6.rész.

Sziasztok bár azt mondtam hogy nem hozok addig új frisst,de mégis, mert nem bírom ki,hogy ne írjam tovább XD.Nos itt a kövi fejezet:) Jó olvasást:)

-Hölgyeim és Uraim, hadd mutassam be önöknek Marie Prudence Alanore Salvatoret-hallottam meg a nevem, mire hirtelen elnémult mindenki, majd ahogy mindenkinél elkezdtek tapsolni.Szépen lassan elkezdtem lefelé vánszorogni.Egyből Damon és Stefan döbbent arcával találkoztam és mit ne mondjak igen mulatságos volt őket nézni és csak az tartott vissza a hangos nevetéstől, hogy több mint 50 ember figyel jelen pillanatban rám.Így lesütöttem a szemem és haladtam tovább.Mikor elhagytam az utolsó lépcsőfokot is egy kéz került elém, pedig nem volt kísérőm.Felpillantotta, a tulajdonosára és most én lepődtem meg, ugyanis Damon nyújtotta  a kezét felajánlva, hogy a kísérőm lesz.Nem feleltem, csak elfogattam a kezét és a kézfejemet a tenyerébe helyeztem.Szó nélkül vonultunk a nyitótánc a nyitótánc színhelyére, majd mikor elindult a zene  egyszerre léptünk egymás felé és a tenyerünket felemeltük,végül körbeforogtunk egymást nézve.Ugyanezt megtettük a másik kezünkkel is.

-Szóval Salvatore-villantotta meg  a szemeit Damon-akkor mi most valami rokonságban vagyunk?

-Ne is reménykedj-ráztam meg a fejem-esetleg az őseink voltak valamilyen rokonságban.Nekem már semmi közöm hozzátok.

-A neved nem ezt mondja.

-Nekem nem mond semmit-mondtam közömbös hangon.ezt nehéz egy kicsit elmagyaráznom,de szerintem te jobban ismered a Salvatorek történetét, miszerint 2 családra bomlottak.

-Ki nem állhattuk egymást-mosolyodott el Damon.

-Jah-húztam el a számat-de ennek nem kell folytatódnia.

-És a hugod? Ő is Salvatore?

-Nem .Bár közös  az apánk,de már nem élte meg a születését, de miért is érdekel ez téged?-húztam fel az egyik szemöldököm.

-Pl. mert egyszer már rákérdeztem, hogy ki vagy.

-Nem akartam elmondani, viszont, most sem tudod hogy ki vagyok.A név semmit nem jelent-figyelmeztettem, majd hátraléptem tőle, ugyanis véget ért a tánc.Még a taps sem hangzott fel én már sarkon is fordultam és távoztam.Odamentem az egyik pezsgős asztalhoz és elvettem onnan egy poharat és elkezdtem kortyolgatni a tartalmát.Közben azon gondolkoztam, hogy milyen mesét találjak ki magamról, amit előtudok adni Damonnak és Stefannak,mert  nem lenne szerencsés, ha egyből közölném velük, hogy :" Sziasztok vadászom a fajtátokra" Á hogy miért kell ennek így történnie-ittam meg a maradék pezygőt.

-Még egyet?-nyújtott felém egy újabb poharat Damon.Észre sem vettem, hogy idejött.

-Nem lenne jó ötlet- mondta, mivel nem bírom az italokat- de azért elfogadom-vettem el tőle és egy hajtásra lehúztam.-te nem iszol valamit?

-Nem most nem kívánom- rázta meg a fejét.

-És valami kaját:-nyújtottam felé egy pogit,de megrázta  a fejét-hát ha nem, akkor nem-ettem meg én a pogácsát, majd még egy pezsgőt ittam.

-Tudod nekem eléggé választékos étrendem van-húzta el a száját.

-Ja gondolom a kórházakból lopott vér igen választékos-nyögtem fel oda se figyelve, hogy  mit mondok.

-Hogy mit mondtál?-döbbent le , mire elért az agyamig, hogy mit mondok.

