5.rész

 Sziasztok meghoztam az új fejezetet remélem tetszik és kommenteljetek please! :)

  A következő napok is úgy teltek el, ahogy az előzők, vagyis mégsem.Végre megszabadultam TŐLE, vagy 3 napja nem találkoztam vele és ez igen nagy szerencse.Azon az egy napon elég volt belőle egy egész hétre.Bár elvártam volna ,hogy legalább egy köszönömöt,esetleg egy bocsánatot kiejt a száján, amiért csak úgy fogta magát és beszállt a kocsimba, hogy vigyem el a sulihoz,Stefanhoz.Na mindegy ezen már nem fogom kiborítani magam.Visszatérve az unalmas napokhoz, a hétvégén felpörögtek az események,főleg a bál napján.A szombat délutánomat a fürdőszobában töltöttem és próbáltam normálisan rendbe rakni magamat.Gyorsan megmostam  a hajamat,majd miután megszárítottam és a hajsütőmmel begöndörítettem.Ezután fogtam a ruhámat és nagy nehézségek közepette sikerült magamra öltenem.De mit ne mondjak, megérte a sok hűhó érte.Nem szeretnék egy kis picsa lenni, de szerintem nagyon jól állt.

-Prudence!!!-kopogtatott be az ajtón anyám-mikor végzel? 10 percen belül a bálon kellene lennünk!

-Máris anya egy perc!-kiáltottam ki neki-és majd én vezetek, akkor oda fogunk érni időben-kuncogtam.Nos igen ,mint már mondtam a vezetési stílusomról is híres vagyok, csak éppen nem ezen a vidéken. Tehát mint ígértem egy perc múlva tényleg elkészültem és Gissellel az oldalamon már  a kormány mögött ülte és  a bál felé hajtottam-Alyson miért nem jöhetett el?-kérdeztem-nagyon szeretett volna ide eljönni és én vigyáztam volna rá nagyon szívesen.

-Ő még kicsi az ilyen bálokhoz aranyom-mosolygott rám anyu-majd eljön az ő ideje is és akkor eljöhet.

-Ismerős mondat.Nekem is ezt mondtad és emlékezzünk csak vissza én már 10 évesen részt vette, az első bálomon. És ha azt vesszük Aly, akkor jövőre 3 év múlva jöhet csak el????-számoltam utána elszörnyülködve-ne már anya, hogy fogok én kinézni 3 év múlva...nem lesz kivel versenyezi,hogy melyikünk után fog a legtöbb fiú megfordulni...

-És azzal még te is ráérhetsz kislányom...bár amint láttam Damon Salvatore igen csak érdeklődik utánad.

-Ok ejtsük a témát.Damon Salvatore a világ legnagyobb bunkója és még egyéb jelzővel is illetném ha nem te ülnél itt mellettem-kanyarodtam be a bál színhelyére.Már minden gyönyörűen ki volt díszítve és az egész hely gyönyörű pompába virított.

-Ne legyél vele udvariatlan kislányom és ne utasítsd vissza ha talán felkérne táncolni,mert a fülembe fog jutni...bár téged elnézve ki nem lesz olyan hülye,hogy nem kér fel téged táncolni.Gyönyörű vagy angyalom.

-Köszi anya-jöttem zavarba-nos akkor talán ki kéne szállnunk én pedig már megyek is és megkeresem a legnyugisabb helyet, minél távolabb Damontól-pattantam ki a kocsiból.

-Várj Prudence!-szólt utánam anya-mint minden olyan alkalomkor mikor megjelenik egy újabb alapító család, a nyitóünnepségen beszokták mutatni az aktuális családfőt.

-Igen anya de az te vagy.

-Igen,de csak te viseled már a családban az apád nevét.

