3.rész

 PLEASE KOMMENTÁRT ÍRJATOK,MERT NEM TUDOM AKKOR FOLYTATNI A TÖRTÉNETET KÖSZI!:)

-Riiinnnngggg!.ez volt az ébresztő jele,aminek nagyon nem örültem.A szemeim ólomsúlyúak volta,csak úgy mint a végtagjaim és a csörgőóra sehogy sem akart megkukulni.Meglendítettem a jobb karom és egy végzetes csapást mértem rá,minek következtében nagy örömömre elnémult.Nyögdécselve kikászálódtam az ágyból,majd elindultam a húgomhoz,akinek  a szuszogását már a folyosón hallottam.

-Alyson ébredj!-dörömböltem be az ajtón,csak úgy mint tegnap nálam anya.Válasznak csak egy sikkantást kaptam.Bementem hozzá és lerángattam róla a takarót-jó reggelt te kis álomszuszék.Ki az ágyból.Fél órán belül kész legyél,különben hozom a vizes vödröt és nem úszod meg szárazon-"fenyegettem meg"-lent várlak a reggelivel-mentem vissza a szobámba és elvégeztem a reggeli teendőimet,majd a cuccaimmal a kezemben lementem a konyhába és előpakoltam a kajákat,amiket még anyu készített el tegnap este.Plusz még csináltam magunknak szendvicset."Most már kezdem érteni,milyen nehéz lehet anyának"

-Prudence!-rohant le a lépcsőn Aly.

-Kész vagy?Bepakoltál mindent?-kérdeztem tőle, miközben elé pakoltam egy bögre tejet és egy zacskó müzlit.

-Igen fent van a szobámba-ült le egy székre és elkezdte kanalazni a reggelijét-te nem eszel?

-Később fogok bent a suliban.

-Egyszer elviszel magaddal?

-Ha lesz rá időm,akkor igen-bólintottam.Megvártam míg végez az evéssel majd elmosogattam.Addig felküldtem őt a cuccaiért.Az óra 8-at mutatott,tehát sietnünk kellett.

-Jössz már?-türelmetlenkedtem.

-Igen-szaladt le a lépcsőn a táskájával.

-Ezt add csak ide-vettem el tőle-tessék itt van a tízóraid-nyomtam a kezébe egy kis dobozt-induljunk,mert el fogunk késni-vettem a kezembe a kocsikulcsokat ,majd elkezdtem tolni Alysont a kijárat felé-Út közben mindenhol lekapcsoltam villanyt,végül kiérve a házól gondosan bezártam az ajtót-szállj be hátra a kocsiba és kapcsold be a biztonsági övedet!-parancsoltam rá.Megvártam míg teljesíti a kérésemet,majd én is beszálltam a volán mögé és felpörgetve a motort kihajtottam az útra.Kivételesen  nem száguldoztam az utakon most,hogy utasom is van.Így 10 perc alatt beértünk a sulijába-bekísérjelek?-kérdeztem miután kiszálltam a járműből és segítettem neki is kievickélni belőle.

-Nem,nem kell-vette át a csomagjait.

-De nehogy ellógj miután elmentem!-mosolyogtam rá-na menj.Jövök amint csak tudok-adtam egy puszit a homlokára,mire berohant az épületbe.

-Csak nem felcsaptál bébiszitternek?-szólalt meg mögöttem az a hang,akinek a tulajdonosát legszívesebben elfelejtettem volna.

-Ha üldözési mániám lenne azt hinném,hogy követsz engem,de gondolom csak a közelben laksz-fordultam Damon felé.

-Meglehet-bólintott-akkor ő lenne az imádni való kishúgod?

-Talán.De ha most megbocsájtasz indulnék mert elkések.

-Elkísérhetlek esetleg?-húzta fel az egyik szemöldökét, már megint pofát vágva.

-Hogy esélyt adjak arra,hogy a tegnap este összegyűjtött kérdéseidet a nyakamba zúdítsd?-nevettem fel,miközben visszamásztam a kocsimba-bocs,de nem.Egyébként sem esne jól a profilomnak,ha látnák a többiek,hogy veled érkezem meg a suliba, annak ellenére,hogy az előző nap csak a fél suli tanácsolta azt,hogy maradja inkább távol tőled!

