-Ne Aly!
-Gyere be-hívta be a házba Damont, mire átlépte a küszöböt és torkon ragadva a hugom egy falhoz nyomta.
-Ne! Enged őt el Damon!-rémültem meg.
-Prudence!-kezdett el sírni Aly.
Hagyd őt békén Damon-futottam oda hozzá,de még mielőtt odaértem volna felemelte a szabad kezét.
-Á-á!Előbb dobd el szépen azt a karót-mutatott az immár a kezemben szorongatott tárgyra-
-Segíts Prue!.kérlelt zokogva Alyson,mire a sarokba hajítottam a karót(,amivel legszívesebben szíve tudtam volna szúrni ezt a felfuvalkodott szemét piócát.),de a másikat még a ruhám ujja alatt rejtegettem a megfelelő pillanatra várva.
-Remek-villantotta meg szemét Damon-ha azt szeretnéd, hogy ne tekerjem ki a drága hugod nyakát és ne szívjam ki belőle az utolsó csepp vért is,akkor teszel nálunk egy kis látogatást és hazugság nélkül elregéled nekünk, hogy ki is vagy valójában..és azt már nem kell megemlítened, hogy vámpírvadász vagy-szorította meg Aly nyakát, aki levegőért próbált kapkodni.
-Oké,veled megyek,csak ne bántsd a hugom-kezdtek el potyogni a könnyeim.Nem élném túl, ha bármi történne a hugommal,Őt szeretem a világon a legjobban, mit kis tesót.
-Csodás-engedte el Alysont, mire ő a földre esett.Azonnal odasiettem hozzá,félrelökve Damont és a karjaimba vettem,mire a másik karó kicsúszott a ruhám alól-ó ezt most szépen elveszem-vette ki a kezemből azt és én hagytam.Csak a sokkos állapotba került,zokogó húgomra figyeltem.
-Csss-simogattam a hátát nyugtatás képen.A könnyimmel küszködve fordultam Damon felé és a legdühösebb arccal néztem rá-boldog vagy?Te az örömödet leled abban,hogy kisgyerekeket bántasz?
-Kevésbé,mint ha felnőtt emberekkel tenném ezt,vagy csapolnám meg-húzta gúnyos mosolyra a száját-viszont kellett egy kis ösztönzés.
-Később elmondtam volna.
-Türelmetlen vagyok.És nem díjazom,mikor a hülyét járatják velem.Most pedig indulhatnánk?
-Először töröld ki az elméjéből az előbbieket!-követeltem remegő hangon.
-Szóval erről is tudsz.Igen jártas vagy a témában.
-Nem lennék az,ha nem ölte volna meg a családtagjaimat egy rohadt szemét vámpír-motyogtam halkan,hogy Aly ne hallja meg.
-Mi legyen az emléke?
-Hogy felzavartuk az álmából,hogy szóljak neki,hogy elmentem és csak későn jövök.
-Rendben-vont vállat Damon, majd a tekintetét Alysonéba fúrta és elismételte azt amit neki mondtam.Mikor végzett a hugom tekintette egy pillanatra elhomályosodott, majd vigyorgó képpel felém fordult.
-De kb. mikor jössz?-kérdezte.
-Nem tudom-tettem le a földre- a vacsorádat betettem a mikróba,azt edd meg utána pedig menj vissza aludni!-parancsoltam rá-és mondd meg anyunak, ha fenn leszel még, hogy későn jövök.Na szia-adtam egy puszit a feje búbjára, majd karon ragadtam Damont és magam után húzva kiviharoztam a házból.Mikor az autónál voltunk szembefordultam vele-csak hogy tudd, ezt még megfogod keserülni, vagy teszek arról, hogy egy karót kapj a szívedbe és örökre elhagyd az élők világát!-fenyegettem meg.
-Nem bántottam volna a hugod, de már nagyon kíváncsian várom a magyarázatodat és a válaszokat a kérdéseimre.Szóval inkább induljunk-sürgetett, mire hozzávágtam a kocsikulcsokat-au-kapta el mielött a földre estek volna-ez fájt és nem volt szép tőled.
-Az nem lesz szép, mikor átszúrom a szívedet, vagy vasfüvet gyömöszölök le a torkodon!-dühöngtem, miközben beszállta a kocsiba, és kivételesen nem a volén mögé, hanem mellé.
