9.rész.

Sziasztok!! Na itt a kövi feji.Csoda történt mert apám megengedte,hogy tegyek fel frisst.Hát nem jó:: Phf..Na jó olvasást.
Bocsi,hogy ilyen rövid lett,de csak ennyire kapta időt:( De majd sietek a többivel:) Jó olvasást:)

 -Indulhatunk?-kérdezte Dam-jaj ne légy már ilyen durci.

-Nem ajánlom,hogy felhúzz Damon,mert időközben eszembe jutott,hogy hova rejtettem el azt a karót  a kocsimba-fenyegettem meg-bár most túl fáradt vagyok ahhoz,hogy leszúrjalak-ásítottam egyet,miközben a kezemet az ablaknak nyomva nekidőltem az ajtónak.Olyan jól esett neki az est hidege.

-Fáj a kezed?-kérdezte szinte aggódva Dam.

-Nem annyira.Mint ha megszúrtam volna magam valamivel-vonta vállat.

-Azért gondolom egy kicsit jobban-feltételezte,majd az egyik kezét elém emelte-egy kis gyógyító vért?

-Ennyire nem jó a memóriád?Mint ha az előbb azt mondtad volna,hogy nem fogsz a véreddel itatni,csak azért,hogy gyorsabban gyógyuljak.Tudod: előbb hagynám,hogy elvérezz,mint hogy a véremmel itassalak-idéztem fel a szavait.

-Pedig igen csak vérzik.

-Zavar?Mert engem nem.

-Kevésbé,most,hogy tudom,vérbéna van benned-húzta el a száját-tényleg neked honnan van?
-Termesztem-vontam vállat-persze nem itt-Bár ideje lenn beszereznem egy újabb mennyiséggel,mivel már csal 5 üvegem van,de az elég lesz kb 1 évig még,mivel elég egy napra két csepp a családom teáiba.
-Pedig azt hittem,hogy az egészet kiirtottam-rázta meg lemondóan a fejét Damon.
-Még szerencse,hogy nem sikerült - nevettem fel-ha kiirtottad volna az egészet,nem ajánlottam volna fel neked,hogy igyál a véremből.Ennyi eszed neked is lehetett volna.
-Ja.De a lényegre térve valahogy el kéne állítanod a karodból folyó vért.
-Igen,de azt nem  a te segítségeddel fogom megtenni-bólintottam- egy kis ecetes víz mindent megold.
-Hú az fájni fog-borzongott meg Dam,miközben bekanyarodott a házunk elé,majd leállította a motort.Én egyből ki is ugrottam a kocsiból és elindulta a házunk felé,de Dam már utol is ért-nagy baj lenne ha bemennék?
-Ige,ha már kérdezed-bólintottam.Tudom nálatok nem szokás minden nap aludni,de nálunk embereknél igen.Szóval ha a közeljövőben nem fogod bántani valamelyik családtagomat,hajlandó leszek neked holnap megmutatni a karógyűjteményemet.Egyébkén sincsen más tervem,mint kiállítást szervezni itthon-sóhajtottam fel-tehát viselkedj!
-Ezt úgy mondtad,mint ha egy kutya lennék-háborodott fel.
Tudod, mindig is szerettem volna egy kutyát-álltam lábujjhegyre, majd összekócoltam a haját-na szia-fordultam sarkon és bementem a házba.Beköszöntem anyunak,hogy itthon vagyok,majd felmentem a szobámba,onnan pedig a fürdőmbe ahol kicserélte a kötést a kezemen,majd letusolta és egy hálóinget felvéve beledőltem az ágyba és elaludtam.

 Nem volt valami kellemes az éjszakám,ugyanis mindig arra keltem fel hogy lüktet és fáj a kezem.Átkoztam magam azért,hogy megengedtem Damnak,hogy megharapjon,pedig elég lett volna pár csepp vér is.Reggel anyám kopogtatott be fél 7-kor.
-Szia kincsem,csak azért keltettelek fel,hogy szóljak elmentünk Alyvel vásárolni.Tudod hétfőn lesz  a szülinapja és már most előre megkapja az ajándékait.
-Renden-húztam  a fejemre a takarót-sziasztok-dünnyögtem és vissza aludtam.

Ez a kis szunyóka sem tartott valami sok ideig.9 órakkor kómás fejjel felültem az ágyon és mikor szétnéztem azt hittem,hogy szívrohamot fogok kapni.
-DAMON!!!-sikítottam,miközben magamrarántottam a takarómat...

Folyt köv.

Másik blogom

Ugye megemlítettem a másik blogom is : www.ivett-cullen.blogspot.com

most csak oda tudtam frisset tenni,remélem,hogy tetszeni fog:) Sietek ide is tenni néhányat:) Jó olvasást:) Pusz.:)

Mégegy roszz hír sajnos.

