Sziasztok!Ez a történet Damon-ról fog szólni és az ő szerelmi életéről,hogy hogyan ismeri meg azt a lányt, akibe beleszeret. Remélem tetszeni fog és sok-sok kommentet fogtok majd írni róla:) Na akkor itt is az első fejezet:
1.
-Prudence!-dörömbölt be az ajtón anyám-ébredj kincsem mert elkésel a suliból.Mit fognak gondolni fólad,ha már az első napodon elkésel?
-Jól van na, már öltözöm-kiáltottam ki a takaróm alól.Phf..Új suli.Ez kell még nekem.Én leszek ma várhatólag a leglátványosabb személy.Utálom a nyilvánosságot.
-De 10 percen belül lent legyél!-trappolt le a földszintre anya.Kelletlenül kikászálódtam az ágyból, majd bevonszoltam magam a fürdőszobámba, ahol gyorsan lezuhanyoztam, aztán magamra kaptam a ruha-összeállításomat: Koptatott kék csőnadrág és egy smaragdzöld színű póló, amire egy fekete cipzáros pulcsit vettem fel.Ezután megcsináltam a napi szokványos sminkemet.A hajamat leengedve hagytam,apró hullámokat kat varázsolva bele egy hajsütővel.Miután végeztem összepakoltam a cuccaimat és lerohantam a konyhába ahol anyu már fincsi reggelivel vár engem és a kishúgomat Alysont, aki a legjobb kis tesó volt a világon.Meglepő módon köztünk nem volt jele egyáltalán még a testvér-ellentétnek.
-Siess, mert el fogsz késni-sürgetett anya-készítettem néhány szendvicset a későbbiekre.
-Köszi,szeretlek anya-pusziltam meg,majd a kis csomagot még belepasszíroztam a táskámba-rohanok is-kaptam a vállamra a táskát-szia Aly-adtam neki is egy puszit-sietek haza-rohantam ki a kocsimhoz.
-Óvatosan vezess!-kiáltott utánam anyu.Öhm...hát igen.Aki ismer és tudja,hogy milyen az én vezetési stílusom..De hát nem tehetek róla,hogy imádok száguldozni.Még egyszer sem kaptak el gyorshajtásért tehát itt be is fejezhetjük a témát.
Bemásztam a kocsimba, majd felpörgetve a motort elindultam Mystic Falls-i középiskola felé.
*
A sulihoz közeledve lassítottam egy kicsit, majd bekanyarodtam a suli parkolójába és egy üres helyre beálltam.Amint leállítottam a kocsit egyből eluralkodott felettem a pánik."Nyugi Prudence semmi pánik!Tök jó lesz,nem fog semmi sem történni.Csak szépen besétálsz abba az épületbe és elvegyülsz a tömegben.Senki nem fog felfigyelni rád ls kérdésekkel bombázni, ( és ha ez sikerül, talán egy jó pasit is találok magamnak) Tehát csak bátorság"-mondtam magamnak, majd a táskámmal a kezembe kiszálltam a kocsimból és (próbálva nem a meglepődött és a kíváncsi tekintetekkel foglalkozni) elindultam a bejárat felé.
-Szia.jelent meg hirtelen előttem egy hosszú gesztenyebarna hajú lány.Mögötte pedig egy ott állt egy ugyancsak sötét hajú (hófehér bőrű) fiú.
-Sziasztok-torpantam meg zavartan.
-Gondolom te vagy az új lány...
-Prudence,de csak Prue-mutatkoztam be.
-Az én nevem Elena Gillbert-mosolygott rám a lány.
-Én pedig Stefan Salvatore vagyok-szólalt meg a halálsápadt fiú."Hát persze,hogy te vagy az.Süt rólad, hogy ki vagy te"-gondoltam.
-Várj!Salvatore?-adtam a meglepődöttet.
-Igen,miért?-kérdezte.