-Honnan tudtad,hogy kb. egymillió kérdésem van,amire bármi áron megkapom a választ?

-Azt kötve hiszem-képedtem el a bunkósága miatt-de a lényeg, hogy nem jössz velem.Először változz meg.Esetleg utánna megengedem,hogy beszállj a kocsimba.

-Nem kell ahhoz az engedélyed.-kerülte meg a kocsimatés (mielőtt sikerült volna bezárnom az ajtókat) beszállt mellém-köszi, hogy elviszel,legalább tudok pár szót váltani Stefannal.

-Azt hiszem van lábad.Szóval megtennéd,hogy még mielőtt feldühítesz kiszállsz és a lábadon mész be?-néztem rá olyan csúnyán ahogy csak tudtam

-Várj meggondolom-forgatta meg a szemét,végül rémnézett-nem.

.Kifelé!-mutattam rá-most!Különben segítek Bonnienak elégetni téged.Legalább teljesül az egyik vágya-emeltem fel a hangom-egyébként is mikor lettünk mi ilyen "puszipajtások".

-Na ne legyél már ilyen gonosz.Csak egy fuvart kértem.Nehéz lenne teljesíteni?

-Ezt még meg fogom bánni-indítottam be a motort,majd beletapostam a gázba.Megpróbáltam nem figyelni rá,ezért csak az utat figyeltem.

-Ennyi a kocsid sebsebégi határa?-kérdezte Damon,mire elpattant nálam az egyébkéni is feszes húr.Hirtelen tövig kezdtem el taposni a gázt,minek eredményeként a sebességmérő elérte a 180km/h-t-na így már sokkal jobb-sóhajtott fel,majd milyen erővel beletaposta a gázba, ugyanolyan erővel léptem a fékbe,aminek a következménye az lett,hogy Damon feje nagy koppanással a műszerfalba csapódott.

-Au-dörzsölte meg a homlokát,ahol beütötte-ez gonosz volt.

-Ha nem akarsz többet, akkor ne fikázd a vezetési stílusomat!És főleg ne a kocsimat.De nyugodtan ki is szállhatsz.

-Bocsánat-forgatta meg a szét.Uh ezzel a viselkedésével a sírba fog vinni,bár az igazat megvallva nagyon is tetszik nekem.Kár hogy egy kicsit sem hasonlít rám (kivéve abban hogy néha nagy a képe).És egy csepp emberi sincs benne.Ha nem lenne ez a nyaklánc a nyakamba,tuti,hogy táplálékforrásként használna.Bár így sem lehetne köztünk semmi,hiszen ha úgy vesszük én a fajtájára vadászom,de eddig ebben a városban az összes teljesen emberségesen éli a mindennapi életét.Csak ez itt mellettem.....benne nem vagyok teljesen biztos.

-Min gondolkoztál el ennyire?-vágott a gondolatmenetembe Damon.

-Azon hogy hogyan tudnálak lekoptatni-feleltem őszintén.

-Az nehéz lesz,szinte lehetetlen.

-Pedig kell lennie egy megoldásnak.Esetleg, majd megkérdezem Stefant,Bonnit vagy Elenát.Vagy véletlenül nincsen más dolgod mint engem pesztrálni?

-Jelenleg csak Stefannal van egy kis beszélgetni valónk-Ezért is kértelek meg, hogy hozz el ide.

- 1: Nem kértél,hanem egyszerűen és pofátlan módon beültél. 2: Ti nem egy fedél alatt laktok?Miért nem beszéltél vele reggel?

-Általában  a napjai nagyobbik felét Elenánál tölti.Gondolom nem kell részleteznem-húzta el a száját.

-Hoppá!Te bele vagy zúgva Elena Gillbertbe!Van valami ami a híres Damon Salvatorénak nem sikerül megszereznie,mégpedig szíve választottját.Eléggé frusztrálhat az a tény,hogy az öcséd jár "álmaid szerelmével".

-Régen igen,de már nem érdekel Elena.Fölösleges küzdenem,ha annyi jó lány van még rajta kívül.Amúgy is én egy bunkó vagyok emlékszel?-mutatott magára.