Nos ugye befejeződött a suli, remélem mindenkinek jó lett a bizonyítványa XD.Hát én nem teljesen,de megvagyok elégedve a sajátoméval...de csak egy picit remélem jövőre jobb lesz 3.7-es átlagnál.Na szóval a szüleim vagyis apum nincs vele megelégedve és eltiltott sok mindentől köztük a számítógéptől is és hogy csak a közelébe se menjek lekódolta a gépet.Na de én sem vagyok teljesen hülye,hogy ne tudjam megfejteni a kódot csak az észjárásával kell gondolkodni XD.Szóval sokkal lassabban fog menni az egész blog,mert csak akkor tudok frissekkel szolgálni,ha apum nincs itthon,vagyis jelen esetben,mikor ezt írom,de sajna nem vagyok olyan gyors író,hogy ebben a kis időben míg ő távol van letudjak gépelni egy egész fejezetet,de majd igyekszem hetente 1-et feltenni.Sajnos az Ivett-es blogom is így járt,szóval bocsi és köcce a kommentet Clarissa:) nagyon ari vagy és olvasom a tiedet 100-zal csak siess te is:) na ennyi amit akartam mondani sziasztok és további szép nyarat::)...remélem forgalmasabb lesz a tiétek mint az enyém:)


viszont júli.31-én több feki is meglesz egyszerre,mert mégsem lehet annyira kegyetle,hogy a szülinapomon is eltílt:)

8.rész

 Sziasztok itt a kövi feji.Iparkodom a többivel is:)