-Hosszú történet,majd egyszer elmesélem-vontam vállat- a lényeg annyi,hogy hogy az egyik ősöm az alapítók között volt és egy igen különös történetet hagyott hátra,de ki tudja hogy mi igaz belőle,szegény már nagyon öreg volt mikor elmondta.És megemlítette a Salvatore családot.De mennyi esélye van annak,hogy rátok,vagyis a ti őseitekre célzott?-sóhajtottam fel.
-Nos az meglehet-mosolyodott el Stefan-mi már az 1800-as évek elejétől, sőt még korábbról itt éltünk Salvatorék.
-Wow-képedtem el-nem unjátok még ezt a várost?
-Nem-nevetett fel-itt mindig furcsa és eseménydús évek szoktak lenni.Nem lehet ezt a helyet megunni.
-Ez igaz-bólogatott Elena-áá csak egyszer lenne már egy nyugis évünk,persze Damon nélkül.
-Ő a te bátyád?-fordultam Stefanhoz.
-Igen és hidd el hogy nem akarsz többet megtudni róla-bólintott.
-Miért is?
-Mert ö a világ leges-legnagyobb taplója,akit eddig ismerek-válaszolt Stefan helyett Elena-nem lehet benne bízni és felbosszantani sem érdemes, mert a végén valami hülyeséget csinál.De a többit hagyjuk későbbre,mert mindjárt becsöngetnek-zárta le kedvesen a témát, majd elindultunk az óráinkra.Szerencsére Elena volt olyan kedves és elkísért az első órámra, mert én tuti,hogy eltévedtem volna.Először az igazgatónőhöz mentünk, akitől megkaptam az órarendemet.
-Na mi lesz az első órád?-érdeklődött.
-Állampolgári ismeretek-feleltem.
-Egyszóval töri.Mindig a történelemmel tömik a fejünket.Mintha nem ismernénk a saját múltunkat.
-És neked mi lesz az első órád?f
-Tesi.
-Nem cserélünk órarendet?A tied sokkal jobb-irigykedtem,amint végignéztem az óráit.
-Nyugi túl fogod élni ezt a napot.
-Remélem is-nevettem fel,majd elkísért ahhoz a teremhez ahol kezdődött az órám-köszönöm Elena-mosolyogtam rá-mindent.
-Szívesen és szól nyugodtan, ha tudok valamiben.Ó és az ebédszünetben találkozunk-ment el a saját órájára.Vettem egy mély levegőt. majd összehúzva magam beballagtam a terembe,ami már televolt.Gyorsan megkerestem az elsö szabad helyet,ami egy barna bőrű és hajú gyönyörű lány mellet volt.
-Szia Prue vagyok-köszöntem neki-leülhetek ide?
-Persze-bólintott-én Bonnie vagyok.Ma jöttél ebbe az iskolába ugye?
-Igen-ültem le-elég jól informált vagy.
-Itt mindenki az.Az egész suliban elterjedt a hír,hogy jössz.
-Remek-nyögtem fel-ez hiányzott még.Utálom a rivaldafényt.
-Nyugi ez csak a mai napig fog tartani.Te vagy a friss hús, aki ki lehet tárgyalni.Velem is ez volt.
-Ez egy kicsit megnyugtat-dőltem rá a padra.
-Egyébként te jönni fogsz az alapítók báljára?
-Az mikor lesz?-kaptam rá a tekintetemet.
-A hétvégén,szombaton vagyis 6 nap múlva,de már most elkezdték a készülődést.Nos?
-Persze,kénytelen vagyok-bólintottam-ha már egyszer idejöttem,miért ne kürtöljem szét,hogy a drága nagypapám is az alapítók között volt?Na jó ezt nem kell majd hangoztatni,hiszen nem vett ki nagy szerepet a körből.
