Sziasztok meghoztam egy kicsit késve a következő fejezetet remélem tetszeni fog várom a kommenteket,hogy min alakítsak rajta,milyen volt,csak írjatok valamit please köcce.
- Tudod, csak kérdeztem,nem azt kértem, hogy kommentáld is az egészet-szólalt meg egy kis idő múlva Dam-de nem érnél el vele semmit. Tudod én már lassan 150 éve élek együtt a drága kisöcsémmel és immúnis lettem a szentbeszédeire.
-De az enyémekre nem vagy az, és hidd el ha ráveszem magam nagyon jól kihozom magamból az ártatlan szent prédikátort-néztem rá ártatlanul-és ne okolj mert ez az igazság. Szóval csak neked kell magadon változtatnod.
-Majd ha piros hó esik-vigyorodott el gonoszul.
-Egyszer fog,hidd el-sóhajtottam fel-majd én teszek róla-kacsintottam rá,mikor megállt a feljárójukon és pedig egyből kipattantam a kocsiból és bevágtattam a házukba-Stefan Salvatore! Ha most nem jöttök el Elenával,akkor életetek végéig bánni fogjátok,hogy kihagytátok az alkalmat,hogy betekintést nyerjetek az én privát életembe! Így is tudjátok mekkora mázli,hogy anyámék nincsenek otthon?-dobtam le magam az egyik fotelbe-két percetek van elkészülni,különben pá-pá és csak Damon egyszavasnyi komamentéből tudhatjátok meg,hogy milyen volt.
-Meddig tartott ezt a beszédet kitalálni?-jelent meg előttem Stef Elenaval együtt.
-Nem sok,én kiváló prédikátor vagyok.Kérdezd csak meg a bátyádat.Kb 5 perce nyomtam le neki is egyet,hogy nála nagyon messzire elmentek otthonról-mosolyogtam az említettre.
-Csodálom,hogy még életben vagy-nézett rám elismerőn Elena.
-Köszi.Nem volt nagy dolog.De most ha kérhetném kapkodjátok magatokat,mert nem szándékozok kétszer kiállítást tarnai a házunkban.Tudjátok,hogy mekkora mázli így is hogy nincsenek otthon?-kérdeztem.Kaptok kb 2 percet,és ha addig nem készültettek el kénytelenek lesztek Damon pár szavas beszámolójából megtudni,hogy milyen is a gyűjteményem,ami nos igen rövid lenne.
-Azért több mint pár szó-forgatta meg a szemeit Damon.
-"Jó volt érdekes volt,lemaradtatok róla"-ugye? 6 szó,amit kinézek belőled egy gyors élménybeszámolóról. És ez tényleg csak pár szó volt.És a tényeket nem lehet megcáfolni Damon,még ha nagyon is szeretnéd.Remélem tanultál nyelvtant,mert ha nem akkor be kéne pótolnod.
-Huh,el sem tudod képzelni,hogy mennyivel okosabb vagyok nálad és jóval megfontoltabb,ez mellett még bölcsebb is.A retorika...
-Kezdjük ott Damon,hogy ezt a témát a vita részben találod meg-vigyorogtam rá.Majd odaadom a tankönyvemet amiben megtalálod.Tudod ezt még a húgom is jobban tudja nálad.Na készen vagytok már????-érdeklődtem.
-Indulhatunk-bólintott Stefan,mire megkönnyebbültem,hogy nem kell az egész napomat egyedül Damonnal töltenem.Na jó nem annyira szörnyű mint amilyennek mondják,csak rá férne néhány etikett óra és egy kis nevelés,ami arról szólna,hogy hogyan ne tegyünk kárt a másikban...hosszú oldalakon keresztül.
Gyorsan beszálltunk a kocsimba és már hajtottam is hazafelé.Pillanatok alatt otthon voltunk.Miután leállítottam a motort kipattantam belőle és magam előtt betoltam a többieket a házba egyenesen fel a szobámba.
-Ugye csak most ugratsz , hogy ebben a picike szobában van a "raktárad"-nevetett fel Damon.