-Váo. Ilyen alkalom nem lesz több, hogy valaki felajánlja magát tápláléknak-állt elém, majd a felé nyújtott kezemet a szája elé emelte- ez tényleg fájni fog egy picit!-figyelmeztetett és a fogait a karomba mélyesztette aztán szívni kezdte a vérem. Ahogy mondta egy kicsit fájt, de feleannyira, sem mint Damonnak. Kb. két kortyot ihatott, mikor hátratántorodott és fuldokolni kezdett a padlóra roskadva.
-Valami gond adódott?-vigyorogtam rá, miközben a vérző karomat szorongattam.
-Vasfű-krákogta- de miért nem éreztem meg már az illatodból?-mérgelődött.
a-tele vagyok meglepetéssel, ugye?-nevettem fel, mire a következő pillanatban már borultam hátra a fotellel együtt, Damon kezével a nyakamon.
-Akkor most bele is kezdhetsz a mesédbe- mondta.
-Az egy kicsit nehéz lesz így, főleg ha nem kelsz fel rólam és nem engeded el a torkom – néztem a szemébe, ami nagy hiba volt. Teljesen elvesztem a tekintetében: „Ó Prue most ébredj fel! És ne merj beleszeretni egy vámpírba, főleg belé ne, aki alig egy órája majdnem megölte a húgodat.”-parancsoltam magamra, majd egy mély levegő vétellel lelöktem magamról Damont,aki láthatólag ugyanazzal a problémával küszködött mint én:”Már megint álmodozol Prue!.Ő számodra egy elérhetetlen személy és emellett még egy igazi bunkó is.”-Miután felálltam, vissza állítottam a széket és beleültem-hallod ez tényleg fájt egy kicsit- néztem le  amíg mindig vérző kezemre.
-Te akartad-vont vállat Damon.
-Gyere, had kössem be a kezed-húzott fel a székből Elena és az egyik fürdőszobába vitt, majd kitisztította a sebet és betekerte egy kötéssel.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, majd együtt visszamentünk a többiekhez. Láthatólag Damon már jobban volt..Szegényt most annyira tudom sajnálni.
- Nos, akkor kezdhetem a történetet?-kérdeztem-, ha már ilyen szépen megkértetek?
-Csupa fül vagyok-gúnyolódott Damon- és csak az igazat!
-Hát persze. Nos, gondolom, azt nem kell részleteznem, hogy a Salvatore família két ágra bomlott (és még most kijelentem, hogy ti és én nem vagyunk rokonságba).
-De hát Salvatore vagy!-rázta meg a fejét Stefan.
-Igen, de akkor sem. Nehéz elmagyaráznom és én sem értem- mondtam ellent-szóval a lényeg ebből, hogy az őseim azért váltak le tőletek, mert nem hitték el, hogy sikeresen levadászták az összes vámpírt (és nem is tévedtek, ha ti még éltek) bár egy idő után rá is jöttek, hála neked Stefan. Tehát elköltöztünk innen kb. egy 15-20 évre és anyagilag támogattunk a város újjá építését. És mikor újra elkezdődtek a különös gyilkosságok- néztem jelentőségteljesen Damonra-az ismereteik alapján elkezdtük a vámpírvadász életmódot.
-Akkor neked is spéci felszerelésed van?-vágott közbe Dam.
-Gondolom igen, még ne láttam az ő készleteit- vontam vállat- szóval néhányan itthon keresték meg a napi kenyerüket.A nagyapám Lucas Salvatore és a felmenői voltak, akik vezették ezeket a "vadászatokat".Sajnos nem volt valami hosszú élető,de mikor 6 éves voltam és az apámat Pierre Salvatoret meggyilkolta egy vámpír, elmondta a feladataimmal kapcsolatos dolgokat, bár akkoriban volt sejtésem róla,mivel a papámat és az apámat is ugyanaz a vámpír tette el láb alól a szemem elött.Mivel én kicsi voltam,anyám pedig éppen a húgomat várta és félt a történtek miatt ( de ő máig nem tudja, hogy mi tette) ezért elköltöztünk Floridába, ahol mostanáig éltünk.Én kezdtem el nyaggatni anyut, hogy költözzünk vissza, mert kiakartam próbálni magam, hogy itt milyen lennék vámpírvadászként, viszont nagy elszomorodásomra csak jó fej vámpírokkal találkoztam,akiket megkedveltem....egyet kivéve-néztem szúrós tekintettel Damonra-akit még ezer örömmel küldenék a túlvilágra.
-Odáig sem jutnál el, hogy elkapj engem-horkantott fel az éppen szóban forgó személy-túl lassú vagy hozzám képes.
-Szerintem Bonnie  segítene nekem főleg, ha rólad van szó.Egy aprócska kis varázslat és annyi lenne.
-Te tudod, hogy Bonnie boszorkány?-döbben t meg Elena.
-Természetesen utánanéztem az itt élőknek és Bonnieról süt, hogy mi ő.Emily igen hasonlít rá.
-És róla honnan tudsz?
-A környéken valahol több 100 boszorkányt égettek el,erről még az átlagos emberek is hallottak.
-Miért te nem vagy átlagos?-kérdezte Damon.
-Egy átlagos , hétköznapi ember fejvesztve ,menekülne el, ha szembetalálná magát p. veletek és tudna rólatok mindent,főleg rólad Damon.
-Hát igen, én még csak pár éve élem itt az unalmas , öldöklés nélküli napjaimat-bólogatott.
-Ebben még nem vagyok teljesen biztos-sóhajtottam fel.
-Még mindig nincs kitekerve a nyakad, ugye?-vigyorgott rám és én azt hittem, hogy menten nekiesek,de mikor  a gyűrűmre néztem gyorsan lehiggadtam.
-Ha meg is ölnél, én pár óra múlva ugyan úgy élném az életem-mutattam fel a kezem.
-De ez nem is olyan mint  a tesómé.meg Alaric-é-ráztam meg a fejét Elena.
-Ez egy modern gyűrű-nevettem fel.
-Szabad?-nyújtotta ki felém a kezét Stefan,de megráztam a fejem-
-Nem jó ötlet.Mikor kiöntötték az anyagába pár csepp vasfűt csepegtettek.Csak fájdalmat okozna neked.Nekem vámpír nem árthat,kivéve ha először levágja az ujjam.
-Vigyázz mert Elena apja már járt úgy-vigyorgott Damon.
-Ja csak én nem leszek olyan hülye,hogy kés alá tegyem a kezem-sóhajtottam fel.Egyéb kérdés?Mert mennék haza.Anyám így is ki lesz akadva,hogy hol vagyok-kérdeztem,mire a mobilom vad csörgésbe kezdett-na ez ő lesz-vettem a kezembe a kis kütyüt, majd felvettem-szia anya mindjárt otthon vagyok.
-Remélem is kislányom.Mégis hol vagy hajnalok hajnalán?Teljesen elment a józan eszed?Egyébként is azt mondtad,hogy hazamész,erre meg itthon se vagy.
-De voltam.Egyébként meg a Stefan és Damon Salvatorenél vagyok.Ha jól emlékszem,annó még te nyaggattál,hogy ismerjem meg őket,csak teljesítem a kívánságodat.
-Jó de ezt nem ilyen időben kéne-enyhült meg Gisselle hangja.Siess haza kincsem.
-15 perc és otthon vagyok-tettem le  a telefont.Bocsi,de amint hallottátok, nekem komolyan mennem kell haza.
-Hazaviszlek-pattant fel Dam.
-Kösz de egyedül is hazatalálom-zártam meg a fejem.
-De nálam vannak a kocsikulcsok-emelte fel a kulcscsomót.
-Eskü legközelebb mást fogok hozzád vágni.Legyen.Sziasztok.köszöntem el Elenáéktól,majd Damon kíséretében kimentem a házból a kocsimhoz...

Folyt.köv

7.rész

Sziasztok itt a kövi feji.Várom kommenteket!