-Semmit-tettem le az asztalra a poharat-bocsi de most mennem kell-fordultam meg és elsiettem az egyik irányba.A főkijáratot céloztam meg és miközben próbáltam megközelíteni jobbra, balra tekingettem anyámat keresve.De mikor egyszer hátranéztem, megláttam, hogy Damon a sarkamban van."Ó remek Prue,csak te lehetsz olyan hülye, hogy pont Damonnak kottyantod ki azt, hogy tudod ki ő.Még jó, hogy nem közölted vele, hogy vámpírvadász vagy.IDIÓTA, IDIÓTA,IDIÓTA."-OSTOROZTAM MAGAM.Már a kijáratnál voltam, mikor kér erős kéz ragadott meg és rántott vissza.
-Ó nem,nem ,nem-mondta Damon-most nem mész te el innen.Szépen elmondod az igazat magadról és hogy honnan tudod, hogy kik vagyunk.Azt ajánlom, hogy ne hazudj, mert kezd elfogyni a türelmem és akkor valami nagyon csúnya dolgot fogok tenni, amit lehet később megbánnék, úgy 100 év múlva.
-Engedj el Damon!-sziszegtem.
-Különben mi lesz?
-Elintézem, hogy egy hegyes karó átszúrja a szívedet-suttogtam.
-Valami gond adódott kislányom?-közeledett felénk anyám.
-Nem,éppen mentem hazafelé,de Damon megkért, hogy maradjak még hogy keveset, viszont Alysonnak megígértem,hogy sietek haza-ráztam meg a fejem.miközben kihúztam a kezem Damon szorításából.-tudod mennyire nem szeret egyedül lenni egy akkora nagy házban-mosolyogtam rá-szóval én most megyek,ti meg beszélgessetek nyugodtan.Sziasztok-siettem ki a kocsimhoz, majd miután beültem elhajtottam amilyen gyorsan csak tudtam.Nem tudom mi ütött belé,, hogy miért rémültem meg ennyire,bár lehet, hogy csak az váltotta ki belőlem, hogy egy nálam sokkal erősebb emberrel álltam szemben.Hiszen csak egy vámpír volt.Tök nyugodtan elmondhattam volna neki,hogy onnan tudom ki ő, mert a nagypapámat és az apámat is egy vámpír ölte meg a szemem láttára és innen tudom hogy kik ők.Látásból felismerek egyet,főleg ha tudom milyen tulajdonságaikat kell néznem.Meg sem kellett volna említenem, hogy 19 éves koromra egy vámpírvadász vagyok,mint az őseim, bár csak pár éve űzöm ezt a szakmát és csak 5 vámpír szívét döftem át eddig egy jó hegyes karóval.Ennyi az egész-hajtottam fel a házunk előtt álló járdára.Gyorsan kiszálltam a kocsiból, majd besiettem a házba.
-Alyson itthon vagyok!-kiáltottam el magam, mert 100% voltam abban hogy nem feküdt még le.
-Prudence!-szaladt felém hugi, majd a nyakamba ugrott-hamar jöttél.Alig egy órája mentél el.
-Megígértem, hogy sietek nem?-adtam neki egy puszit-vacsoráztál már?
-Még nem-rázta meg a fejét Aly.
-Pedig  már 9 óra van-rivalltam rá-anyu a hűtőbe tette a vacsorádat, csak annyi lett volna a dolgod, hogy beteszed egy kicsit a mikróba melegedni, utána meg megenni.-tettem le  a földre és a konyhába mentem.Kivettem a vacsoráját a hűtőből és megmelegítettem a mikróba neki-mi lenne veled nélkülem Alyson? Képes lennél éhen halni, ha nem vagyok melletted.Amíg megmelegedik felmegyek és lefürdöm-mondtam és felrohantam a szobámba.Gyorsan levetkőztem és beszaladtam egy törölközővel a fürdőmbe és lezuhanyoztam, majd szárazra töröltem magam és felvettem egy kényelmesebb öltözéket.Egy hosszú ujjú pólót és egy halásznadrágot.Mikor végeztem lent megszólalt a csengő.
-Nyitom!-kiáltotta Aly.Fogalmam nem volt arról, hogy ki lehet az ilyen későn,de eszembe jutott anyu, hogy őt otthagytam a bálon.-szia-hallottam meg Aly döbbent hangját.
-Szia Damon Salvatore vagyok, a nővéredet keresem-hallottam meg annak a hangját, akire a mai nap folyamán tényleg nem számítottam már."Megfagyott" a vér az ereimbe.Odarohantam az asztalomhoz és az egyik fiókjából kivettem 2 hegyes karót a végszükséglet esetén,amit a ruhám ujjába rejtettem,majd elkezdtem lefelé rohanni-bejöhetek?-kérdezte Damon.
-Ne Aly!-kiáltottam, de már késő volt.