-Ez most komoly?Ki volt a papád?-kérdezte,de még mielőtt válaszolhattam volna bejött a tanár és elkezdte tartani az órát.(Dicsőítettem érte,mivel nem szándékoztam kitálalni az első napon az egész letemet) 45 percig nem dumált másról,mint a város történelméről, amit már töviről-hegyire tudtam.Mikor kitért a misztikus lényekre, mint a vérfarkasokra és a vámpírokra az egész osztály elkezdett röhögni,csak Bonnie és én nem,de mikor rámnézett elmosolyodtam és megráztam a fejem.
-Én ebben nem hiszek,de nem is tartom viccesnek-suttogtam neki.
-Szintúgy-bólintott.Huh,ha tudná,hogy most nem az igazat mondtam..,de mindegy.Nem rá tartozik.Ez csak rám és a nagypapámra és az apámra tartozik.Miután kiröhögte magát az osztály a tanár még mondott néhány szót és csöngő előtt elengedett minket.
-Mi lesz a következő órád?-kérdezte reménykedve Bonnie,hátha együtt lesz óránk.
-Tesi pillantottam meg az órarendem.
-De kár nekem biológia.Akkor nem együtt lesz óránk,pedig még bombáztalak volna a kérdéseimmel,főleg az őseid felől.
-Nos arra még várnod kell.Ne vedd bántásként,de nem az a fajta típus vagyok aki az első napján kitárja másom előtt az egész életét.-mosolyogtam rá-jobb szeretem először én megismerni a másikat és hozzá viszonyulni, bármilyen tapló is legyen az a személy,már ha Elena igazat mondott Stefan bátyjáról.
-Á szóval már ismered őket-indultunk el a tornacsarnok felé (ugyanis Bonnie elkísért) -és Damont jobb elkerülni és Elena igazat mondott.Ő egy igazi tapló,párját nem lelni a világon.Legszívesebben kikötözném egy acél oszlophoz és elevenen megégetném.
-Huh ez durván hangzik
-Hidd el,ha Elena nem lenne a legjobb barátnőim egyike, akkor már rég megtettem volna.Egy vérbeli bunkó az a Damon és még csak nem is tagadja.Imádkozni fogok érted hogy ne fuss vele össze soha.
-Ő járna rosszul nem én-nevettem fel-nem szívesen tűröm el azt,hogy valaki alpár módon beszéljen velem.Ha bunkó lesz én is az leszek vele.
-Csak amint mondtam ne bosszantsd fel-emlékeztetett (Na ja vámpírt felbosszantani nem a legjobb ötlet.)
-Észben fogom tartani-álltam meg a csarnok előtt-köszi hogy elkísértél,mert tuti hogy nem találtam volna el ide egymagam.
-Szívesen,szia-ment el.én meg begyalogoltam a lányöltözőbe.Gyorsan átöltöztem,majd mentem órára.Unalmas volt az egész,de persze az jó volt mikor mindenki (legalábbis a fiúk) állandóan nekem akartak segíteni.Kb ugyanilyen unalmasan telet el az egész nap.Az ebédszünetben újra találkoztam Elenáékkal és Bonnieval.Ott ismerkedtem meg a szőke szépséggel Caroline-al.Már ahogy rápillantottam tudtam,hogy mi is ő."Ez már 3.Sokan vannak,de min1.Amíg jóban leszek velük nem kell félnem tőlük,vagy pont fordítva inkább.Huh egy kicsit sem vagyok ego).
A lényeg hogy unalmasan telt az egész napom,pedig kész ideg voltam reggel, de úgy látszik hogy feleslegesen.Órák után visszaballagtam a kocsimhoz és bepakoltam a cuccaimat,amik a nap végére megduplázódtak.Bevágtam őket oda ahova csak fértek a csomagtartóba,aztán rendesen lecsuktam az ajtaját és elindultam a volán felé.Mint mindig most is vacakoltam egy sort a kulcsokkal és persze ez alkalommal is kiestek a kezemből a földre.
-A francba i már-mérgelődtem és egy nyugtató mély sóhaj kíséretében lehajoltam értük,de addigra már nem voltak ott.