-Aranyos vagy, mikor duzzogsz-szállt be ő is a volán mögé.Na most pattant el a cérna.
-Te hülye, idióta,rohadt,szemét,arrogáns,bunkó állat és "ó mr. én vagyok a tökéletes" beképzelt vámpír, én nem duzzogok, hanem dühöngök,miközben azon gondolkodom, hogy hova rejtettem el a kocsimban egy karót, amivel leszúrhatnálak!-lendítettem a kezem,hogy jól orrba vágjam,de még mielőtt célba ért volna elkapta a kezem.
-Ezt nem próbálnám meg még egyszer, mert a te kezed fogja bánni- villantotta meg dühösen a szemit-és nem foglak a véremmel itatni,csak hogy gyorsabban gyógyul-engedte el a kezem,majd felpörgette a motort és beletaposott a gázba.
-Előbb hagynám, hogy elvérezzek, mint, hogy egy kortyot is igyak a véredből-csattantam fel- és hogy tudd, már törték el a kezemet.
-Ez megnyugtat-Legalább nem én leszek az első.
-Megtennéd, hogy nem füstölöd ki a kocsimat?-mutattam a sebességmérőre, ami mát 12 km/h-t mutatott.
-Te is száguldozni szoktál és ne tagadd mert láttam.
-Az én vagyok és a saját kocsimat úgy teszem tönkre, ahogy akarom,ellentétben veled, de ha akarsz nekem venni egy új kocsit csak nyugodtan-vontam vállat.De azért megtennéd,hogy lassítasz egy kicsit?
-Te most komolyan megkértél valamire?-kerekedett el a szeme.
-Igen,képzel erre is képes vagyok, nem így mint te-mutattam rá.
.Dehogy nem, képes vagyok rá-mondott ellent Damon.
-Igen,azt a húgommal az előbb igen jól bebizonyítottad.-morogtam.
-Most meddig szándékozol a sértődöttet adni?
-Amíg normálisan bocsánatot nem kérsz és nem teszed valamivel jóvá.És előre szólok,engem nagyon nehéz kiengesztelni.
-Ok,akkor nézzük csak.Bocsánat azért amit tettem és jóvátenni úgy fogom,hogy ne, tekerem ki a hugod nyakát, még ha feldühítesz akkor sem-mondta,miközben megállt a házuk elött.
-Ó te...-csattantam fel,majd kipattantam a kocsiból és beviharoztam a házukba.Mikor beértem a házba az ajtót jól Damon arcába vágtam-Stefan Salvatore!!!-kiáltottam el magam mérgesen,mire a személy előttem is termet a hátán Elenával.csak hogy tudd rád nem neheztelek,de fogok,ha nem adsz valami hegyes dolgot a kezembe amit a bátyádba szúrhatok-morogtam-egyébként sziasztok-mentem be a nappalijukba,majd leültem az egyik fotelbe a sok közül.
-A helyemen ülsz-mondta Damon.
-Keres másikat-vettem oda.
-Gyere be-hívta be a házba Damont, mire átlépte a küszöböt és torkon ragadva a hugom egy falhoz nyomta.
-Ne! Enged őt el Damon!-rémültem meg.
-Prudence!-kezdett el sírni Aly.
Hagyd őt békén Damon-futottam oda hozzá,de még mielőtt odaértem volna felemelte a szabad kezét.
-Á-á!Előbb dobd el szépen azt a karót-mutatott az immár a kezemben szorongatott tárgyra-
-Segíts Prue!.kérlelt zokogva Alyson,mire a sarokba hajítottam a karót(,amivel legszívesebben szíve tudtam volna szúrni ezt a felfuvalkodott szemét piócát.),de a másikat még a ruhám ujja alatt rejtegettem a megfelelő pillanatra várva.
-Remek-villantotta meg szemét Damon-ha azt szeretnéd, hogy ne tekerjem ki a drága hugod nyakát és ne szívjam ki belőle az utolsó csepp vért is,akkor teszel nálunk egy kis látogatást és hazugság nélkül elregéled nekünk, hogy ki is vagy valójában..és azt már nem kell megemlítened, hogy vámpírvadász vagy-szorította meg Aly nyakát, aki levegőért próbált kapkodni.
-Oké,veled megyek,csak ne bántsd a hugom-kezdtek el potyogni a könnyeim.Nem élném túl, ha bármi történne a hugommal,Őt szeretem a világon a legjobban, mit kis tesót.