-Ne Aly!
-Gyere be-hívta be a házba Damont, mire átlépte  a küszöböt és torkon ragadva  a hugom egy falhoz nyomta.
-Ne! Enged őt el Damon!-rémültem meg.
-Prudence!-kezdett el sírni Aly.
Hagyd őt békén Damon-futottam oda hozzá,de még mielőtt odaértem volna felemelte a szabad kezét.
-Á-á!Előbb dobd el szépen azt a karót-mutatott az immár a kezemben szorongatott tárgyra-
-Segíts Prue!.kérlelt zokogva Alyson,mire  a sarokba hajítottam a karót(,amivel legszívesebben szíve tudtam volna szúrni ezt a felfuvalkodott szemét piócát.),de a másikat még a ruhám ujja  alatt rejtegettem a megfelelő pillanatra várva.
-Remek-villantotta meg szemét Damon-ha azt szeretnéd, hogy ne tekerjem ki a drága hugod nyakát és ne szívjam ki belőle az utolsó csepp vért is,akkor teszel nálunk egy kis látogatást és hazugság nélkül elregéled nekünk, hogy ki is vagy valójában..és azt már nem kell megemlítened, hogy vámpírvadász vagy-szorította meg Aly nyakát, aki levegőért próbált kapkodni.
-Oké,veled megyek,csak ne bántsd a hugom-kezdtek el potyogni a könnyeim.Nem élném túl, ha bármi történne  a hugommal,Őt szeretem a világon a legjobban, mit kis tesót.
-Csodás-engedte el Alysont, mire ő a földre esett.Azonnal odasiettem hozzá,félrelökve Damont és a karjaimba vettem,mire a másik karó kicsúszott a ruhám alól-ó ezt most szépen elveszem-vette ki a kezemből azt és én hagytam.Csak a sokkos állapotba került,zokogó húgomra figyeltem.
-Csss-simogattam a hátát nyugtatás képen.A könnyimmel küszködve fordultam Damon felé és a legdühösebb arccal néztem rá-boldog vagy?Te az örömödet leled abban,hogy kisgyerekeket bántasz?
-Kevésbé,mint ha felnőtt emberekkel tenném ezt,vagy csapolnám meg-húzta gúnyos mosolyra  a száját-viszont kellett egy kis ösztönzés.
-Később elmondtam volna.
-Türelmetlen vagyok.És nem díjazom,mikor a hülyét járatják velem.Most pedig indulhatnánk?
-Először töröld ki az elméjéből az előbbieket!-követeltem remegő hangon.
-Szóval erről is tudsz.Igen jártas vagy a témában.
-Nem lennék az,ha nem ölte volna meg a családtagjaimat egy rohadt szemét vámpír-motyogtam halkan,hogy Aly ne hallja meg.
-Mi legyen  az emléke?
-Hogy felzavartuk az álmából,hogy szóljak neki,hogy elmentem és csak későn jövök.
-Rendben-vont vállat Damon, majd a tekintetét Alysonéba fúrta és elismételte azt amit neki mondtam.Mikor végzett a hugom tekintette egy pillanatra elhomályosodott, majd vigyorgó képpel felém fordult.
-De kb. mikor jössz?-kérdezte.
-Nem tudom-tettem le a földre- a vacsorádat betettem a mikróba,azt edd meg utána pedig menj vissza aludni!-parancsoltam rá-és mondd meg anyunak, ha fenn leszel még, hogy későn jövök.Na szia-adtam egy puszit a feje búbjára, majd karon ragadtam Damont és magam után húzva kiviharoztam a házból.Mikor az autónál voltunk szembefordultam vele-csak hogy tudd, ezt még  megfogod keserülni, vagy teszek arról, hogy egy karót kapj a szívedbe és örökre elhagyd az élők világát!-fenyegettem meg.
-Nem bántottam volna a hugod, de már nagyon kíváncsian várom a magyarázatodat és a válaszokat a kérdéseimre.Szóval inkább induljunk-sürgetett, mire hozzávágtam a kocsikulcsokat-au-kapta el mielött a földre estek volna-ez fájt és nem volt szép tőled.
-Az nem lesz szép, mikor átszúrom a szívedet, vagy vasfüvet gyömöszölök le a torkodon!-dühöngtem, miközben beszállta a kocsiba, és kivételesen nem a volén mögé, hanem mellé.
-Aranyos vagy, mikor duzzogsz-szállt be ő is a volán mögé.Na most pattant el a cérna.
-Te hülye, idióta,rohadt,szemét,arrogáns,bunkó állat és "ó mr. én vagyok a tökéletes" beképzelt vámpír, én nem duzzogok, hanem dühöngök,miközben azon gondolkodom, hogy hova rejtettem el a kocsimban egy karót, amivel leszúrhatnálak!-lendítettem a kezem,hogy jól orrba vágjam,de még mielőtt célba ért volna elkapta  a kezem.
-Ezt nem próbálnám meg még egyszer, mert a te kezed fogja bánni- villantotta meg dühösen a szemit-és nem foglak  a véremmel itatni,csak hogy gyorsabban gyógyul-engedte el a kezem,majd felpörgette a motort és beletaposott a gázba.
-Előbb hagynám, hogy elvérezzek, mint, hogy egy kortyot is igyak a véredből-csattantam fel- és hogy tudd, már törték el a kezemet.
-Ez megnyugtat-Legalább nem én leszek az első.
-Megtennéd, hogy nem füstölöd ki a kocsimat?-mutattam a sebességmérőre, ami mát 12 km/h-t mutatott.
-Te is száguldozni szoktál és ne tagadd mert láttam.
-Az én vagyok és a saját kocsimat úgy teszem tönkre, ahogy akarom,ellentétben veled, de ha akarsz nekem venni egy új kocsit csak nyugodtan-vontam vállat.De azért megtennéd,hogy lassítasz egy kicsit?
-Te most komolyan megkértél valamire?-kerekedett el a szeme.
-Igen,képzel erre is képes vagyok, nem így mint te-mutattam rá.
.Dehogy nem, képes vagyok rá-mondott ellent Damon.
-Igen,azt a húgommal az előbb igen jól bebizonyítottad.-morogtam.
-Most meddig szándékozol a sértődöttet adni?
-Amíg normálisan bocsánatot nem kérsz és nem teszed valamivel jóvá.És előre szólok,engem nagyon nehéz kiengesztelni.
-Ok,akkor nézzük csak.Bocsánat azért amit tettem és jóvátenni úgy fogom,hogy ne, tekerem ki a hugod nyakát, még ha feldühítesz akkor sem-mondta,miközben megállt a házuk elött.
-Ó te...-csattantam fel,majd kipattantam a kocsiból és beviharoztam a házukba.Mikor beértem a házba az ajtót jól Damon arcába vágtam-Stefan Salvatore!!!-kiáltottam el magam mérgesen,mire a személy előttem is termet a hátán Elenával.csak hogy tudd rád nem neheztelek,de fogok,ha nem adsz valami hegyes dolgot a kezembe amit a bátyádba szúrhatok-morogtam-egyébként sziasztok-mentem be a nappalijukba,majd leültem az egyik fotelbe a sok közül.
-A helyemen ülsz-mondta Damon.
-Keres másikat-vettem oda.

