-Váo. Ilyen alkalom nem lesz több, hogy valaki felajánlja magát tápláléknak-állt elém, majd a felé nyújtott kezemet a szája elé emelte- ez tényleg fájni fog egy picit!-figyelmeztetett és a fogait a karomba mélyesztette aztán szívni kezdte a vérem. Ahogy mondta egy kicsit fájt, de feleannyira, sem mint Damonnak. Kb. két kortyot ihatott, mikor hátratántorodott és fuldokolni kezdett a padlóra roskadva.
-Valami gond adódott?-vigyorogtam rá, miközben a vérző karomat szorongattam.
-Vasfű-krákogta- de miért nem éreztem meg már az illatodból?-mérgelődött.
a-tele vagyok meglepetéssel, ugye?-nevettem fel, mire a következő pillanatban már borultam hátra a fotellel együtt, Damon kezével a nyakamon.
-Akkor most bele is kezdhetsz a mesédbe- mondta.
-Az egy kicsit nehéz lesz így, főleg ha nem kelsz fel rólam és nem engeded el a torkom – néztem a szemébe, ami nagy hiba volt. Teljesen elvesztem a tekintetében: „Ó Prue most ébredj fel! És ne merj beleszeretni egy vámpírba, főleg belé ne, aki alig egy órája majdnem megölte a húgodat.”-parancsoltam magamra, majd egy mély levegő vétellel lelöktem magamról Damont,aki láthatólag ugyanazzal a problémával küszködött mint én:”Már megint álmodozol Prue!.Ő számodra egy elérhetetlen személy és emellett még egy igazi bunkó is.”-Miután felálltam, vissza állítottam a széket és beleültem-hallod ez tényleg fájt egy kicsit- néztem le amíg mindig vérző kezemre.
-Te akartad-vont vállat Damon.
-Gyere, had kössem be a kezed-húzott fel a székből Elena és az egyik fürdőszobába vitt, majd kitisztította a sebet és betekerte egy kötéssel.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, majd együtt visszamentünk a többiekhez. Láthatólag Damon már jobban volt..Szegényt most annyira tudom sajnálni.
- Nos, akkor kezdhetem a történetet?-kérdeztem-, ha már ilyen szépen megkértetek?
-Csupa fül vagyok-gúnyolódott Damon- és csak az igazat!
-Hát persze. Nos, gondolom, azt nem kell részleteznem, hogy a Salvatore família két ágra bomlott (és még most kijelentem, hogy ti és én nem vagyunk rokonságba).
-De hát Salvatore vagy!-rázta meg a fejét Stefan.
-Igen, de akkor sem. Nehéz elmagyaráznom és én sem értem- mondtam ellent-szóval a lényeg ebből, hogy az őseim azért váltak le tőletek, mert nem hitték el, hogy sikeresen levadászták az összes vámpírt (és nem is tévedtek, ha ti még éltek) bár egy idő után rá is jöttek, hála neked Stefan. Tehát elköltöztünk innen kb. egy 15-20 évre és anyagilag támogattunk a város újjá építését. És mikor újra elkezdődtek a különös gyilkosságok- néztem jelentőségteljesen Damonra-az ismereteik alapján elkezdtük a vámpírvadász életmódot.
-Akkor neked is spéci felszerelésed van?-vágott közbe Dam.