-Még a végén megfoglak sajnálni Damon-nevettem fel és bekanyarodtam a suli parkolójába,ami már zsúfolásig tele volt.Kertesem magamnak egy üres parkolóhelyet és beálltam oda-ok.Most pedig ha lehet feltűnés nélkül szálljunk ki és kopj le de gyorsan.Azt fogják gondolni,hogy már az első nap után rád másztam-borzongtam meg.

-Miért,az olyan nagy baj lenne?-vigyorodott el Damon.

-Hát gondolom neked nem.Tudod nem te lennél az első srác akire ráhajtanék.Ha te lennél a világon az utolsó,akkor sem járnék veled-mondtam.

-Au ezt most szíven ütött-grimaszolt megint megjátszva magát-de az érzés kölcsönös.De majd megváltozik rólam a véleményed.

-Esetleg ha ,megváltozol,de te magad mondtam,hogy arra nincs esély.Ergo ne számíts arra,hogy a véleményem is megváltozik.Most pedig szia-pattantam ki a kocsiból és már rohantam is el a cuccaimmal,minél távolabb tőle.De sajnos nem voltam elég gyors.Könnyedén utolért és a suli diákjai jól meg is bámultak minket.Hála az égnek hamar megakadt a szemem Stefanon és Elenán.Odafutottam hozzájuk és szó szerint Stefan elé borultam-ó kérlek akaszd már le rólam a bátyádat,mert az idegeimre megy-könyörögtem.

-Szegénykém,hol találkoztál vele?-kérdezte Elena.

-Tegnap  a parkolóban-nyögtem fel,miközben felálltam.
-Szia öcskös, Elena,Bonnie-vigyorgott Damon-köszönöm Prue,hogy behoztál.Most ha megbocsátjátok,főleg te Elena,elrabolnám tőled a hőn szeretett szerelmedet egy órára.
-Mit akarsz Damon?-kérdezte Stefan,oda se figyelve testvére "kérésére".
-Ez nem ilyen sok fülre tartozik.Jó lenne,ha négyszemközt beszélnénk-nyomatékosította Damon.
-Kérlek menj vele,legalább megszabadulok tőle egy időre-kezdtem el lökdösni Stefant.
-Az adósom vagy-egyezett bele mosolyogva,majd Damon után ment.
-Köszönöm-kiáltottam utána.Amint látótávolságon kívülre estek egyszerre kezdtek el a lányok bombázni a kérdéseikkel.
-Mit beszéltetek ti Damonnal?-kérdezte Bonnie.
-És hogy-hogy vele állítottál be ide?-vette át a szót Elena-mindent mesélj el!-indultunk el órára,miközben összefoglaltam röviden a tegnap délutáni és a ma reggeli eseményeket a Damonnal való "együttlétünkről"

2.rész

-Itthon vagyok!-kiáltottam el magam.

-Na milyen volt az első napod?-jelent meg előttem anyu-jól érezted magad?

-Jó volt nagyon.Kedvesek voltak velem és már megismerkedtem az évfolyam nagyobbik felével-kezdtem mesélni-veletek mi történt ma?

-Semmi különös.Beszéltem ma  a fejesekkel, és amint mondtam hogy ki vagyok rögtön meghívtak az alapítók báljára minket.

-Igen tudok róla a hévégén lesz,igaz?-sétáltam be  a konyhába-Elena Gillbert  és Bonnie már kérdezte is megyek-e

-Igen most lesz,szóval el kell majd menni ruhát venni neked.

-Majd elmegyek pl. Elenával-bólintottam-és mi volt még?Van jó hapsi a láthatáron-húztam fel sz egyik szemöldököm.

-Ezt nekem kéne kérdeznem-nevetett fel anya.

-Nekem nem.Vagyis talán,de egyszerűen olyan bunkó,hogy párját nem találod a világon.De nem is ismerem,éppen hogy összefutottam vele a parkolóban.

-Ki az?

-Damon Salvatore-vontam vállat-de egyébként is túl idős hozzám...na jó kb. 4 évvel.És mit szólnának majd az emberek,ha egy kicsit jobban megismernek engem?-ráztam meg a fejem.Egyébként is, én még csak 18 éves vagyok ráérek még fiút találni,majd az egyetemen.De mondta,hogy menjek át hozzájuk,de elutasítottam.Még azt sem tudom,hogy hol laknak.

-A város szélén.