-Mit csinált Damon-kérdezte Elena.
-Én ugyan semmit-mentegetőzött Dam, miközben helyet foglalt mellettem.
-Még hogy semmit???-akadtam ki pár oktávval a hangom fölött- az neked hétköznapi dolog, hogy ártatlan embereket bántasz és majdnem tekered ki a nyakukat,nem is beszélve arról,hogy egy kislányról volt szó a jelen esetben?!!!!
-Nem-na perszeeee-de  amint mondtam,kellett egy kis ösztönzés-vont vállat.
-Arra kell majd egy kis ösztönzés és jó néhány érv,hogy  a következő alkalommal, mikor a szemem elé kerülsz,ne szúrjalak szíve, vagy ne öntselek le pár liter 100%-os vasfűvel-füstölögtem-esetleg miért ne szóljak arról Mrs. Forbsnak, hogy tudok néhány nemkívánatos személyt a környéken, vagyis csak egyet?
-Pl.,mert előbb csapolnálak meg,mit hogy elmond ezt valakinek?
-Az nem fog sikerülni-vigyorodtam el gonoszul.
-Miért nem?Azt hiszem, erősebb és gyorsabb vagyok nálad.
-Próbáld ki-húztam fel kihívóan az egyik szemöldököm- neked lesz rossz, nem nekem,Esetleg egy kicsit fájni fog-emeltem fel a bal csuklómat.....

Folyt köv.....

6.rész.

Sziasztok bár azt mondtam hogy nem hozok addig új frisst,de mégis, mert nem bírom ki,hogy ne írjam tovább XD.Nos itt a kövi fejezet:) Jó olvasást:)

-Hölgyeim és Uraim, hadd mutassam be önöknek Marie Prudence Alanore Salvatoret-hallottam meg a nevem, mire hirtelen elnémult mindenki, majd ahogy mindenkinél elkezdtek tapsolni.Szépen lassan elkezdtem lefelé vánszorogni.Egyből Damon és Stefan döbbent arcával találkoztam és mit ne mondjak igen mulatságos volt őket nézni és csak az tartott vissza a hangos nevetéstől, hogy több mint 50 ember figyel jelen pillanatban rám.Így lesütöttem a szemem és haladtam tovább.Mikor elhagytam az utolsó lépcsőfokot is egy kéz került elém, pedig nem volt kísérőm.Felpillantotta, a tulajdonosára és most én lepődtem meg, ugyanis Damon nyújtotta  a kezét felajánlva, hogy a kísérőm lesz.Nem feleltem, csak elfogattam a kezét és a kézfejemet a tenyerébe helyeztem.Szó nélkül vonultunk a nyitótánc a nyitótánc színhelyére, majd mikor elindult a zene  egyszerre léptünk egymás felé és a tenyerünket felemeltük,végül körbeforogtunk egymást nézve.Ugyanezt megtettük a másik kezünkkel is.

-Szóval Salvatore-villantotta meg  a szemeit Damon-akkor mi most valami rokonságban vagyunk?

-Ne is reménykedj-ráztam meg a fejem-esetleg az őseink voltak valamilyen rokonságban.Nekem már semmi közöm hozzátok.

-A neved nem ezt mondja.

-Nekem nem mond semmit-mondtam közömbös hangon.ezt nehéz egy kicsit elmagyaráznom,de szerintem te jobban ismered a Salvatorek történetét, miszerint 2 családra bomlottak.

-Ki nem állhattuk egymást-mosolyodott el Damon.

-Jah-húztam el a számat-de ennek nem kell folytatódnia.

-És a hugod? Ő is Salvatore?

-Nem .Bár közös  az apánk,de már nem élte meg a születését, de miért is érdekel ez téged?-húztam fel az egyik szemöldököm.