-Csodás-engedte el Alysont, mire ő a földre esett.Azonnal odasiettem hozzá,félrelökve Damont és a karjaimba vettem,mire a másik karó kicsúszott a ruhám alól-ó ezt most szépen elveszem-vette ki a kezemből azt és én hagytam.Csak a sokkos állapotba került,zokogó húgomra figyeltem.
-Csss-simogattam a hátát nyugtatás képen.A könnyimmel küszködve fordultam Damon felé és a legdühösebb arccal néztem rá-boldog vagy?Te az örömödet leled abban,hogy kisgyerekeket bántasz?
-Kevésbé,mint ha felnőtt emberekkel tenném ezt,vagy csapolnám meg-húzta gúnyos mosolyra a száját-viszont kellett egy kis ösztönzés.
-Később elmondtam volna.
-Türelmetlen vagyok.És nem díjazom,mikor a hülyét járatják velem.Most pedig indulhatnánk?
-Először töröld ki az elméjéből az előbbieket!-követeltem remegő hangon.
-Szóval erről is tudsz.Igen jártas vagy a témában.
-Nem lennék az,ha nem ölte volna meg a családtagjaimat egy rohadt szemét vámpír-motyogtam halkan,hogy Aly ne hallja meg.
-Mi legyen az emléke?
-Hogy felzavartuk az álmából,hogy szóljak neki,hogy elmentem és csak későn jövök.
-Rendben-vont vállat Damon, majd a tekintetét Alysonéba fúrta és elismételte azt amit neki mondtam.Mikor végzett a hugom tekintette egy pillanatra elhomályosodott, majd vigyorgó képpel felém fordult.
-De kb. mikor jössz?-kérdezte.
-Nem tudom-tettem le a földre- a vacsorádat betettem a mikróba,azt edd meg utána pedig menj vissza aludni!-parancsoltam rá-és mondd meg anyunak, ha fenn leszel még, hogy későn jövök.Na szia-adtam egy puszit a feje búbjára, majd karon ragadtam Damont és magam után húzva kiviharoztam a házból.Mikor az autónál voltunk szembefordultam vele-csak hogy tudd, ezt még megfogod keserülni, vagy teszek arról, hogy egy karót kapj a szívedbe és örökre elhagyd az élők világát!-fenyegettem meg.
-Nem bántottam volna a hugod, de már nagyon kíváncsian várom a magyarázatodat és a válaszokat a kérdéseimre.Szóval inkább induljunk-sürgetett, mire hozzávágtam a kocsikulcsokat-au-kapta el mielött a földre estek volna-ez fájt és nem volt szép tőled.
-Az nem lesz szép, mikor átszúrom a szívedet, vagy vasfüvet gyömöszölök le a torkodon!-dühöngtem, miközben beszállta a kocsiba, és kivételesen nem a volén mögé, hanem mellé.
-Aranyos vagy, mikor duzzogsz-szállt be ő is a volán mögé.Na most pattant el a cérna.
-Te hülye, idióta,rohadt,szemét,arrogáns,bunkó állat és "ó mr. én vagyok a tökéletes" beképzelt vámpír, én nem duzzogok, hanem dühöngök,miközben azon gondolkodom, hogy hova rejtettem el a kocsimban egy karót, amivel leszúrhatnálak!-lendítettem a kezem,hogy jól orrba vágjam,de még mielőtt célba ért volna elkapta a kezem.
-Ezt nem próbálnám meg még egyszer, mert a te kezed fogja bánni- villantotta meg dühösen a szemit-és nem foglak a véremmel itatni,csak hogy gyorsabban gyógyul-engedte el a kezem,majd felpörgette a motort és beletaposott a gázba.
-Előbb hagynám, hogy elvérezzek, mint, hogy egy kortyot is igyak a véredből-csattantam fel- és hogy tudd, már törték el a kezemet.
-Ez megnyugtat-Legalább nem én leszek az első.
-Megtennéd, hogy nem füstölöd ki a kocsimat?-mutattam a sebességmérőre, ami mát 12 km/h-t mutatott.
-Te is száguldozni szoktál és ne tagadd mert láttam.
-Az én vagyok és a saját kocsimat úgy teszem tönkre, ahogy akarom,ellentétben veled, de ha akarsz nekem venni egy új kocsit csak nyugodtan-vontam vállat.De azért megtennéd,hogy lassítasz egy kicsit?