-Ezeket keresed?-szólalt meg egy mély hang mögöttem a frászt hozva rám.Hirtelen megfordultam és egy kicsit hosszú fekete hajú (21-22) éves helye sráccal találtam magam szemben.Kezében ott voltak a kulcsok.
-Köszi-vettem el tőle azokat."Ma folyamatosan vámpírokba botlok)
-Megkérdezhetem,hogy ki vagy te-húzta fel az egyik szemöldökét és közben kikerekítette a szemét-persze ha nem gond, hogy egy magamfajta érdeklődik egy szép lány után-húzta gyorsan össze a szemőldökét pofát vágva.
-Elöször te-húztam gunyoros vigyorra a szám-úgy illik, ha egy ilyen "szépfiú" kertel a lány körül, nem?
-Tényleg-mutatott rám-akkor had mutatkozzam be Damon Salvatore vagyok.
-Á-bólintottam-akkor te lennél az egész világ legnagyobb taplója és egyben Stefan bátyja.
-Úgy látszik a hírem megelőzött-fintorodott el,de rögtön visszatért a jókedve-de ez lényegtelen.Lehet neked más lesz a benyomásod rólam.
-Esetleg tervezed, hogy megváltozol?-kíváncsiskodtam.
-Nem,nem a közel és a távol-jövőben nem tervezem.Tudod imádom a rossz-tesó szerepét alakítani.És tetszik ez a "taplóság".Esetleg ismered Elenát?
-Bingó-csettintettem egyet.
-Vele amúgy is rosszban vagyok-vont vállat.
-Az egy és a többivel?Bonnie,Stefan,Caroline,Matt?Ó és Elena kisöccse Jeremy?Ez összesen öt.
-És mi lenne ha átjönnél hozzánk és jobban megismerkednénk?
-Ismerlek Damon Salvatore.Jobban mint gondolod.Sőt a múltatokat is.Kedves apám elmesélte az alapítók történetét és egyben a Salvatorekra is kitért-mosolyogtam rá, mire a tekintete elkomorodott.
-Mit tudsz még?-nézett mélyen a szemembe.
-Oh ez nem így illik.Ha a fiú bemutatkozott, akkor a másik személyt kérdezi.
-Ez unalmas-forgatta meg a szemeit,majd közelebb lépve a tekintetét az enyémbe fúrta-mondd el hogy ki vagy!-követelte."Szóval most szugerál,tehát csak az őszintét kéne mondanom.)
-A nevem Prue és az a lány vagyok, aki teljesen meggyőződött arról, hogy tényleg egy óriási tapló vagy-vigyorogtam a képébe,ami értetlenséget árasztott.-pedig hajlottam afelé, hogy ne ez legyen rólad avéleményem.
-Aranyos-húzódott hátrébb-de jöbb szeretem így.Szép nyaklánc-mutatott a nyakamban lógó ezüst láncra.
-Köszi.Anno az egyik ősömé volt.És ha most megbocsájtasz hazamegyek,mert várnak rám.
-Ne várakoztasd őket-bólogatott-biztosan aggódnak az egyetlen kislányukért.
-Elbaltáztad-nevettem fel,miközben beszálltam a kocsimba-Van egy kishúgom.Sajnálom hogy ilyen vagy.Kinézem belőled,hogy lehetnél jobb is.
-Esetleg,ha piros hó fog esni.
-Fog egyszer esni hidd el-kacsintottam rá,majd becsuktam a kocsi ajtaját és beletaposva a gázba elindultam hazafelé.Ez a kis találkozó teljesen feldobta a kedvemet.
A lényeg hogy unalmasan telt az egész napom,pedig kész ideg voltam reggel, de úgy látszik hogy feleslegesen.Órák után visszaballagtam a kocsimhoz és bepakoltam a cuccaimat,amik a nap végére megduplázódtak.Bevágtam őket oda ahova csak fértek a csomagtartóba,aztán rendesen lecsuktam az ajtaját és elindultam a volán felé.Mint mindig most is vacakoltam egy sort a kulcsokkal és persze ez alkalommal is kiestek a kezemből a földre.