-Pl. mert egyszer már rákérdeztem, hogy ki vagy.

-Nem akartam elmondani, viszont, most sem tudod hogy ki vagyok.A név semmit nem jelent-figyelmeztettem, majd hátraléptem tőle, ugyanis véget ért a tánc.Még a taps sem hangzott fel én már sarkon is fordultam és távoztam.Odamentem az egyik pezsgős asztalhoz és elvettem onnan egy poharat és elkezdtem kortyolgatni a tartalmát.Közben azon gondolkoztam, hogy milyen mesét találjak ki magamról, amit előtudok adni Damonnak és Stefannak,mert  nem lenne szerencsés, ha egyből közölném velük, hogy :" Sziasztok vadászom a fajtátokra" Á hogy miért kell ennek így történnie-ittam meg a maradék pezygőt.

-Még egyet?-nyújtott felém egy újabb poharat Damon.Észre sem vettem, hogy idejött.

-Nem lenne jó ötlet- mondta, mivel nem bírom az italokat- de azért elfogadom-vettem el tőle és egy hajtásra lehúztam.-te nem iszol valamit?

-Nem most nem kívánom- rázta meg a fejét.

-És valami kaját:-nyújtottam felé egy pogit,de megrázta  a fejét-hát ha nem, akkor nem-ettem meg én a pogácsát, majd még egy pezsgőt ittam.

-Tudod nekem eléggé választékos étrendem van-húzta el a száját.

-Ja gondolom a kórházakból lopott vér igen választékos-nyögtem fel oda se figyelve, hogy  mit mondok.

-Hogy mit mondtál?-döbbent le , mire elért az agyamig, hogy mit mondok.

-Semmit-tettem le az asztalra a poharat-bocsi de most mennem kell-fordultam meg és elsiettem az egyik irányba.A főkijáratot céloztam meg és miközben próbáltam megközelíteni jobbra, balra tekingettem anyámat keresve.De mikor egyszer hátranéztem, megláttam, hogy Damon a sarkamban van."Ó remek Prue,csak te lehetsz olyan hülye, hogy pont Damonnak kottyantod ki azt, hogy tudod ki ő.Még jó, hogy nem közölted vele, hogy vámpírvadász vagy.IDIÓTA, IDIÓTA,IDIÓTA."-OSTOROZTAM MAGAM.Már a kijáratnál voltam, mikor kér erős kéz ragadott meg és rántott vissza.
-Ó nem,nem ,nem-mondta Damon-most nem mész te el innen.Szépen elmondod az igazat magadról és hogy honnan tudod, hogy kik vagyunk.Azt ajánlom, hogy ne hazudj, mert kezd elfogyni a türelmem és akkor valami nagyon csúnya dolgot fogok tenni, amit lehet később megbánnék, úgy 100 év múlva.
-Engedj el Damon!-sziszegtem.
-Különben mi lesz?
-Elintézem, hogy egy hegyes karó átszúrja a szívedet-suttogtam.
-Valami gond adódott kislányom?-közeledett felénk anyám.
-Nem,éppen mentem hazafelé,de Damon megkért, hogy maradjak még hogy keveset, viszont Alysonnak megígértem,hogy sietek haza-ráztam meg a fejem.miközben kihúztam a kezem Damon szorításából.-tudod mennyire nem szeret egyedül lenni egy akkora nagy házban-mosolyogtam rá-szóval én most megyek,ti meg beszélgessetek nyugodtan.Sziasztok-siettem ki a kocsimhoz, majd miután beültem elhajtottam amilyen gyorsan csak tudtam.Nem tudom mi ütött belé,, hogy miért rémültem meg ennyire,bár lehet, hogy csak az váltotta ki belőlem, hogy egy nálam sokkal erősebb emberrel álltam szemben.Hiszen csak egy vámpír volt.Tök nyugodtan elmondhattam volna neki,hogy onnan tudom ki ő, mert a nagypapámat és az apámat is egy vámpír ölte meg a szemem láttára és innen tudom hogy kik ők.Látásból felismerek egyet,főleg ha tudom milyen tulajdonságaikat kell néznem.Meg sem kellett volna említenem, hogy 19 éves koromra egy vámpírvadász vagyok,mint az őseim, bár csak pár éve űzöm ezt a szakmát és csak 5 vámpír szívét döftem át eddig egy jó hegyes karóval.Ennyi az egész-hajtottam fel a házunk előtt álló járdára.Gyorsan kiszálltam a kocsiból, majd besiettem a házba.
-Alyson itthon vagyok!-kiáltottam el magam, mert 100% voltam abban hogy nem feküdt még le.
-Prudence!-szaladt felém hugi, majd a nyakamba ugrott-hamar jöttél.Alig egy órája mentél el.
-Megígértem, hogy sietek nem?-adtam neki egy puszit-vacsoráztál már?
-Még nem-rázta meg a fejét Aly.
-Pedig  már 9 óra van-rivalltam rá-anyu a hűtőbe tette a vacsorádat, csak annyi lett volna a dolgod, hogy beteszed egy kicsit a mikróba melegedni, utána meg megenni.-tettem le  a földre és a konyhába mentem.Kivettem a vacsoráját a hűtőből és megmelegítettem a mikróba neki-mi lenne veled nélkülem Alyson? Képes lennél éhen halni, ha nem vagyok melletted.Amíg megmelegedik felmegyek és lefürdöm-mondtam és felrohantam a szobámba.Gyorsan levetkőztem és beszaladtam egy törölközővel a fürdőmbe és lezuhanyoztam, majd szárazra töröltem magam és felvettem egy kényelmesebb öltözéket.Egy hosszú ujjú pólót és egy halásznadrágot.Mikor végeztem lent megszólalt a csengő.
-Nyitom!-kiáltotta Aly.Fogalmam nem volt arról, hogy ki lehet az ilyen későn,de eszembe jutott anyu, hogy őt otthagytam a bálon.-szia-hallottam meg Aly döbbent hangját.
-Szia Damon Salvatore vagyok, a nővéredet keresem-hallottam meg annak a hangját, akire a mai nap folyamán tényleg nem számítottam már."Megfagyott" a vér az ereimbe.Odarohantam az asztalomhoz és az egyik fiókjából kivettem 2 hegyes karót a végszükséglet esetén,amit a ruhám ujjába rejtettem,majd elkezdtem lefelé rohanni-bejöhetek?-kérdezte Damon.
-Ne Aly!-kiáltottam, de már késő volt.

5.rész

 Sziasztok meghoztam az új fejezetet remélem tetszik és kommenteljetek please! :)

  A következő napok is úgy teltek el, ahogy az előzők, vagyis mégsem.Végre megszabadultam TŐLE, vagy 3 napja nem találkoztam vele és ez igen nagy szerencse.Azon az egy napon elég volt belőle egy egész hétre.Bár elvártam volna ,hogy legalább egy köszönömöt,esetleg egy bocsánatot kiejt a száján, amiért csak úgy fogta magát és beszállt a kocsimba, hogy vigyem el a sulihoz,Stefanhoz.Na mindegy ezen már nem fogom kiborítani magam.Visszatérve az unalmas napokhoz, a hétvégén felpörögtek az események,főleg a bál napján.A szombat délutánomat a fürdőszobában töltöttem és próbáltam normálisan rendbe rakni magamat.Gyorsan megmostam  a hajamat,majd miután megszárítottam és a hajsütőmmel begöndörítettem.Ezután fogtam a ruhámat és nagy nehézségek közepette sikerült magamra öltenem.De mit ne mondjak, megérte a sok hűhó érte.Nem szeretnék egy kis picsa lenni, de szerintem nagyon jól állt.

-Prudence!!!-kopogtatott be az ajtón anyám-mikor végzel? 10 percen belül a bálon kellene lennünk!

-Máris anya egy perc!-kiáltottam ki neki-és majd én vezetek, akkor oda fogunk érni időben-kuncogtam.Nos igen ,mint már mondtam a vezetési stílusomról is híres vagyok, csak éppen nem ezen a vidéken. Tehát mint ígértem egy perc múlva tényleg elkészültem és Gissellel az oldalamon már  a kormány mögött ülte és  a bál felé hajtottam-Alyson miért nem jöhetett el?-kérdeztem-nagyon szeretett volna ide eljönni és én vigyáztam volna rá nagyon szívesen.

-Ő még kicsi az ilyen bálokhoz aranyom-mosolygott rám anyu-majd eljön az ő ideje is és akkor eljöhet.

-Ismerős mondat.Nekem is ezt mondtad és emlékezzünk csak vissza én már 10 évesen részt vette, az első bálomon. És ha azt vesszük Aly, akkor jövőre 3 év múlva jöhet csak el????-számoltam utána elszörnyülködve-ne már anya, hogy fogok én kinézni 3 év múlva...nem lesz kivel versenyezi,hogy melyikünk után fog a legtöbb fiú megfordulni...

-És azzal még te is ráérhetsz kislányom...bár amint láttam Damon Salvatore igen csak érdeklődik utánad.

-Ok ejtsük a témát.Damon Salvatore a világ legnagyobb bunkója és még egyéb jelzővel is illetném ha nem te ülnél itt mellettem-kanyarodtam be a bál színhelyére.Már minden gyönyörűen ki volt díszítve és az egész hely gyönyörű pompába virított.

-Ne legyél vele udvariatlan kislányom és ne utasítsd vissza ha talán felkérne táncolni,mert a fülembe fog jutni...bár téged elnézve ki nem lesz olyan hülye,hogy nem kér fel téged táncolni.Gyönyörű vagy angyalom.

-Köszi anya-jöttem zavarba-nos akkor talán ki kéne szállnunk én pedig már megyek is és megkeresem a legnyugisabb helyet, minél távolabb Damontól-pattantam ki a kocsiból.

-Várj Prudence!-szólt utánam anya-mint minden olyan alkalomkor mikor megjelenik egy újabb alapító család, a nyitóünnepségen beszokták mutatni az aktuális családfőt.

-Igen anya de az te vagy.

-Igen,de csak te viseled már a családban az apád nevét.

-Jaj anya ne mondd azt hogy úgy jelentettél be,hogy Marie Prudence A.S-re.Nem most akartam felfedni mindenki előtt,hogy ki vagyok-temettem a kezembe az arcom-holnap a suliban, majd minden lánytól azt a kérdést fogom kapni és egyesével válaszolgatni rá, hogy most Damon és Stefan Salvatore tesója vagyok? Pedig nem mert semmi közöm hozzájuk.Csak névrokonok vagyunk azt kész.
-Jaj sajnálom  kicsim,de kénytelen voltam ezt tenni.
-Semmi gond anyu, most már nem lehet semmit sem tenni-ütögettem meg a vállát-na én megyek mert a végén összefutok Damonnal és az egy világkatasztrófa  lenne.
-Lehetetlen vagy-sóhajtott fel lemondóan Gisselle.
-Tudom anyu-adtam egy puszit az arcára majd kipattantam a kocsiból és a nagyterem felé vettem az irányt,ahol felmentem a felső emeletre, ahova kellett.Nagy meglepetésemre nem én voltam fent az egyetlen személy aminek nos hát örültem, és megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy Damonnak még a nyomát sem láttam. Ó te jó ég...folyamatosan rajta jár az eszem...erről sürgősen le kéne szoknom.
-Te meg mi a fenéért nem mondtad el, hogy Salvatore vagy?-szólalt meg mögöttem Caroline ideges képel.
-Öhm,neked is szia , nagyon csinos vagy és hát nem akartam, hogy mindenki a kérdéseivel bombázzon ez miatt-foglaltam össze röviden-ha nagyon szépen megkérlek, akkor megtennéd, hogy nem újságolod el mindenkinek,bár holnapra az egész város tudni fogja, hála anyámnak,na de mindegy.A lényeg, hogy ne azt szűrd le ebből, hogy Stefanék rokona vagyok.isten ments,csak nagyon távoli ismerős..szépen fogalmazva.A Salvatore nemzedék 15 évvel ezelőtt két ágra bomlott egy veszekedés következményeként,így mi elköltöztünk innen,de mivel abból a családból én vagyok az utolsó visszajöttünk ide "megismerkedni" velük,de amint tudod nem sokat változtak.
-De te nem vagy az mint ők,meg én..mármint ..
-Vámpír? -mondtam ki helyette-nem én nem vagyok az, legalábbis nem tudok róla, hogy az lennék.Én nem szomjazom a vérre és nos hát hogy is fogalmazzak én pontosan az ellentétük vagyok.Hallottál már a vámpírvadászokról....ez hülye kérdés volt bocs,hiszen Alaric is az...és én is az vagyok,de nyugi én nem vadászom rátok.
-Ez egy kicsit sok egyszerre.
-Nyugi nekem is az volt 9 évesen, mikor a nagypapám beavatott mindenbe az apukám halálakor.Ha fogalmazhatok úgy..én csak egy személyre vadászok lassan 7 éve,de sehol nem találom.
-Hogy hívják?-kérdezte.
-Chatrine.Úgy tudom ti itt nagyon is ismeritek őt, főleg a Salvatore fiúk-mosolyodtam el-de most hagyjuk ezt a témát, mert ha jól hallom kezdődik a bál,nekem meg túl kell esnem egy bemutatkozási ceremónián.
-Van kísérőd?
-Nem , kellene hogy legyen?-rémültem meg.
-Igen, mivel minden évben egy nyitó tánccal szoktunk kezdeni.
-Nos én ebből most kimaradok.Nem is olyan nagy  baj, úgy sem szeretek nagyon táncolni-vontam vállat.
-Még nem fejeztük be a beszélgetést!-nézett rám szúrós szemekkel, mikor hangosan kimondták a nevét, majd lement a lépcsőn a tömeg közé.
-Természetesen-bólintottam és vártam hogy a nevemet kiejtsék.Jó sokat kellett várnom és egy idő után rá is jöttem, hogy én leszek az utolsó...na igen az újoncot hagyjuk mindig utolsónak, had nézze meg mindenki magának meg jól..De végül rám került a sor:
-Hölgyeim és Uraim, had mutassam be önöknek az egyik régen látott alapítócsalád utolsó élő személyét, akik elváltak a másik famíliától: Marie Prudence Alanore Salvatoret.....

Rossz Hír!

Sziasztok nos arról lenne szó hogy ez a blog most egy kis szünetet fog tartani,de csak rajtatok múlik, hogy mennyi ideig.Az ok az az,hogy teljesen úgy érzem,hogy csak is magamnak írok és semmi visszajelzést nem kapok,hogy milyen lett az új fejezet,mert  így nem tudom,hogy hogyan viszonyultok hozzá és hogyan folytassam.Pedig már lenne néhány ötletem:) Eddig csak egy személy kommentálta az egyik fejezetet aminek nagyon örülök és nagyon hálás vagyok Clarissa:) Nos ennyi lenne ha lehetne szóljatok hozzá valami PLEASE! :)