-Gondolom igen, még ne láttam az ő készleteit- vontam vállat- szóval néhányan itthon keresték meg a napi kenyerüket.A nagyapám Lucas Salvatore és a felmenői voltak, akik vezették ezeket a "vadászatokat".Sajnos nem volt valami hosszú élető,de mikor 6 éves voltam és az apámat Pierre Salvatoret meggyilkolta egy vámpír, elmondta a feladataimmal kapcsolatos dolgokat, bár akkoriban volt sejtésem róla,mivel a papámat és az apámat is ugyanaz a vámpír tette el láb alól a szemem elött.Mivel én kicsi voltam,anyám pedig éppen a húgomat várta és félt a történtek miatt ( de ő máig nem tudja, hogy mi tette) ezért elköltöztünk Floridába, ahol mostanáig éltünk.Én kezdtem el nyaggatni anyut, hogy költözzünk vissza, mert kiakartam próbálni magam, hogy itt milyen lennék vámpírvadászként, viszont nagy elszomorodásomra csak jó fej vámpírokkal találkoztam,akiket megkedveltem....egyet kivéve-néztem szúrós tekintettel Damonra-akit még ezer örömmel küldenék a túlvilágra.
-Odáig sem jutnál el, hogy elkapj engem-horkantott fel az éppen szóban forgó személy-túl lassú vagy hozzám képes.
-Szerintem Bonnie segítene nekem főleg, ha rólad van szó.Egy aprócska kis varázslat és annyi lenne.
-Te tudod, hogy Bonnie boszorkány?-döbben t meg Elena.
-Természetesen utánanéztem az itt élőknek és Bonnieról süt, hogy mi ő.Emily igen hasonlít rá.
-És róla honnan tudsz?
-A környéken valahol több 100 boszorkányt égettek el,erről még az átlagos emberek is hallottak.
-Miért te nem vagy átlagos?-kérdezte Damon.
-Egy átlagos , hétköznapi ember fejvesztve ,menekülne el, ha szembetalálná magát p. veletek és tudna rólatok mindent,főleg rólad Damon.
-Hát igen, én még csak pár éve élem itt az unalmas , öldöklés nélküli napjaimat-bólogatott.
-Ebben még nem vagyok teljesen biztos-sóhajtottam fel.
-Még mindig nincs kitekerve a nyakad, ugye?-vigyorgott rám és én azt hittem, hogy menten nekiesek,de mikor a gyűrűmre néztem gyorsan lehiggadtam.
-Ha meg is ölnél, én pár óra múlva ugyan úgy élném az életem-mutattam fel a kezem.
-De ez nem is olyan mint a tesómé.meg Alaric-é-ráztam meg a fejét Elena.
-Ez egy modern gyűrű-nevettem fel.
-Szabad?-nyújtotta ki felém a kezét Stefan,de megráztam a fejem-
-Nem jó ötlet.Mikor kiöntötték az anyagába pár csepp vasfűt csepegtettek.Csak fájdalmat okozna neked.Nekem vámpír nem árthat,kivéve ha először levágja az ujjam.
-Vigyázz mert Elena apja már járt úgy-vigyorgott Damon.
-Ja csak én nem leszek olyan hülye,hogy kés alá tegyem a kezem-sóhajtottam fel.Egyéb kérdés?Mert mennék haza.Anyám így is ki lesz akadva,hogy hol vagyok-kérdeztem,mire a mobilom vad csörgésbe kezdett-na ez ő lesz-vettem a kezembe a kis kütyüt, majd felvettem-szia anya mindjárt otthon vagyok.
-Remélem is kislányom.Mégis hol vagy hajnalok hajnalán?Teljesen elment a józan eszed?Egyébként is azt mondtad,hogy hazamész,erre meg itthon se vagy.
-De voltam.Egyébként meg a Stefan és Damon Salvatorenél vagyok.Ha jól emlékszem,annó még te nyaggattál,hogy ismerjem meg őket,csak teljesítem a kívánságodat.
-Jó de ezt nem ilyen időben kéne-enyhült meg Gisselle hangja.Siess haza kincsem.
-15 perc és otthon vagyok-tettem le a telefont.Bocsi,de amint hallottátok, nekem komolyan mennem kell haza.
-Hazaviszlek-pattant fel Dam.
-Kösz de egyedül is hazatalálom-zártam meg a fejem.
-De nálam vannak a kocsikulcsok-emelte fel a kulcscsomót.