-A francba i már-mérgelődtem és egy nyugtató mély sóhaj kíséretében lehajoltam értük,de addigra már nem voltak ott.
-Ezeket keresed?-szólalt meg egy mély hang mögöttem a frászt hozva rám.Hirtelen megfordultam és egy kicsit hosszú fekete hajú (21-22) éves helye sráccal találtam magam szemben.Kezében ott voltak a kulcsok.
-Köszi-vettem el tőle azokat."Ma folyamatosan vámpírokba botlok)
-Megkérdezhetem,hogy ki vagy te-húzta fel az egyik szemöldökét és közben kikerekítette a szemét-persze ha nem gond, hogy egy magamfajta érdeklődik egy szép lány után-húzta gyorsan össze a szemőldökét pofát vágva.
-Elöször te-húztam gunyoros vigyorra a szám-úgy illik, ha egy ilyen "szépfiú" kertel a lány körül, nem?
-Tényleg-mutatott rám-akkor had mutatkozzam be Damon Salvatore vagyok.
-Á-bólintottam-akkor te lennél az egész világ legnagyobb taplója és egyben Stefan bátyja.
-Úgy látszik a hírem megelőzött-fintorodott el,de rögtön visszatért a jókedve-de ez lényegtelen.Lehet neked más lesz a benyomásod rólam.
-Esetleg tervezed, hogy megváltozol?-kíváncsiskodtam.
-Nem,nem a közel és a távol-jövőben nem tervezem.Tudod imádom a rossz-tesó szerepét alakítani.És tetszik ez a "taplóság".Esetleg ismered Elenát?
-Bingó-csettintettem egyet.
-Vele amúgy is rosszban vagyok-vont vállat.
-Az egy és a többivel?Bonnie,Stefan,Caroline,Matt?Ó és Elena kisöccse Jeremy?Ez összesen öt.
-És mi lenne ha átjönnél hozzánk és jobban megismerkednénk?
-Ismerlek Damon Salvatore.Jobban mint gondolod.Sőt a múltatokat is.Kedves apám elmesélte az alapítók történetét és egyben a Salvatorekra is kitért-mosolyogtam rá, mire a tekintete elkomorodott.
-Mit tudsz még?-nézett mélyen a szemembe.
-Oh ez nem így illik.Ha a fiú bemutatkozott, akkor a másik személyt kérdezi.
-Ez unalmas-forgatta meg a szemeit,majd közelebb lépve a tekintetét az enyémbe fúrta-mondd el hogy ki vagy!-követelte."Szóval most szugerál,tehát csak az őszintét kéne mondanom.)
-A nevem Prue és az a lány vagyok, aki teljesen meggyőződött arról, hogy tényleg egy óriási tapló vagy-vigyorogtam a képébe,ami értetlenséget árasztott.-pedig hajlottam afelé, hogy ne ez legyen rólad avéleményem.
-Aranyos-húzódott hátrébb-de jöbb szeretem így.Szép nyaklánc-mutatott a nyakamban lógó ezüst láncra.
-Köszi.Anno az egyik ősömé volt.És ha most megbocsájtasz hazamegyek,mert várnak rám.
-Ne várakoztasd őket-bólogatott-biztosan aggódnak az egyetlen kislányukért.
-Elbaltáztad-nevettem fel,miközben beszálltam a kocsimba-Van egy kishúgom.Sajnálom hogy ilyen vagy.Kinézem belőled,hogy lehetnél jobb is.
-Esetleg,ha piros hó fog esni.
-Fog egyszer esni hidd el-kacsintottam rá,majd becsuktam a kocsi ajtaját és beletaposva a gázba elindultam hazafelé.Ez a kis találkozó teljesen feldobta a kedvemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése