni.Nem lehet ezt a helyet megunni.
-Ez igaz-bólogatott Elena-áá csak egyszer lenne már egy nyugis évünk,persze Damon nélkül.
-Ő a te bátyád?-fordultam Stefanhoz.
-Igen és hidd el hogy nem akarsz többet megtudni róla-bólintott.
-Miért is?
-Mert ö a világ leges-legnagyobb taplója,akit eddig ismerek-válaszolt Stefan helyett Elena-nem lehet benne bízni és felbosszantani sem érdemes, mert a végén valami hülyeséget csinál.De a többit hagyjuk későbbre,mert mindjárt becsöngetnek-zárta le kedvesen a témát, majd elindultunk az óráinkra.Szerencsére Elena volt olyan kedves és elkísért az első órámra, mert én tuti,hogy eltévedtem volna.Először az igazgatónőhöz mentünk, akitől megkaptam az órarendemet.
-Na mi lesz az első órád?-érdeklődött.
-Állampolgári ismeretek-feleltem.
-Egyszóval töri.Mindig a történelemmel tömik a fejünket.Mintha nem ismernénk a saját múltunkat.
-És neked mi lesz az első órád?f
-Tesi.
-Nem cserélünk órarendet?A tied sokkal jobb-irigykedtem,amint végignéztem az óráit.
-Nyugi túl fogod élni ezt a napot.
-Remélem is-nevettem fel,majd elkísért ahhoz a teremhez ahol kezdődött az órám-köszönöm Elena-mosolyogtam rá-mindent.
-Szívesen és szól nyugodtan, ha tudok valamiben.Ó és az ebédszünetben találkozunk-ment el a saját órájára.Vettem egy mély levegőt. majd összehúzva magam beballagtam a terembe,ami már televolt.Gyorsan megkerestem az elsö szabad helyet,ami egy barna bőrű és hajú gyönyörű lány mellet volt.
-Szia Prue vagyok-köszöntem neki-leülhetek ide?
-Persze-bólintott-én Bonnie vagyok.Ma jöttél ebbe az iskolába ugye?
-Igen-ültem le-elég jól informált vagy.
-Itt mindenki az.Az egész suliban elterjedt a hír,hogy jössz.
-Remek-nyögtem fel-ez hiányzott még.Utálom a rivaldafényt.
-Nyugi ez csak a mai napig fog tartani.Te vagy a friss hús, aki ki lehet tárgyalni.Velem is ez volt.
-Ez egy kicsit megnyugtat-dőltem rá a padra.
-Egyébként te jönni fogsz az alapítók báljára?
-Az mikor lesz?-kaptam rá a tekintetemet.
-A hétvégén,szombaton vagyis 6 nap múlva,de már most elkezdték a készülődést.Nos?
-Persze,kénytelen vagyok-bólintottam-ha már egyszer idejöttem,miért ne kürtöljem szét,hogy a drága nagypapám is az alapítók között volt?Na jó ezt nem kell majd hangoztatni,hiszen nem vett ki nagy szerepet a körből.
-Ez most komoly?Ki volt a papád?-kérdezte,de még mielőtt válaszolhattam volna bejött a tanár és elkezdte tartani az órát.(Dicsőítettem érte,mivel nem szándékoztam kitálalni az első napon az egész letemet) 45 percig nem dumált másról,mint a város történelméről, amit már töviről-hegyire tudtam.Mikor kitért a misztikus lényekre, mint a vérfarkasokra és a vámpírokra az egész osztály elkezdett röhögni,csak Bonnie és én nem,de mikor rámnézett elmosolyodtam és megráztam a fejem.
-Én ebben nem hiszek,de nem is tartom viccesnek-suttogtam neki.
-Szintúgy-bólintott.Huh,ha tudná,hogy most nem az igazat mondtam..,de mindegy.Nem rá tartozik.Ez csak rám és a nagypapámra és az apámra tartozik.Miután kiröhögte magát az osztály a tanár még mondott néhány szót és csöngő előtt elengedett minket.
-Mi lesz a következő órád?-kérdezte reménykedve Bonnie,hátha együtt lesz óránk.
-Tesi pillantottam meg az órarendem.
-De kár nekem biológia.Akkor nem együtt lesz óránk,pedig még bombáztalak volna a kérdéseimmel,főleg az őseid felől.
-Nos arra még várnod kell.Ne vedd bántásként,de nem az a fajta típus vagyok aki az első napján kitárja másom előtt az egész életét.-mosolyogtam rá-jobb szeretem először én megismerni a másikat és hozzá viszonyulni, bármilyen tapló is legyen az a személy,már ha Elena igazat mondott Stefan bátyjáról.
-Á szóval már ismered őket-indultunk el a tornacsarnok felé (ugyanis Bonnie elkísért) -és Damont jobb elkerülni és Elena igazat mondott.Ő egy igazi tapló,párját nem lelni a világon.Legszívesebben kikötözném egy acél oszlophoz és elevenen megégetném.
-Huh ez durván hangzik
-Hidd el,ha Elena nem lenne a legjobb barátnőim egyike, akkor már rég megtettem volna.Egy vérbeli bunkó az a Damon és még csak nem is tagadja.Imádkozni fogok érted hogy ne fuss vele össze soha.
-Ő járna rosszul nem én-nevettem fel-nem szívesen tűröm el azt,hogy valaki alpár módon beszéljen velem.Ha bunkó lesz én is az leszek vele.
-Csak amint mondtam ne bosszantsd fel-emlékeztetett (Na ja vámpírt felbosszantani nem a legjobb ötlet.)
-Észben fogom tartani-álltam meg a csarnok előtt-köszi hogy elkísértél,mert tuti hogy nem találtam volna el ide egymagam.
-Szívesen,szia-ment el.én meg begyalogoltam a lányöltözőbe.Gyorsan átöltöztem,majd mentem órára.Unalmas volt az egész,de persze az jó volt mikor mindenki (legalábbis a fiúk) állandóan nekem akartak segíteni.Kb ugyanilyen unalmasan telet el az egész nap.Az ebédszünetben újra találkoztam Elenáékkal és Bonnieval.Ott ismerkedtem meg a szőke szépséggel Caroline-al.Már ahogy rápillantottam tudtam,hogy mi is ő."Ez már 3.Sokan vannak,de min1.Amíg jóban leszek velük nem kell félnem tőlük,vagy pont fordítva inkább.Huh egy kicsit sem vagyok ego).
A lényeg hogy unalmasan telt az egész napom,pedig kész ideg voltam reggel, de úgy látszik hogy feleslegesen.Órák után visszaballagtam a kocsimhoz és bepakoltam a cuccaimat,amik a nap végére megduplázódtak.Bevágtam őket oda ahova csak fértek a csomagtartóba,aztán rendesen lecsuktam az ajtaját és elindultam a volán felé.Mint mindig most is vacakoltam egy sort a kulcsokkal és persze ez alkalommal is kiestek a kezemből a földre.
-A francba i már-mérgelődtem és egy nyugtató mély sóhaj kíséretében lehajoltam értük,de addigra már nem voltak ott.
-Ezeket keresed?-szólalt meg egy mély hang mögöttem a frászt hozva rám.Hirtelen megfordultam és egy kicsit hosszú fekete hajú (21-22) éves helye sráccal találtam magam szemben.Kezében ott voltak a kulcsok.
-Köszi-vettem el tőle azokat."Ma folyamatosan vámpírokba botlok)
-Megkérdezhetem,hogy ki vagy te-húzta fel az egyik szemöldökét és közben kikerekítette a szemét-persze ha nem gond, hogy egy magamfajta érdeklődik egy szép lány után-húzta gyorsan össze a szemőldökét pofát vágva.
-Elöször te-húztam gunyoros vigyorra a szám-úgy illik, ha egy ilyen "szépfiú" kertel a lány körül, nem?
-Tényleg-mutatott rám-akkor had mutatkozzam be Damon Salvatore vagyok.
-Á-bólintottam-akkor te lennél az egész világ legnagyobb taplója és egyben Stefan bátyja.
-Úgy látszik a hírem megelőzött-fintorodott el,de rögtön visszatért a jókedve-de ez lényegtelen.Lehet neked más lesz a benyomásod rólam.
-Esetleg tervezed, hogy megváltozol?-kíváncsiskodtam.
-Nem,nem a közel és a távol-jövőben nem tervezem.Tudod imádom a rossz-tesó szerepét alakítani.És tetszik ez a "taplóság".Esetleg ismered Elenát?
-Bingó-csettintettem egyet.
-Vele amúgy is rosszban vagyok-vont vállat.
-Az egy és a többivel?Bonnie,Stefan,Caroline,Matt?Ó és Elena kisöccse Jeremy?Ez összesen öt.
-És mi lenne ha átjönnél hozzánk és jobban megismerkednénk?
-Ismerlek Damon Salvatore.Jobban mint gondolod.Sőt a múltatokat is.Kedves apám elmesélte az alapítók történetét és egyben a Salvatorekra is kitért-mosolyogtam rá, mire a tekintete elkomorodott.
-Mit tudsz még?-nézett mélyen a szemembe.
-Oh ez nem így illik.Ha a fiú bemutatkozott, akkor a másik személyt kérdezi.
-Ez unalmas-forgatta meg a szemeit,majd közelebb lépve a tekintetét az enyémbe fúrta-mondd el hogy ki vagy!-követelte."Szóval most szugerál,tehát csak az őszintét kéne mondanom.)
-A nevem Prue és az a lány vagyok, aki teljesen meggyőződött arról, hogy tényleg egy óriási tapló vagy-vigyorogtam a képébe,ami értetlenséget árasztott.-pedig hajlottam afelé, hogy ne ez legyen rólad avéleményem.
-Aranyos-húzódott hátrébb-de jöbb szeretem így.Szép nyaklánc-mutatott a nyakamban lógó ezüst láncra.