-Te voltál már ott?-hüledeztem.Nem gondoltam volna anyámról,hogy azt első napon ajtóstól ront be a házba.

-Nem,de a Salvatorék igen híresek egy körben a városban-rázta meg a fejét, mire egy kicsit megnyugodtam-jót tenne,ha megismerkednél velük egy kicsit jobban.Hiszen valamilyen módon mégis csak kötődsz hozzájuk.

-Megtennél nekem egy szívességet?-kérdeztem meg sem hallva anyám kérését-ha véletlenül ayz egyik Salvatore beállítana ide, akkor ne enged be őket a házba.

-Az nagyon nagy bunkóság lenne kislányom,de majd meglátom,hogy mit tehetek az ügy érdekében.De azért nem lehet ennyire rossza az a fiú, hogy így menekülsz tőle-ingatta meg a fejét anya-és ez egyáltalán nem jó példa arra, hogy megismerd őket.

-Nem menekülök,csak nem jön be a személyisége-nyögtem fel-tehát a téma lezárva.NEM ÉRDEKEK!

-Jó jó csak érdeklődtem-mentegetőzött-már ezt sem szabad?Á a mai fiatalok-legyintett egyet.

-Mint ha te nem lettél volna fiatal-kuncogtam-na én felmegyek és jó kislány módjára megcsinálom a házit-közöltem és úgy is tettem.

  1 óra alatt megvoltam minden dolgommal,ezért vacsi előtt gyorsan elmentem zuhanyozni.Mikor végeztem megtörülköztem és felvettem egy pizsamát és lementem anyunak segíteni megteríteni vacsorához.

-Mi lesz a kaja?-érdeklődtem,miközben leültem az egyik székre.

-Franciasaláta sült hússal.

-A kedvencem-csillant meg a szemem-na és hugi hol van?Szinte egész nap nem láttam.

-Ő is a háziját írja.Megtennéd, hogy vacsi után segítesz neki?Még csak most lett másodikos és ebben a suliban már jóval előrébb járnak mint ő.

-Persze,majd segítek neki felzárkózni a többiekhez.-bólogattam hevesen.Mindent megtennék az én imádott hugomért,hiszen annyira szeretem.Én ebben a családban nem az aljas,szemét nővér szerepét alakítom.Én vagyok itt a kedves nagy testvér.

-ANYU-sikított fel Alyson-segíts!

-Hagyd majd én-mosolyogtam rá anyámra,majd felálltam a székből és fölmentem a szobájába,ami közvetlen az enyém mellett volt.-szia hugi-kopogtam be az ajtón,majd bementem -segíthetek valamiben?Anyu most elfoglalt,a vacsit készíti.

-Nem megy a szorzótábla és olvasni sem tudok olyan szépen és folyékonyan,mint a többiek-panaszolta vékony,sírós hangján.

-Az olvasás gyakorlás kérdése,vacsi után majd segítek gyakorolni-mentem oda a pöttöm hugomhoz és felhúztam a székről és a kezeimbe vettem-együtt majd felzárkózunk a többiekhez rendben?-mosolyogtam rá.

-Köszönöm-ölelt át-te vagy a világ legjobb tesója!

-Ezt ne felejtsd el!-nevettem fel és elindultam vele le a konyhába.

-Nos megoldódott a probléma?-kérdezte anyu.

-Igen.Prudence segít nekem felzárkózni a többiekhez-bólogatott boldogan Aly.

-Ez igazán kedves tőled Prue-nézett rám hálálkodva anyu.nos üljetek le és kezdjünk neki vacsorázni-mondta és elkezdte tálalni a kaját.

*

-Prue-fordult felém vacsi után anya-megtennéd nekem azt, hogy holnap de viszed el suliba Alysont,mert korán be kell mennem dolgozni és csak későn érek haza,szóval neked is kéne hazahoznod őt.?

-Persze-egyeztem bele-vigyázok rá és készítek valami kaját,vagy rendelünk pizzát.

-PIZZA!-ujjongott Alyson-ugye ülhetek a kocsiba melletted.

-Nem.Neked még 14 éves korodig megvan a helyed a kocsimban-ráztam meg a fejem-megfognak büntetni hugi,ha mellettem fogsz ülni.Ha majd nagyobb leszel oda ülhetsz majd ahova csak akarsz,persze a vonán mögé csak jogsival.Na de most menjünk fel tanulni, mert nem fogsz tudni felzárkózni.

