3.rész

 PLEASE KOMMENTÁRT ÍRJATOK,MERT NEM TUDOM AKKOR FOLYTATNI A TÖRTÉNETET KÖSZI!:)

-Riiinnnngggg!.ez volt az ébresztő jele,aminek nagyon nem örültem.A szemeim ólomsúlyúak volta,csak úgy mint a végtagjaim és a csörgőóra sehogy sem akart megkukulni.Meglendítettem a jobb karom és egy végzetes csapást mértem rá,minek következtében nagy örömömre elnémult.Nyögdécselve kikászálódtam az ágyból,majd elindultam a húgomhoz,akinek  a szuszogását már a folyosón hallottam.

-Alyson ébredj!-dörömböltem be az ajtón,csak úgy mint tegnap nálam anya.Válasznak csak egy sikkantást kaptam.Bementem hozzá és lerángattam róla a takarót-jó reggelt te kis álomszuszék.Ki az ágyból.Fél órán belül kész legyél,különben hozom a vizes vödröt és nem úszod meg szárazon-"fenyegettem meg"-lent várlak a reggelivel-mentem vissza a szobámba és elvégeztem a reggeli teendőimet,majd a cuccaimmal a kezemben lementem a konyhába és előpakoltam a kajákat,amiket még anyu készített el tegnap este.Plusz még csináltam magunknak szendvicset."Most már kezdem érteni,milyen nehéz lehet anyának"

-Prudence!-rohant le a lépcsőn Aly.

-Kész vagy?Bepakoltál mindent?-kérdeztem tőle, miközben elé pakoltam egy bögre tejet és egy zacskó müzlit.

-Igen fent van a szobámba-ült le egy székre és elkezdte kanalazni a reggelijét-te nem eszel?

-Később fogok bent a suliban.

-Egyszer elviszel magaddal?

-Ha lesz rá időm,akkor igen-bólintottam.Megvártam míg végez az evéssel majd elmosogattam.Addig felküldtem őt a cuccaiért.Az óra 8-at mutatott,tehát sietnünk kellett.

-Jössz már?-türelmetlenkedtem.

-Igen-szaladt le a lépcsőn a táskájával.

-Ezt add csak ide-vettem el tőle-tessék itt van a tízóraid-nyomtam a kezébe egy kis dobozt-induljunk,mert el fogunk késni-vettem a kezembe a kocsikulcsokat ,majd elkezdtem tolni Alysont a kijárat felé-Út közben mindenhol lekapcsoltam villanyt,végül kiérve a házól gondosan bezártam az ajtót-szállj be hátra a kocsiba és kapcsold be a biztonsági övedet!-parancsoltam rá.Megvártam míg teljesíti a kérésemet,majd én is beszálltam a volán mögé és felpörgetve a motort kihajtottam az útra.Kivételesen  nem száguldoztam az utakon most,hogy utasom is van.Így 10 perc alatt beértünk a sulijába-bekísérjelek?-kérdeztem miután kiszálltam a járműből és segítettem neki is kievickélni belőle.

-Nem,nem kell-vette át a csomagjait.

-De nehogy ellógj miután elmentem!-mosolyogtam rá-na menj.Jövök amint csak tudok-adtam egy puszit a homlokára,mire berohant az épületbe.

-Csak nem felcsaptál bébiszitternek?-szólalt meg mögöttem az a hang,akinek a tulajdonosát legszívesebben elfelejtettem volna.

-Ha üldözési mániám lenne azt hinném,hogy követsz engem,de gondolom csak a közelben laksz-fordultam Damon felé.

-Meglehet-bólintott-akkor ő lenne az imádni való kishúgod?

-Talán.De ha most megbocsájtasz indulnék mert elkések.

-Elkísérhetlek esetleg?-húzta fel az egyik szemöldökét, már megint pofát vágva.

-Hogy esélyt adjak arra,hogy a tegnap este összegyűjtött kérdéseidet a nyakamba zúdítsd?-nevettem fel,miközben visszamásztam a kocsimba-bocs,de nem.Egyébként sem esne jól a profilomnak,ha látnák a többiek,hogy veled érkezem meg a suliba, annak ellenére,hogy az előző nap csak a fél suli tanácsolta azt,hogy maradja inkább távol tőled!

-Honnan tudtad,hogy kb. egymillió kérdésem van,amire bármi áron megkapom a választ?

-Azt kötve hiszem-képedtem el a bunkósága miatt-de a lényeg, hogy nem jössz velem.Először változz meg.Esetleg utánna megengedem,hogy beszállj a kocsimba.

-Nem kell ahhoz az engedélyed.-kerülte meg a kocsimatés (mielőtt sikerült volna bezárnom az ajtókat) beszállt mellém-köszi, hogy elviszel,legalább tudok pár szót váltani Stefannal.

-Azt hiszem van lábad.Szóval megtennéd,hogy még mielőtt feldühítesz kiszállsz és a lábadon mész be?-néztem rá olyan csúnyán ahogy csak tudtam

-Várj meggondolom-forgatta meg a szemét,végül rémnézett-nem.

.Kifelé!-mutattam rá-most!Különben segítek Bonnienak elégetni téged.Legalább teljesül az egyik vágya-emeltem fel a hangom-egyébként is mikor lettünk mi ilyen "puszipajtások".

-Na ne legyél már ilyen gonosz.Csak egy fuvart kértem.Nehéz lenne teljesíteni?

-Ezt még meg fogom bánni-indítottam be a motort,majd beletapostam a gázba.Megpróbáltam nem figyelni rá,ezért csak az utat figyeltem.

-Ennyi a kocsid sebsebégi határa?-kérdezte Damon,mire elpattant nálam az egyébkéni is feszes húr.Hirtelen tövig kezdtem el taposni a gázt,minek eredményeként a sebességmérő elérte a 180km/h-t-na így már sokkal jobb-sóhajtott fel,majd milyen erővel beletaposta a gázba, ugyanolyan erővel léptem a fékbe,aminek a következménye az lett,hogy Damon feje nagy koppanással a műszerfalba csapódott.

-Au-dörzsölte meg a homlokát,ahol beütötte-ez gonosz volt.

-Ha nem akarsz többet, akkor ne fikázd a vezetési stílusomat!És főleg ne a kocsimat.De nyugodtan ki is szállhatsz.

-Bocsánat-forgatta meg a szét.Uh ezzel a viselkedésével a sírba fog vinni,bár az igazat megvallva nagyon is tetszik nekem.Kár hogy egy kicsit sem hasonlít rám (kivéve abban hogy néha nagy a képe).És egy csepp emberi sincs benne.Ha nem lenne ez a nyaklánc a nyakamba,tuti,hogy táplálékforrásként használna.Bár így sem lehetne köztünk semmi,hiszen ha úgy vesszük én a fajtájára vadászom,de eddig ebben a városban az összes teljesen emberségesen éli a mindennapi életét.Csak ez itt mellettem.....benne nem vagyok teljesen biztos.

-Min gondolkoztál el ennyire?-vágott a gondolatmenetembe Damon.

-Azon hogy hogyan tudnálak lekoptatni-feleltem őszintén.

-Az nehéz lesz,szinte lehetetlen.

-Pedig kell lennie egy megoldásnak.Esetleg, majd megkérdezem Stefant,Bonnit vagy Elenát.Vagy véletlenül nincsen más dolgod mint engem pesztrálni?

-Jelenleg csak Stefannal van egy kis beszélgetni valónk-Ezért is kértelek meg, hogy hozz el ide.

- 1: Nem kértél,hanem egyszerűen és pofátlan módon beültél. 2: Ti nem egy fedél alatt laktok?Miért nem beszéltél vele reggel?

-Általában  a napjai nagyobbik felét Elenánál tölti.Gondolom nem kell részleteznem-húzta el a száját.

-Hoppá!Te bele vagy zúgva Elena Gillbertbe!Van valami ami a híres Damon Salvatorénak nem sikerül megszereznie,mégpedig szíve választottját.Eléggé frusztrálhat az a tény,hogy az öcséd jár "álmaid szerelmével".

-Régen igen,de már nem érdekel Elena.Fölösleges küzdenem,ha annyi jó lány van még rajta kívül.Amúgy is én egy bunkó vagyok emlékszel?-mutatott magára.

-Még a végén megfoglak sajnálni Damon-nevettem fel és bekanyarodtam a suli parkolójába,ami már zsúfolásig tele volt.Kertesem magamnak egy üres parkolóhelyet és beálltam oda-ok.Most pedig ha lehet feltűnés nélkül szálljunk ki és kopj le de gyorsan.Azt fogják gondolni,hogy már az első nap után rád másztam-borzongtam meg.

-Miért,az olyan nagy baj lenne?-vigyorodott el Damon.

-Hát gondolom neked nem.Tudod nem te lennél az első srác akire ráhajtanék.Ha te lennél a világon az utolsó,akkor sem járnék veled-mondtam.

-Au ezt most szíven ütött-grimaszolt megint megjátszva magát-de az érzés kölcsönös.De majd megváltozik rólam a véleményed.

-Esetleg ha ,megváltozol,de te magad mondtam,hogy arra nincs esély.Ergo ne számíts arra,hogy a véleményem is megváltozik.Most pedig szia-pattantam ki a kocsiból és már rohantam is el a cuccaimmal,minél távolabb tőle.De sajnos nem voltam elég gyors.Könnyedén utolért és a suli diákjai jól meg is bámultak minket.Hála az égnek hamar megakadt a szemem Stefanon és Elenán.Odafutottam hozzájuk és szó szerint Stefan elé borultam-ó kérlek akaszd már le rólam a bátyádat,mert az idegeimre megy-könyörögtem.

-Szegénykém,hol találkoztál vele?-kérdezte Elena.

-Tegnap  a parkolóban-nyögtem fel,miközben felálltam.
-Szia öcskös, Elena,Bonnie-vigyorgott Damon-köszönöm Prue,hogy behoztál.Most ha megbocsátjátok,főleg te Elena,elrabolnám tőled a hőn szeretett szerelmedet egy órára.
-Mit akarsz Damon?-kérdezte Stefan,oda se figyelve testvére "kérésére".
-Ez nem ilyen sok fülre tartozik.Jó lenne,ha négyszemközt beszélnénk-nyomatékosította Damon.
-Kérlek menj vele,legalább megszabadulok tőle egy időre-kezdtem el lökdösni Stefant.
-Az adósom vagy-egyezett bele mosolyogva,majd Damon után ment.
-Köszönöm-kiáltottam utána.Amint látótávolságon kívülre estek egyszerre kezdtek el a lányok bombázni a kérdéseikkel.
-Mit beszéltetek ti Damonnal?-kérdezte Bonnie.
-És hogy-hogy vele állítottál be ide?-vette át a szót Elena-mindent mesélj el!-indultunk el órára,miközben összefoglaltam röviden a tegnap délutáni és a ma reggeli eseményeket a Damonnal való "együttlétünkről"