-Köszi.Anno az egyik ősömé volt.És ha most megbocsájtasz hazamegyek,mert várnak rám.
-Ne várakoztasd őket-bólogatott-biztosan aggódnak az egyetlen kislányukért.
-Elbaltáztad-nevettem fel,miközben beszálltam a kocsimba-Van egy kishúgom.Sajnálom hogy ilyen vagy.Kinézem belőled,hogy lehetnél jobb is.
-Esetleg,ha piros hó fog esni.
-Fog egyszer esni hidd el-kacsintottam rá,majd becsuktam a kocsi ajtaját és beletaposva a gázba elindultam hazafelé.Ez a kis találkozó teljesen feldobta a kedvemet.
A lényeg hogy unalmasan telt az egész napom,pedig kész ideg voltam reggel, de úgy látszik hogy feleslegesen.Órák után visszaballagtam a kocsimhoz és bepakoltam a cuccaimat,amik a nap végére megduplázódtak.Bevágtam őket oda ahova csak fértek a csomagtartóba,aztán rendesen lecsuktam az ajtaját és elindultam a volán felé.Mint mindig most is vacakoltam egy sort a kulcsokkal és persze ez alkalommal is kiestek a kezemből a földre.
-A francba i már-mérgelődtem és egy nyugtató mély sóhaj kíséretében lehajoltam értük,de addigra már nem voltak ott.
-Ezeket keresed?-szólalt meg egy mély hang mögöttem a frászt hozva rám.Hirtelen megfordultam és egy kicsit hosszú fekete hajú (21-22) éves helye sráccal találtam magam szemben.Kezében ott voltak a kulcsok.
-Köszi-vettem el tőle azokat."Ma folyamatosan vámpírokba botlok)
-Megkérdezhetem,hogy ki vagy te-húzta fel az egyik szemöldökét és közben kikerekítette a szemét-persze ha nem gond, hogy egy magamfajta érdeklődik egy szép lány után-húzta gyorsan össze a szemőldökét pofát vágva.
-Elöször te-húztam gunyoros vigyorra a szám-úgy illik, ha egy ilyen "szépfiú" kertel a lány körül, nem?
-Tényleg-mutatott rám-akkor had mutatkozzam be Damon Salvatore vagyok.
-Á-bólintottam-akkor te lennél az egész világ legnagyobb taplója és egyben Stefan bátyja.
-Úgy látszik a hírem megelőzött-fintorodott el,de rögtön visszatért a jókedve-de ez lényegtelen.Lehet neked más lesz a benyomásod rólam.
-Esetleg tervezed, hogy megváltozol?-kíváncsiskodtam.
-Nem,nem a közel és a távol-jövőben nem tervezem.Tudod imádom a rossz-tesó szerepét alakítani.És tetszik ez a "taplóság".Esetleg ismered Elenát?
-Bingó-csettintettem egyet.
-Vele amúgy is rosszban vagyok-vont vállat.
-Az egy és a többivel?Bonnie,Stefan,Caroline,Matt?Ó és Elena kisöccse Jeremy?Ez összesen öt.
-És mi lenne ha átjönnél hozzánk és jobban megismerkednénk?
-Ismerlek Damon Salvatore.Jobban mint gondolod.Sőt a múltatokat is.Kedves apám elmesélte az alapítók történetét és egyben a Salvatorekra is kitért-mosolyogtam rá, mire a tekintete elkomorodott.
-Mit tudsz még?-nézett mélyen a szemembe.
-Oh ez nem így illik.Ha a fiú bemutatkozott, akkor a másik személyt kérdezi.
-Ez unalmas-forgatta meg a szemeit,majd közelebb lépve a tekintetét az enyémbe fúrta-mondd el hogy ki vagy!-követelte."Szóval most szugerál,tehát csak az őszintét kéne mondanom.)
-A nevem Prue és az a lány vagyok, aki teljesen meggyőződött arról, hogy tényleg egy óriási tapló vagy-vigyorogtam a képébe,ami értetlenséget árasztott.-pedig hajlottam afelé, hogy ne ez legyen rólad avéleményem.
-Aranyos-húzódott hátrébb-de jöbb szeretem így.Szép nyaklánc-mutatott a nyakamban lógó ezüst láncra.
-Köszi.Anno az egyik ősömé volt.És ha most megbocsájtasz hazamegyek,mert várnak rám.
-Ne várakoztasd őket-bólogatott-biztosan aggódnak az egyetlen kislányukért.
-Elbaltáztad-nevettem fel,miközben beszálltam a kocsimba-Van egy kishúgom.Sajnálom hogy ilyen vagy.Kinézem belőled,hogy lehetnél jobb is.
-Esetleg,ha piros hó fog esni.
-Fog egyszer esni hidd el-kacsintottam rá,majd becsuktam a kocsi ajtaját és beletaposva a gázba elindultam hazafelé.Ez a kis találkozó teljesen feldobta a kedvemet.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)