-Rendben-pattant fel a székéről és mellém futott-Együtt felballagtunk az emeletre a szobájába és elkezdtünk tanulni.8 óráig olvastattam vele egy mesekönyvet és átbeszéltük a szorzótáblát, amit a végén hibátlanul felmondott nekem.Majd feladtam neki néhány gyakorlófeladatot..

-Mára hagyjuk abba.mert a végén még okosabb leszel nálam-kócoltam össze a haját.

-Köszi Prue-ölelt meg újra.

-Na tűnés fürdeni és be az ágyba mert holna korán kelünk-figyelmeztettem.

-Uye majd sietsz értem?

-Persze,hacsak nem óhajtasz tovább bent maradni.

-NEEEMM! SIESS!

-Oksi.Na jóccakát és nem hangoskodni este,különben morcos leszek.Főleg nem tévét nézni,mert hajnali 4-kot foglak felébreszteni-adtam neki egy puszit,majd átmentem a szobámba és beállítottam az ébresztőórámat fél 7-re.Gyorsan még bepakoltam a holnapi könyveket és még kiválasztottam az aznapi ruhámat.Végül bevánszorogtam a fürdőbe és megmostam a fogamat,aztán lekapcsolva a villanyt bebújtam az ágyba és vátram,hogy álom jöjjön a szememre.

bocsi hogy ez ilyen rövid és unalmasra sikeredett,de garantálom hogy a kövi rész sokkal izgalmasabb lesz!:)

Prudence 1.rész

Sziasztok!Ez a történet Damon-ról fog szólni és az ő szerelmi életéről,hogy hogyan ismeri meg azt a lányt, akibe beleszeret. Remélem tetszeni fog és sok-sok kommentet fogtok majd írni róla:) Na akkor itt is az első fejezet:

1.

-Prudence!-dörömbölt be az ajtón anyám-ébredj kincsem mert elkésel a suliból.Mit fognak gondolni fólad,ha már az első napodon elkésel?

-Jól van na, már öltözöm-kiáltottam ki a takaróm alól.Phf..Új suli.Ez kell még nekem.Én leszek ma várhatólag a leglátványosabb személy.Utálom a nyilvánosságot.

-De 10 percen belül lent legyél!-trappolt le a földszintre anya.Kelletlenül kikászálódtam az ágyból, majd bevonszoltam magam a fürdőszobámba, ahol gyorsan lezuhanyoztam, aztán magamra kaptam a ruha-összeállításomat: Koptatott kék csőnadrág és egy smaragdzöld színű póló, amire egy fekete cipzáros pulcsit vettem fel.Ezután megcsináltam a napi szokványos sminkemet.A hajamat leengedve hagytam,apró hullámokat kat varázsolva bele egy hajsütővel.Miután végeztem összepakoltam a cuccaimat és lerohantam a konyhába ahol anyu már fincsi reggelivel vár engem és a kishúgomat Alysont, aki a legjobb kis tesó volt a világon.Meglepő módon köztünk nem volt jele egyáltalán még  a testvér-ellentétnek.

-Siess, mert el fogsz késni-sürgetett anya-készítettem néhány szendvicset a későbbiekre.

-Köszi,szeretlek anya-pusziltam meg,majd  a kis csomagot még belepasszíroztam a táskámba-rohanok is-kaptam a vállamra a táskát-szia Aly-adtam neki is egy puszit-sietek haza-rohantam ki a kocsimhoz.

-Óvatosan vezess!-kiáltott utánam anyu.Öhm...hát igen.Aki ismer és tudja,hogy milyen az én vezetési stílusom..De hát nem tehetek róla,hogy imádok száguldozni.Még egyszer sem kaptak el gyorshajtásért tehát itt be is fejezhetjük a témát.

  Bemásztam a kocsimba, majd felpörgetve a motort elindultam Mystic Falls-i középiskola felé.