-Te most komolyan megkértél valamire?-kerekedett el a szeme.
-Igen,képzel erre is képes vagyok, nem így mint te-mutattam rá.
.Dehogy nem, képes vagyok rá-mondott ellent Damon.
-Igen,azt a húgommal az előbb igen jól bebizonyítottad.-morogtam.
-Most meddig szándékozol a sértődöttet adni?
-Amíg normálisan bocsánatot nem kérsz és nem teszed valamivel jóvá.És előre szólok,engem nagyon nehéz kiengesztelni.
-Ok,akkor nézzük csak.Bocsánat azért amit tettem és jóvátenni úgy fogom,hogy ne, tekerem ki a hugod nyakát, még ha feldühítesz akkor sem-mondta,miközben megállt a házuk elött.
-Ó te...-csattantam fel,majd kipattantam a kocsiból és beviharoztam a házukba.Mikor beértem a házba az ajtót jól Damon arcába vágtam-Stefan Salvatore!!!-kiáltottam el magam mérgesen,mire a személy előttem is termet a hátán Elenával.csak hogy tudd rád nem neheztelek,de fogok,ha nem adsz valami hegyes dolgot a kezembe amit a bátyádba szúrhatok-morogtam-egyébként sziasztok-mentem be a nappalijukba,majd leültem az egyik fotelbe a sok közül.
-A helyemen ülsz-mondta Damon.
-Keres másikat-vettem oda.
-Mit csinált Damon-kérdezte Elena.
-Én ugyan semmit-mentegetőzött Dam, miközben helyet foglalt mellettem.
-Még hogy semmit???-akadtam ki pár oktávval a hangom fölött- az neked hétköznapi dolog, hogy ártatlan embereket bántasz és majdnem tekered ki a nyakukat,nem is beszélve arról,hogy egy kislányról volt szó a jelen esetben?!!!!
-Nem-na perszeeee-de amint mondtam,kellett egy kis ösztönzés-vont vállat.
-Arra kell majd egy kis ösztönzés és jó néhány érv,hogy a következő alkalommal, mikor a szemem elé kerülsz,ne szúrjalak szíve, vagy ne öntselek le pár liter 100%-os vasfűvel-füstölögtem-esetleg miért ne szóljak arról Mrs. Forbsnak, hogy tudok néhány nemkívánatos személyt a környéken, vagyis csak egyet?
-Pl.,mert előbb csapolnálak meg,mit hogy elmond ezt valakinek?
-Az nem fog sikerülni-vigyorodtam el gonoszul.
-Miért nem?Azt hiszem, erősebb és gyorsabb vagyok nálad.
-Próbáld ki-húztam fel kihívóan az egyik szemöldököm- neked lesz rossz, nem nekem,Esetleg egy kicsit fájni fog-emeltem fel a bal csuklómat.....
-Én ugyan semmit-mentegetőzött Dam, miközben helyet foglalt mellettem.
-Még hogy semmit???-akadtam ki pár oktávval a hangom fölött- az neked hétköznapi dolog, hogy ártatlan embereket bántasz és majdnem tekered ki a nyakukat,nem is beszélve arról,hogy egy kislányról volt szó a jelen esetben?!!!!
-Nem-na perszeeee-de amint mondtam,kellett egy kis ösztönzés-vont vállat.
-Arra kell majd egy kis ösztönzés és jó néhány érv,hogy a következő alkalommal, mikor a szemem elé kerülsz,ne szúrjalak szíve, vagy ne öntselek le pár liter 100%-os vasfűvel-füstölögtem-esetleg miért ne szóljak arról Mrs. Forbsnak, hogy tudok néhány nemkívánatos személyt a környéken, vagyis csak egyet?
-Pl.,mert előbb csapolnálak meg,mit hogy elmond ezt valakinek?
-Az nem fog sikerülni-vigyorodtam el gonoszul.
-Miért nem?Azt hiszem, erősebb és gyorsabb vagyok nálad.
-Próbáld ki-húztam fel kihívóan az egyik szemöldököm- neked lesz rossz, nem nekem,Esetleg egy kicsit fájni fog-emeltem fel a bal csuklómat.....
Folyt köv.....
Huuuuuuu. Nagyoooon jó lett.:) És köszönöm szépen.:)
VálaszTörlésNgayon siesss a következővel.:'D
Puszi
Clarissa