-Jaj anya ne mondd azt hogy úgy jelentettél be,hogy Marie Prudence A.S-re.Nem most akartam felfedni mindenki előtt,hogy ki vagyok-temettem a kezembe az arcom-holnap a suliban, majd minden lánytól azt a kérdést fogom kapni és egyesével válaszolgatni rá, hogy most Damon és Stefan Salvatore tesója vagyok? Pedig nem mert semmi közöm hozzájuk.Csak névrokonok vagyunk azt kész.
-Jaj sajnálom  kicsim,de kénytelen voltam ezt tenni.
-Semmi gond anyu, most már nem lehet semmit sem tenni-ütögettem meg a vállát-na én megyek mert a végén összefutok Damonnal és az egy világkatasztrófa  lenne.
-Lehetetlen vagy-sóhajtott fel lemondóan Gisselle.
-Tudom anyu-adtam egy puszit az arcára majd kipattantam a kocsiból és a nagyterem felé vettem az irányt,ahol felmentem a felső emeletre, ahova kellett.Nagy meglepetésemre nem én voltam fent az egyetlen személy aminek nos hát örültem, és megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy Damonnak még a nyomát sem láttam. Ó te jó ég...folyamatosan rajta jár az eszem...erről sürgősen le kéne szoknom.
-Te meg mi a fenéért nem mondtad el, hogy Salvatore vagy?-szólalt meg mögöttem Caroline ideges képel.
-Öhm,neked is szia , nagyon csinos vagy és hát nem akartam, hogy mindenki a kérdéseivel bombázzon ez miatt-foglaltam össze röviden-ha nagyon szépen megkérlek, akkor megtennéd, hogy nem újságolod el mindenkinek,bár holnapra az egész város tudni fogja, hála anyámnak,na de mindegy.A lényeg, hogy ne azt szűrd le ebből, hogy Stefanék rokona vagyok.isten ments,csak nagyon távoli ismerős..szépen fogalmazva.A Salvatore nemzedék 15 évvel ezelőtt két ágra bomlott egy veszekedés következményeként,így mi elköltöztünk innen,de mivel abból a családból én vagyok az utolsó visszajöttünk ide "megismerkedni" velük,de amint tudod nem sokat változtak.
-De te nem vagy az mint ők,meg én..mármint ..
-Vámpír? -mondtam ki helyette-nem én nem vagyok az, legalábbis nem tudok róla, hogy az lennék.Én nem szomjazom a vérre és nos hát hogy is fogalmazzak én pontosan az ellentétük vagyok.Hallottál már a vámpírvadászokról....ez hülye kérdés volt bocs,hiszen Alaric is az...és én is az vagyok,de nyugi én nem vadászom rátok.
-Ez egy kicsit sok egyszerre.
-Nyugi nekem is az volt 9 évesen, mikor a nagypapám beavatott mindenbe az apukám halálakor.Ha fogalmazhatok úgy..én csak egy személyre vadászok lassan 7 éve,de sehol nem találom.
-Hogy hívják?-kérdezte.
-Chatrine.Úgy tudom ti itt nagyon is ismeritek őt, főleg a Salvatore fiúk-mosolyodtam el-de most hagyjuk ezt a témát, mert ha jól hallom kezdődik a bál,nekem meg túl kell esnem egy bemutatkozási ceremónián.
-Van kísérőd?
-Nem , kellene hogy legyen?-rémültem meg.
-Igen, mivel minden évben egy nyitó tánccal szoktunk kezdeni.
-Nos én ebből most kimaradok.Nem is olyan nagy  baj, úgy sem szeretek nagyon táncolni-vontam vállat.
-Még nem fejeztük be a beszélgetést!-nézett rám szúrós szemekkel, mikor hangosan kimondták a nevét, majd lement a lépcsőn a tömeg közé.
-Természetesen-bólintottam és vártam hogy a nevemet kiejtsék.Jó sokat kellett várnom és egy idő után rá is jöttem, hogy én leszek az utolsó...na igen az újoncot hagyjuk mindig utolsónak, had nézze meg mindenki magának meg jól..De végül rám került a sor:
-Hölgyeim és Uraim, had mutassam be önöknek az egyik régen látott alapítócsalád utolsó élő személyét, akik elváltak a másik famíliától: Marie Prudence Alanore Salvatoret.....