*

A sulihoz közeledve lassítottam egy kicsit, majd bekanyarodtam a suli parkolójába és egy üres helyre beálltam.Amint leállítottam a kocsit egyből eluralkodott felettem a pánik."Nyugi Prudence semmi pánik!Tök jó lesz,nem fog semmi sem történni.Csak szépen besétálsz abba az épületbe és elvegyülsz a tömegben.Senki nem fog felfigyelni rád ls kérdésekkel bombázni, ( és ha ez sikerül, talán egy jó pasit is találok magamnak) Tehát csak bátorság"-mondtam magamnak, majd  a táskámmal a kezembe kiszálltam a kocsimból és (próbálva nem a meglepődött és a kíváncsi tekintetekkel foglalkozni) elindultam a bejárat felé.

-Szia.jelent meg hirtelen előttem egy hosszú gesztenyebarna hajú lány.Mögötte pedig egy ott állt egy ugyancsak sötét hajú (hófehér bőrű) fiú.

-Sziasztok-torpantam meg zavartan.

-Gondolom te vagy az új lány...

-Prudence,de csak Prue-mutatkoztam be.

-Az én nevem Elena Gillbert-mosolygott rám a lány.

-Én pedig Stefan Salvatore vagyok-szólalt meg a halálsápadt fiú."Hát persze,hogy te vagy az.Süt rólad, hogy ki vagy te"-gondoltam.

-Várj!Salvatore?-adtam a meglepődöttet.

-Igen,miért?-kérdezte.

-Hosszú történet,majd egyszer elmesélem-vontam vállat- a lényeg annyi,hogy hogy az egyik ősöm az alapítók között volt és egy igen különös történetet hagyott hátra,de ki tudja hogy mi igaz belőle,szegény már nagyon öreg volt  mikor elmondta.És  megemlítette a Salvatore családot.De mennyi esélye van annak,hogy rátok,vagyis a ti őseitekre célzott?-sóhajtottam fel.

-Nos az meglehet-mosolyodott el Stefan-mi már az 1800-as évek elejétől, sőt még korábbról itt éltünk Salvatorék.

-Wow-képedtem el-nem unjátok még ezt a várost?

-Nem-nevetett fel-itt mindig furcsa és eseménydús évek szoktak lenni.Nem lehet ezt a helyet megunni.

-Ez igaz-bólogatott Elena-áá csak egyszer lenne már egy nyugis évünk,persze Damon nélkül.

-Ő a te bátyád?-fordultam Stefanhoz.

-Igen és hidd el hogy nem akarsz többet megtudni róla-bólintott.

-Miért is?

-Mert ö a világ leges-legnagyobb taplója,akit eddig ismerek-válaszolt Stefan helyett Elena-nem lehet benne bízni és felbosszantani sem érdemes, mert a végén valami hülyeséget csinál.De a többit hagyjuk későbbre,mert mindjárt becsöngetnek-zárta le kedvesen a témát, majd elindultunk az óráinkra.Szerencsére Elena volt olyan kedves és elkísért az első órámra, mert én tuti,hogy eltévedtem volna.Először az igazgatónőhöz mentünk, akitől megkaptam az órarendemet.

-Na mi lesz az első órád?-érdeklődött.

-Állampolgári ismeretek-feleltem.

-Egyszóval töri.Mindig a történelemmel tömik a fejünket.Mintha nem ismernénk a saját múltunkat.

-És neked mi lesz az első órád?f

-Tesi.

-Nem cserélünk órarendet?A tied sokkal jobb-irigykedtem,amint végignéztem az óráit.

-Nyugi túl fogod élni ezt a napot.

-Remélem is-nevettem fel,majd elkísért ahhoz a teremhez ahol kezdődött az órám-köszönöm Elena-mosolyogtam rá-mindent.

-Szívesen és szól nyugodtan, ha tudok valamiben.Ó és az ebédszünetben találkozunk-ment el a saját órájára.Vettem egy mély levegőt. majd  összehúzva magam beballagtam a terembe,ami már televolt.Gyorsan megkerestem az elsö szabad helyet,ami egy barna bőrű és hajú gyönyörű lány mellet volt.

-Szia Prue vagyok-köszöntem neki-leülhetek ide?

-Persze-bólintott-én Bonnie vagyok.Ma jöttél ebbe az iskolába ugye?

-Igen-ültem le-elég jól informált vagy.

-Itt mindenki az.Az egész suliban elterjedt a hír,hogy jössz.