-Ez a szoba kicsit nagyobb,mint látszik-mentem oda a gardróbomhoz és két szárnyra nyitottam-még mielőtt kimondanád Damon,igen ez egy tipikus női tulajdonság-fojtottam a szót belé-na gyors befelé és nézzétek meg azokat amiket akartok . Ja és mindent a szemnek és semmit a kéznek-csaptam rá Damon kezére,mikor az egyik íjamhoz akart nyúlni-de persze,csak nyugodtan,ha szeretnél egyet a szíved környékére is-mosolyogtam rá.
-Úgy sem találnál el vele-húzta el a száját-lassú vagy.
-Majd tegyünk egyszer egy próbát-vigyorogtam rá-van egy olyan érzésem,hogy nem én fogok veszíteni-léptem egyel közelebb hozzá.
-És mit kapok,ha én nyerek?-kajolt nagyon közel hozzám,a kezét pedig végigsimította a nyakamon.
-Megkapod,ha győzöl,de ha nem....azt még nem döntöttem el-mentem ki Stefanék után,de sehol nem voltak a szobámon belül-ezek meg hova tűntek?
-Leléceltek,mikor már sűrűbbé vált a levegő-vont vállat.
-A fenébe.Ez azt jeleni,hogy egész nap a nyakamban fogsz lógni?-jajdultam fel fájdalmasan-neeee!!!
-Nem vagyok annyira rossz társaság,mit hiszed.
-Ezt még nem bizonyítottad be egy alkalommal sem-fordultam vele szembe.Egy kicsit közelebb volt mint gondoltam.
-Pedig tudok igen csöndes és kedves is lenni-villantotta meg a szemeit.
-Bizonyítsd be!.
-Csak meg ne bánd-csúsztatta a kezét a tarkómra a másikat pedig a derekam köré fonta és az ajkait hirtelen a számra tapasztotta.Hevesen csókolt meg és én nem ellenkeztem.Édes volt nagyon és nem erőszakos-ez megfelel?-húzódott el.
-Nem ,de..-fontam a karjaim a nyaka köré és ezúttal én csókoltam meg.Hirtelen a karjába kapott és egy lépéssel az ágyamnál termet és háttal lefektetett rá nem szakítva meg a csókunkat.Már kezdtem kigombolni az ingét,de megfogta a kezeim és a fejem felé az ágyhoz nyomta.
-Kicsit követelődző vagy nem gondolod?-vigyorgott rám.
-Nem nem vagyok az.Inkább csak kihasználom azt a lehetőséget,amit nyújtanak-próbáltam vállat vonni,de nem nagyon ment-esetleg elengednéd a kezeimet?-vontam fel az egyik szemöldököm.
-Persze-vigyorgott mint a tejbe tök,miközben lekászálódott rólam-hm-nyalta meg a száját.
-Mi van?
-Ez biztos nem az első csókod volt.
-És nem is az utolsó-nevettem fel.
-Szóval kapok még belőle?
-Nem vagyok olyan könnyű préda Damon,mint az előttem levő játékszereid- ültem fel az ágyon és mellé vánszorogtam.
-Nos az előbb nem ez jött le nekem-nyalta meg még egyszer a száját.
-Azt csak biztatásként kaptad, hogy el ne rontsd valami nagyon nagy hülyeséggel-adtam az arcára még egy puszit. Na mit csináljunk...anyámék egy jó ideig nem fognak hazaérni, esetleg elmehetnénk a Grillbe...persze miután most szépen megcsinálom a vagyis estére...aztán elmehetnénk és megihatnánk pár pohár Bourbont-vigyorogtam rá.
- Mit fog szólni a drága mama, ha meglátja, hogy a kicsi lánykája holtrészegen ér haza??-húzta féloldalas mosolyra a száját Damon.
-Ki mondta azt, hogy haza is fogok jönni? Mert én biztos nem.
-Esetleg nálunk akarsz megszállni?
-Ha már ilyen aranyosan felvetetted...lehet...ha egy kicsit jobb kedvem lesz mint akartam volna...bár nem szoktam odáig lesüllyedni. És még soha nem részegedtem le.
-Egyszer mindennek eljön az ideje csillagom-hajolt a nyakamba Damon és egy csókot lehelt rá...
-Ugye csak most ugratsz , hogy ebben a picike szobában van a "raktárad"-nevetett fel Damon.