-Eskü legközelebb mást fogok hozzád vágni.Legyen.Sziasztok.köszöntem el Elenáéktól,majd Damon kíséretében kimentem a házból a kocsimhoz...
-Valami gond adódott?-vigyorogtam rá, miközben a vérző karomat szorongattam.
-Vasfű-krákogta- de miért nem éreztem meg már az illatodból?-mérgelődött.
a-tele vagyok meglepetéssel, ugye?-nevettem fel, mire a következő pillanatban már borultam hátra a fotellel együtt, Damon kezével a nyakamon.
-Akkor most bele is kezdhetsz a mesédbe- mondta.
-Az egy kicsit nehéz lesz így, főleg ha nem kelsz fel rólam és nem engeded el a torkom – néztem a szemébe, ami nagy hiba volt. Teljesen elvesztem a tekintetében: „Ó Prue most ébredj fel! És ne merj beleszeretni egy vámpírba, főleg belé ne, aki alig egy órája majdnem megölte a húgodat.”-parancsoltam magamra, majd egy mély levegő vétellel lelöktem magamról Damont,aki láthatólag ugyanazzal a problémával küszködött mint én:”Már megint álmodozol Prue!.Ő számodra egy elérhetetlen személy és emellett még egy igazi bunkó is.”-Miután felálltam, vissza állítottam a széket és beleültem-hallod ez tényleg fájt egy kicsit- néztem le amíg mindig vérző kezemre.
-Te akartad-vont vállat Damon.
-Gyere, had kössem be a kezed-húzott fel a székből Elena és az egyik fürdőszobába vitt, majd kitisztította a sebet és betekerte egy kötéssel.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, majd együtt visszamentünk a többiekhez. Láthatólag Damon már jobban volt..Szegényt most annyira tudom sajnálni.
- Nos, akkor kezdhetem a történetet?-kérdeztem-, ha már ilyen szépen megkértetek?
-Csupa fül vagyok-gúnyolódott Damon- és csak az igazat!
-Hát persze. Nos, gondolom, azt nem kell részleteznem, hogy a Salvatore família két ágra bomlott (és még most kijelentem, hogy ti és én nem vagyunk rokonságba).
-De hát Salvatore vagy!-rázta meg a fejét Stefan.
-Igen, de akkor sem. Nehéz elmagyaráznom és én sem értem- mondtam ellent-szóval a lényeg ebből, hogy az őseim azért váltak le tőletek, mert nem hitték el, hogy sikeresen levadászták az összes vámpírt (és nem is tévedtek, ha ti még éltek) bár egy idő után rá is jöttek, hála neked Stefan. Tehát elköltöztünk innen kb. egy 15-20 évre és anyagilag támogattunk a város újjá építését. És mikor újra elkezdődtek a különös gyilkosságok- néztem jelentőségteljesen Damonra-az ismereteik alapján elkezdtük a vámpírvadász életmódot.
-Akkor neked is spéci felszerelésed van?-vágott közbe Dam.
-Gondolom igen, még ne láttam az ő készleteit- vontam vállat- szóval néhányan itthon keresték meg a napi kenyerüket.A nagyapám Lucas Salvatore és a felmenői voltak, akik vezették ezeket a "vadászatokat".Sajnos nem volt valami hosszú élető,de mikor 6 éves voltam és az apámat Pierre Salvatoret meggyilkolta egy vámpír, elmondta a feladataimmal kapcsolatos dolgokat, bár akkoriban volt sejtésem róla,mivel a papámat és az apámat is ugyanaz a vámpír tette el láb alól a szemem elött.Mivel én kicsi voltam,anyám pedig éppen a húgomat várta és félt a történtek miatt ( de ő máig nem tudja, hogy mi tette) ezért elköltöztünk Floridába, ahol mostanáig éltünk.Én kezdtem el nyaggatni anyut, hogy költözzünk vissza, mert kiakartam próbálni magam, hogy itt milyen lennék vámpírvadászként, viszont nagy elszomorodásomra csak jó fej vámpírokkal találkoztam,akiket megkedveltem....egyet kivéve-néztem szúrós tekintettel Damonra-akit még ezer örömmel küldenék a túlvilágra.