-Remek-nyögtem fel-ez hiányzott még.Utálom a rivaldafényt.

-Nyugi ez csak a mai napig fog tartani.Te vagy a friss hús, aki ki lehet tárgyalni.Velem is ez volt.

-Ez egy kicsit megnyugtat-dőltem rá a padra.

-Egyébként te jönni fogsz az alapítók báljára?

-Az mikor lesz?-kaptam rá a tekintetemet.

-A hétvégén,szombaton vagyis 6 nap múlva,de már most elkezdték a készülődést.Nos?

-Persze,kénytelen vagyok-bólintottam-ha már egyszer idejöttem,miért ne kürtöljem szét,hogy a drága nagypapám is az alapítók között volt?Na jó ezt nem kell majd hangoztatni,hiszen nem vett ki nagy szerepet a körből.

-Ez most komoly?Ki volt a papád?-kérdezte,de még mielőtt válaszolhattam volna bejött a tanár és elkezdte tartani az órát.(Dicsőítettem érte,mivel nem szándékoztam kitálalni az első napon az egész letemet) 45 percig nem dumált másról,mint a város történelméről, amit már töviről-hegyire tudtam.Mikor kitért a misztikus lényekre, mint a vérfarkasokra és a vámpírokra az egész osztály elkezdett röhögni,csak Bonnie és én nem,de mikor rámnézett elmosolyodtam és megráztam a fejem.

-Én ebben nem hiszek,de nem is tartom viccesnek-suttogtam neki.

-Szintúgy-bólintott.Huh,ha tudná,hogy most nem az igazat mondtam..,de mindegy.Nem rá tartozik.Ez csak rám és a nagypapámra és az apámra tartozik.Miután kiröhögte magát az osztály a tanár még mondott néhány szót és csöngő előtt elengedett minket.

-Mi lesz a következő órád?-kérdezte reménykedve Bonnie,hátha együtt lesz óránk.

-Tesi pillantottam meg az órarendem.

-De kár nekem biológia.Akkor nem együtt lesz óránk,pedig még bombáztalak volna a kérdéseimmel,főleg az őseid felől.

-Nos arra még várnod kell.Ne vedd bántásként,de nem az a fajta típus vagyok aki az első napján kitárja másom előtt az egész életét.-mosolyogtam rá-jobb szeretem először én megismerni a másikat és hozzá viszonyulni, bármilyen tapló is legyen az a személy,már ha Elena igazat mondott Stefan bátyjáról.

-Á szóval már ismered őket-indultunk el a tornacsarnok felé (ugyanis Bonnie elkísért) -és Damont jobb elkerülni és Elena igazat mondott.Ő egy igazi tapló,párját nem lelni a világon.Legszívesebben kikötözném egy acél oszlophoz és elevenen megégetném.

-Huh ez durván hangzik

-Hidd el,ha Elena nem lenne a legjobb barátnőim egyike, akkor már  rég megtettem volna.Egy vérbeli bunkó az a Damon és még csak nem is tagadja.Imádkozni fogok érted hogy ne fuss vele össze soha.

-Ő járna rosszul nem én-nevettem fel-nem szívesen tűröm el azt,hogy valaki alpár módon beszéljen velem.Ha bunkó lesz én is az leszek vele.

-Csak amint mondtam ne bosszantsd fel-emlékeztetett (Na ja vámpírt felbosszantani nem a legjobb ötlet.)

-Észben fogom tartani-álltam meg a csarnok előtt-köszi hogy elkísértél,mert tuti hogy nem találtam volna el ide egymagam.

-Szívesen,szia-ment el.én meg begyalogoltam a lányöltözőbe.Gyorsan átöltöztem,majd mentem órára.Unalmas volt az egész,de persze az jó volt mikor mindenki (legalábbis a fiúk) állandóan nekem akartak segíteni.Kb ugyanilyen unalmasan telet el az egész nap.Az ebédszünetben újra találkoztam Elenáékkal és Bonnieval.Ott ismerkedtem meg a szőke szépséggel Caroline-al.Már ahogy rápillantottam tudtam,hogy mi is ő."Ez már 3.Sokan vannak,de min1.Amíg jóban leszek velük nem kell félnem tőlük,vagy pont fordítva inkább.Huh egy kicsit sem vagyok ego).
A lényeg hogy unalmasan telt az egész napom,pedig kész ideg voltam reggel, de úgy látszik hogy feleslegesen.Órák után visszaballagtam a kocsimhoz és bepakoltam a cuccaimat,amik  a nap végére megduplázódtak.Bevágtam őket oda ahova csak fértek a csomagtartóba,aztán rendesen lecsuktam az ajtaját és elindultam a volán felé.Mint mindig most is vacakoltam egy sort a kulcsokkal és persze ez alkalommal is kiestek a kezemből a földre.
-A francba i már-mérgelődtem és egy nyugtató mély sóhaj kíséretében lehajoltam értük,de addigra már nem voltak ott.
-Ezeket keresed?-szólalt meg egy mély hang mögöttem a frászt hozva rám.Hirtelen megfordultam és egy kicsit hosszú fekete hajú (21-22) éves helye sráccal találtam magam szemben.Kezében ott voltak a kulcsok.
-Köszi-vettem el tőle azokat."Ma folyamatosan vámpírokba botlok)
-Megkérdezhetem,hogy ki vagy te-húzta fel az egyik szemöldökét és közben kikerekítette a szemét-persze ha nem gond, hogy egy magamfajta érdeklődik egy szép lány után-húzta gyorsan össze a szemőldökét pofát vágva.
-Elöször te-húztam gunyoros vigyorra a szám-úgy illik, ha egy ilyen "szépfiú" kertel a lány körül, nem?
-Tényleg-mutatott rám-akkor had mutatkozzam be Damon Salvatore vagyok.
-Á-bólintottam-akkor te lennél az egész világ legnagyobb taplója és egyben Stefan bátyja.
-Úgy látszik a hírem megelőzött-fintorodott el,de rögtön visszatért a jókedve-de ez lényegtelen.Lehet neked más lesz a benyomásod rólam.
-Esetleg tervezed, hogy megváltozol?-kíváncsiskodtam.
-Nem,nem a közel és a távol-jövőben nem tervezem.Tudod imádom a rossz-tesó szerepét alakítani.És tetszik ez a "taplóság".Esetleg ismered Elenát?
-Bingó-csettintettem egyet.
-Vele amúgy is rosszban vagyok-vont vállat.
-Az egy és a többivel?Bonnie,Stefan,Caroline,Matt?Ó és Elena kisöccse Jeremy?Ez összesen öt.
-És mi lenne ha átjönnél hozzánk és jobban megismerkednénk?
-Ismerlek Damon Salvatore.Jobban mint gondolod.Sőt a múltatokat is.Kedves apám elmesélte az alapítók történetét és egyben a Salvatorekra is kitért-mosolyogtam rá, mire a tekintete elkomorodott.
-Mit tudsz még?-nézett mélyen a szemembe.
-Oh ez nem így illik.Ha a fiú bemutatkozott, akkor a másik személyt kérdezi.
-Ez unalmas-forgatta meg a szemeit,majd közelebb lépve   a tekintetét az enyémbe fúrta-mondd el hogy ki vagy!-követelte."Szóval most szugerál,tehát csak az őszintét kéne mondanom.)
-A nevem Prue és az a lány vagyok, aki teljesen meggyőződött arról, hogy tényleg egy óriási tapló vagy-vigyorogtam a képébe,ami értetlenséget árasztott.-pedig hajlottam afelé, hogy ne ez legyen rólad  avéleményem.
-Aranyos-húzódott hátrébb-de jöbb szeretem így.Szép nyaklánc-mutatott a nyakamban lógó ezüst láncra.
-Köszi.Anno az egyik ősömé volt.És ha most megbocsájtasz hazamegyek,mert várnak rám.
-Ne várakoztasd őket-bólogatott-biztosan aggódnak az egyetlen kislányukért.
-Elbaltáztad-nevettem fel,miközben beszálltam a kocsimba-Van egy kishúgom.Sajnálom hogy ilyen vagy.Kinézem belőled,hogy lehetnél jobb is.
-Esetleg,ha piros hó fog esni.
-Fog egyszer esni hidd el-kacsintottam rá,majd becsuktam a kocsi ajtaját és beletaposva  a gázba elindultam hazafelé.Ez  a kis találkozó teljesen feldobta a kedvemet.