-Ez a szoba kicsit nagyobb,mint látszik-mentem oda a gardróbomhoz és két szárnyra nyitottam-még mielőtt kimondanád Damon,igen ez egy tipikus női tulajdonság-fojtottam a szót belé-na gyors befelé és nézzétek meg azokat amiket akartok . Ja és mindent a szemnek és semmit a kéznek-csaptam rá Damon kezére,mikor az egyik íjamhoz akart nyúlni-de persze,csak nyugodtan,ha szeretnél egyet a szíved környékére is-mosolyogtam rá.
-Úgy sem találnál el vele-húzta el a száját-lassú vagy.
-Majd tegyünk egyszer egy próbát-vigyorogtam rá-van egy olyan érzésem,hogy nem én fogok veszíteni-léptem egyel közelebb hozzá.
-És mit kapok,ha én nyerek?-kajolt nagyon közel hozzám,a kezét pedig végigsimította a nyakamon.
-Megkapod,ha győzöl,de ha nem....azt még nem döntöttem el-mentem ki Stefanék után,de sehol nem voltak a szobámon belül-ezek meg hova tűntek?
-Leléceltek,mikor már sűrűbbé vált a levegő-vont vállat.
-A fenébe.Ez azt jeleni,hogy egész nap a nyakamban fogsz lógni?-jajdultam fel fájdalmasan-neeee!!!
-Nem vagyok annyira rossz társaság,mit hiszed.
-Ezt még nem bizonyítottad be egy alkalommal sem-fordultam vele szembe.Egy kicsit közelebb volt mint gondoltam.
-Pedig tudok igen csöndes és kedves is lenni-villantotta meg a szemeit.
-Bizonyítsd be!.
-Csak meg ne bánd-csúsztatta a kezét a tarkómra a másikat pedig a derekam köré fonta és az ajkait hirtelen a számra tapasztotta.Hevesen csókolt meg és én nem ellenkeztem.Édes volt nagyon és nem erőszakos-ez megfelel?-húzódott el.
-Nem ,de..-fontam a karjaim a nyaka köré és ezúttal én csókoltam meg.Hirtelen a karjába kapott és egy lépéssel az ágyamnál termet és háttal lefektetett rá nem szakítva meg a csókunkat.Már kezdtem kigombolni az ingét,de megfogta a kezeim és a fejem felé az ágyhoz nyomta.
-Kicsit követelődző vagy nem gondolod?-vigyorgott rám.
-Nem nem vagyok az.Inkább csak kihasználom azt a lehetőséget,amit nyújtanak-próbáltam vállat vonni,de nem nagyon ment-esetleg elengednéd a kezeimet?-vontam fel az egyik szemöldököm.
-Persze-vigyorgott mint a tejbe tök,miközben lekászálódott rólam-hm-nyalta meg a száját.
-Mi van?
-Ez biztos nem az első csókod volt.
-És nem is az utolsó-nevettem fel.
-Szóval kapok még belőle?
-Nem vagyok olyan könnyű préda Damon,mint az előttem levő játékszereid- ültem fel az ágyon és mellé vánszorogtam.
-Nos az előbb nem ez jött le nekem-nyalta meg még egyszer a száját.
-Azt csak biztatásként kaptad, hogy el ne rontsd valami nagyon nagy hülyeséggel-adtam az arcára még egy puszit. Na mit csináljunk...anyámék egy jó ideig nem fognak hazaérni, esetleg elmehetnénk a Grillbe...persze miután most szépen megcsinálom a vagyis estére...aztán elmehetnénk és megihatnánk pár pohár Bourbont-vigyorogtam rá.
- Mit fog szólni a drága mama, ha meglátja, hogy a kicsi lánykája holtrészegen ér haza??-húzta féloldalas mosolyra a száját Damon.
-Ki mondta azt, hogy haza is fogok jönni? Mert én biztos nem.
-Esetleg nálunk akarsz megszállni?
-Ha már ilyen aranyosan felvetetted...lehet...ha egy kicsit jobb kedvem lesz mint akartam volna...bár nem szoktam odáig lesüllyedni. És még soha nem részegedtem le.
-Egyszer mindennek eljön az ideje csillagom-hajolt a nyakamba Damon és egy csókot lehelt rá...