-Odáig sem jutnál el, hogy elkapj engem-horkantott fel az éppen szóban forgó személy-túl lassú vagy hozzám képes.
-Szerintem Bonnie segítene nekem főleg, ha rólad van szó.Egy aprócska kis varázslat és annyi lenne.
-Te tudod, hogy Bonnie boszorkány?-döbben t meg Elena.
-Természetesen utánanéztem az itt élőknek és Bonnieról süt, hogy mi ő.Emily igen hasonlít rá.
-És róla honnan tudsz?
-A környéken valahol több 100 boszorkányt égettek el,erről még az átlagos emberek is hallottak.
-Miért te nem vagy átlagos?-kérdezte Damon.
-Egy átlagos , hétköznapi ember fejvesztve ,menekülne el, ha szembetalálná magát p. veletek és tudna rólatok mindent,főleg rólad Damon.
-Hát igen, én még csak pár éve élem itt az unalmas , öldöklés nélküli napjaimat-bólogatott.
-Ebben még nem vagyok teljesen biztos-sóhajtottam fel.
-Még mindig nincs kitekerve a nyakad, ugye?-vigyorgott rám és én azt hittem, hogy menten nekiesek,de mikor a gyűrűmre néztem gyorsan lehiggadtam.
-Ha meg is ölnél, én pár óra múlva ugyan úgy élném az életem-mutattam fel a kezem.
-De ez nem is olyan mint a tesómé.meg Alaric-é-ráztam meg a fejét Elena.
-Ez egy modern gyűrű-nevettem fel.
-Szabad?-nyújtotta ki felém a kezét Stefan,de megráztam a fejem-
-Nem jó ötlet.Mikor kiöntötték az anyagába pár csepp vasfűt csepegtettek.Csak fájdalmat okozna neked.Nekem vámpír nem árthat,kivéve ha először levágja az ujjam.
-Vigyázz mert Elena apja már járt úgy-vigyorgott Damon.
-Ja csak én nem leszek olyan hülye,hogy kés alá tegyem a kezem-sóhajtottam fel.Egyéb kérdés?Mert mennék haza.Anyám így is ki lesz akadva,hogy hol vagyok-kérdeztem,mire a mobilom vad csörgésbe kezdett-na ez ő lesz-vettem a kezembe a kis kütyüt, majd felvettem-szia anya mindjárt otthon vagyok.
-Remélem is kislányom.Mégis hol vagy hajnalok hajnalán?Teljesen elment a józan eszed?Egyébként is azt mondtad,hogy hazamész,erre meg itthon se vagy.
-De voltam.Egyébként meg a Stefan és Damon Salvatorenél vagyok.Ha jól emlékszem,annó még te nyaggattál,hogy ismerjem meg őket,csak teljesítem a kívánságodat.
-Jó de ezt nem ilyen időben kéne-enyhült meg Gisselle hangja.Siess haza kincsem.
-15 perc és otthon vagyok-tettem le a telefont.Bocsi,de amint hallottátok, nekem komolyan mennem kell haza.
-Hazaviszlek-pattant fel Dam.
-Kösz de egyedül is hazatalálom-zártam meg a fejem.
-De nálam vannak a kocsikulcsok-emelte fel a kulcscsomót.
-Eskü legközelebb mást fogok hozzád vágni.Legyen.Sziasztok.köszöntem el Elenáéktól,majd Damon kíséretében kimentem a házból a kocsimhoz...
Huhúúú.:'D
VálaszTörlésNagyon jó.:)
Gyors vagy.:D De:
Siess!Siess!Siess!
Puszi v
Clarissa.(: