11.rész

Sziasztok meghoztam egy kicsit késve a következő fejezetet remélem tetszeni fog várom a kommenteket,hogy min alakítsak rajta,milyen volt,csak írjatok valamit please köcce.

 - Tudod, csak kérdeztem,nem azt kértem, hogy kommentáld is az egészet-szólalt meg egy kis idő múlva Dam-de nem érnél el vele semmit. Tudod én már lassan 150 éve élek együtt a drága kisöcsémmel és immúnis lettem a szentbeszédeire.

-De az enyémekre nem vagy az, és hidd el ha ráveszem magam nagyon jól kihozom magamból az ártatlan szent prédikátort-néztem rá ártatlanul-és ne okolj mert ez az igazság. Szóval csak neked kell magadon változtatnod.

-Majd ha piros hó esik-vigyorodott el gonoszul.

-Egyszer fog,hidd el-sóhajtottam fel-majd én teszek róla-kacsintottam rá,mikor megállt a feljárójukon és pedig egyből kipattantam a kocsiból és bevágtattam a házukba-Stefan Salvatore! Ha most nem jöttök el Elenával,akkor életetek végéig bánni fogjátok,hogy kihagytátok az alkalmat,hogy betekintést nyerjetek az én privát életembe! Így is tudjátok mekkora mázli,hogy anyámék nincsenek otthon?-dobtam le magam az egyik fotelbe-két percetek van elkészülni,különben pá-pá és csak Damon egyszavasnyi komamentéből tudhatjátok meg,hogy milyen volt.

-Meddig tartott ezt a beszédet kitalálni?-jelent meg előttem Stef Elenaval együtt.

-Nem sok,én kiváló prédikátor vagyok.Kérdezd csak meg a bátyádat.Kb 5 perce nyomtam le neki is egyet,hogy nála nagyon messzire elmentek otthonról-mosolyogtam az említettre.

-Csodálom,hogy még életben vagy-nézett rám elismerőn Elena.

-Köszi.Nem volt nagy dolog.De most ha kérhetném kapkodjátok magatokat,mert nem szándékozok kétszer kiállítást tarnai a házunkban.Tudjátok,hogy mekkora mázli így is hogy nincsenek otthon?-kérdeztem.Kaptok kb 2 percet,és ha addig nem készültettek el kénytelenek lesztek Damon pár szavas beszámolójából megtudni,hogy milyen is a gyűjteményem,ami nos igen rövid lenne.

-Azért több mint pár szó-forgatta meg a szemeit Damon.

-"Jó volt érdekes volt,lemaradtatok róla"-ugye? 6 szó,amit kinézek belőled egy gyors élménybeszámolóról. És ez tényleg csak pár szó volt.És a tényeket nem lehet megcáfolni Damon,még ha nagyon is szeretnéd.Remélem tanultál nyelvtant,mert ha nem akkor be kéne pótolnod.

-Huh,el sem tudod képzelni,hogy mennyivel okosabb vagyok nálad és jóval megfontoltabb,ez mellett még bölcsebb is.A retorika...

-Kezdjük ott Damon,hogy ezt a témát a vita részben találod meg-vigyorogtam rá.Majd odaadom a tankönyvemet amiben megtalálod.Tudod ezt még a húgom is jobban tudja nálad.Na készen vagytok már????-érdeklődtem.

-Indulhatunk-bólintott Stefan,mire megkönnyebbültem,hogy nem kell az egész napomat egyedül Damonnal töltenem.Na jó nem annyira szörnyű mint amilyennek mondják,csak rá férne néhány etikett óra és egy kis nevelés,ami arról szólna,hogy hogyan ne tegyünk kárt a másikban...hosszú oldalakon keresztül.

  Gyorsan beszálltunk a kocsimba és már hajtottam is hazafelé.Pillanatok alatt otthon voltunk.Miután leállítottam a motort kipattantam belőle és magam előtt betoltam a többieket a házba egyenesen fel a szobámba.
-Ugye csak most ugratsz , hogy ebben a picike szobában van a "raktárad"-nevetett fel Damon.
-Ez a szoba kicsit nagyobb,mint látszik-mentem oda  a gardróbomhoz és két szárnyra nyitottam-még mielőtt kimondanád Damon,igen ez egy tipikus női tulajdonság-fojtottam a szót belé-na gyors befelé és nézzétek meg azokat amiket akartok . Ja és mindent a szemnek és semmit a kéznek-csaptam rá Damon kezére,mikor az egyik íjamhoz akart nyúlni-de persze,csak nyugodtan,ha  szeretnél egyet a szíved környékére is-mosolyogtam rá.
-Úgy sem  találnál el vele-húzta el a száját-lassú vagy.
-Majd tegyünk egyszer egy próbát-vigyorogtam rá-van egy olyan érzésem,hogy nem én fogok veszíteni-léptem egyel közelebb hozzá.
-És mit kapok,ha én nyerek?-kajolt nagyon közel hozzám,a kezét pedig végigsimította a nyakamon.
-Megkapod,ha győzöl,de ha nem....azt még nem döntöttem el-mentem ki Stefanék után,de sehol nem voltak a szobámon belül-ezek meg hova tűntek?
-Leléceltek,mikor már sűrűbbé vált a levegő-vont vállat.
-A fenébe.Ez azt jeleni,hogy egész nap a nyakamban fogsz lógni?-jajdultam fel fájdalmasan-neeee!!!
-Nem vagyok annyira rossz társaság,mit hiszed.
-Ezt még nem bizonyítottad be egy alkalommal sem-fordultam vele szembe.Egy kicsit közelebb volt mint gondoltam.
-Pedig tudok igen csöndes és kedves is lenni-villantotta meg a szemeit.
-Bizonyítsd be!.
-Csak meg ne bánd-csúsztatta a kezét a tarkómra a másikat pedig  a derekam köré fonta  és az ajkait hirtelen a számra tapasztotta.Hevesen csókolt meg és én nem ellenkeztem.Édes volt nagyon és nem erőszakos-ez megfelel?-húzódott el.
-Nem ,de..-fontam a karjaim a nyaka köré és ezúttal én csókoltam meg.Hirtelen a karjába kapott és egy lépéssel az ágyamnál termet és háttal lefektetett rá nem szakítva meg a csókunkat.Már kezdtem kigombolni az ingét,de megfogta a kezeim és a fejem felé az ágyhoz nyomta.
-Kicsit követelődző vagy nem gondolod?-vigyorgott rám.
-Nem nem vagyok az.Inkább csak kihasználom azt a lehetőséget,amit nyújtanak-próbáltam vállat vonni,de nem nagyon ment-esetleg elengednéd a kezeimet?-vontam fel az egyik szemöldököm.
-Persze-vigyorgott mint a tejbe tök,miközben lekászálódott rólam-hm-nyalta meg a száját.
-Mi van?
-Ez biztos nem az első csókod volt.
-És nem is az utolsó-nevettem fel.
-Szóval kapok még belőle?
-Nem vagyok olyan könnyű préda Damon,mint az előttem levő játékszereid- ültem fel az ágyon és mellé vánszorogtam.
-Nos az előbb nem ez jött le nekem-nyalta meg még egyszer a száját.
-Azt csak biztatásként kaptad, hogy el ne rontsd valami nagyon nagy hülyeséggel-adtam az arcára még egy puszit. Na mit csináljunk...anyámék egy jó ideig nem fognak hazaérni, esetleg elmehetnénk a Grillbe...persze miután most szépen megcsinálom a vagyis estére...aztán elmehetnénk és megihatnánk pár pohár Bourbont-vigyorogtam rá.
- Mit fog szólni a drága mama, ha meglátja, hogy a kicsi lánykája holtrészegen ér haza??-húzta féloldalas mosolyra a száját Damon.
-Ki mondta azt, hogy haza is fogok jönni? Mert én biztos nem.
-Esetleg nálunk akarsz megszállni?
-Ha már ilyen aranyosan felvetetted...lehet...ha egy kicsit jobb kedvem lesz mint akartam volna...bár nem szoktam odáig lesüllyedni. És még soha nem részegedtem le.
-Egyszer mindennek eljön az ideje csillagom-hajolt a nyakamba Damon és egy csókot lehelt rá...

TÉVEDTEM

 Gondolom emlékeztek arra,hogy azt mondtam+ írtam,hogy nem tilthatnak el a géptől a szülinapomon,ami ma van,,....na tévedtem.Apám még azt sem engedi,hogy ...semmit sem,sőt még ugráltat is engem..de mind1,szóval sajna még várnotok kell egy pinyurkát a kövi fejezethez. Sietek sziasztok:)

Rossz hír már megint:

Bocsi hogy folyton rossz hírekkel jövök,de ez most komoly.Sajnos egy ideig még ilyen tempóban sem fogok tudni írni,mivel ma 20-án amint tudjátok már aki Kecskeméten lakik igen nagy zuhé volt és nagy szél.Nos mi azok közé tartozunk akiknek lett egy kis gondjuk ettől a vihartól...lementek a cserepek és beáztunk de ez semmi ahhoz képest ami pl a máshol történt valami,de megoldjuk valahogy:) Nos ennyi lenne az egész,további szép nyarat.Agusztus 22-25 között nem leszek elérhető,mert megyek angolnyelvi táborba,mert gyúrok a nyelvvizygára:) Na további szép napot és nyarat:)

10.rész

sziasztok itt a kövi feji.:

-Damon!!-sikítottam-te még is mi a fészkes fenét keresel itt,főleg a szobámban?-vontam kérdőre.

-Legalább 10-szer ha csöngettem,de senki nem nyitott ajtót,így gondoltam beengedem magam-vont vállat-viszont mikor betettem a lábam a házatokba,megcsapott a vér szaga-mutatott a kezemre,amin a kötés már megint átázott.

-Remek-nyögtem fel-mehetek el kórházba,hogy varrják össze.

-És mégis milyen mesével fogsz előrukkolni,hogy hogyan sérültél meg?Közlöd velük,hogy egy vámpír megharapott?-nézett rám nagyon hülyén.

-Ezért is fogsz te szépen velem jönni-mutattam rá-most pedig ha megtennéd kimennél innen,amíg átöltözöm?

-Tőlem így is jöhetsz-mosolyodott el perverzül.

-Perverz állat-dobtam neki a legkeményebb párnámat-na tűnés kifelé,míg jó kedvemben vagyok-pattantam ki az ágyból és kitoloncoltam az ajtón,majd rávágtam az ajtót.Gyorsan kerítettem  a gardróbomból néhány használható ruhát,amiket magamra kapkodtam,aztán bevánszorogtam a fürdőmbe és tűrhető állapotba hoztam a hajam és magam,miután megmostam a fogam.Lent a konyhában legyömöszöltem néhány falatot a torkomon,majd miután bezártam a házat,Damonnek dobtam a kocsikulcsokat-most az egyszer megengedem,hogy beszállj a kocsimba.

-Köszönöm-nyitotta  ki nekem az ajtót.

-Hú mi ez a jó modor?-lepődtem meg,miközben beszálltam a kocsiba.

-Igazából,az én időmben 1700-1800-as években mikor ember voltam ilyen udvarias voltam.

-Kezdem azt hinni,hogy megfogsz változni-mosolyogtam rá.

-Te is-Ez az első alkalom,hogy rám mosolyogsz.

-Ó vigyáz,mert a végén még elpirulok-játszottam meg magam.

-Nos akkor induljunk-szállt be ő is mellém,majd felpörgette a motort és beletaposott a gázba-utána akkor megcsodálhatom a gyűjteményedet?

-Stefanék nem jönnek?-kérdeztem.

-Nem kettesben leszünk-

-Ettől féltem-sóhajtottam fel lemondóan.

-Na most nem lehet semmi kifogásod ellenem.Kivételesen kést  úriember vagyok-mutatott magára és szokásához híven megforgatta a szemeit.

-Ja ez igaz,de várjuk ki  a nap végét és csak utána szólj.Apropó 4-5 napja mi volt az a sürgős dolog amiért be kellett hogy vigyelek a suliba?

-Semmi különös-vont vállat-csak egy nemkívánatos személy tartózkodik  a városban,aki folyamatosan megkeseríti az életünket.

-Szívesen segítek eltenni lábalól,ha azt tervezitek-ajánlottam fel.

-Köszi de mi is elbírunk vele-húzta el a száját.

  5 perc alatt beértünk a kórházba,ahol rögtön elsősegélyt nyújtottak és jól leszidtak,hogy miért nem mentem be hamarabb.7 öltéssel varrták össze a kezemet,majd bekötötték.Nem éreztem semmit,szinte az egész időt végigtársalogtam Damonnal,figyelmen kívül hagyva a dokit,akit Dam megigézett,hogy ne mondja el senkinek,sőt inkább felejtse el a mi kis társalgásunkat.

-Nos akkor,hogy ezzel is megvolnánk,indulhatunk haza?-kérdezte miközben beszálltunk a kocsiba.

-Haza?Hova haza?-néztem rá értetlenül.

-Hát hozzád haza-forgatta meg a szemeit.

-Nos ha jól tudom, az nem a te házad csak be lettél oda véletlenül hívva, ergo nincs tulajdonjogod ránézve.De nyugodtan megkérhetem Boonieet,hogy tiltson ki örökre a házból.

-Na nyugi nem kell annyira felkapni a vizet-csitított Damon-akkor kijavítom:Indulhatunk hozzád?

-Így már sokkal jobb-vigyorogtam rá-és legelőszőr meglátogatjuk Stefanékat.

-Minek:?-értetlenkedett.miközben felpörgette a motort.majd beletaposott a gázba.

-Mert nem vagyok hajlandó kétszer kiállítást nyitni  a házamban-vágtam rá rögtön,pedig az igazság az volt ,hogy nem akartam egyedül maradni vele,mert a végén totálisan belezúgnék,az pedig egyikünknek sem lenne jó,főleg ismerve őt,hogy csak játszadozni szokott az állítólagos barátnőivel.És én nem akartam olyan sorsra jutni.-így is tök mázli,hogy anyuék nincsenek otthon-sóhajtottam fel.

-Ahogy akarod-vont vállat-és mit tervezel a nap hátralevő részében?

-Miért érdekel az téged?-néztem rá gyanakvóan-remélhetőleg olyan programot fogok kitalálni,amiben te nem fogsz szerepelni-gondolkoztam hangosan.-

-OK.FEGYVERSZÜNET!Most komolyan én itt most olyan erőfeszítéseket teszek,hogy majd belehalok,hogy normális legyek veled egy napot és kibékítselek.Neked ezt mennyibe lenne viszonozni?_"fakadt ki Damon"

-Ó észre sem vettem-húztam el a számat-csak hogy tudd ez nem elég arra,hogy elfelettesd velem azt amit tettél  a hugommal.Ennél egy kicsit többre lesz szükséged.De nyugodtan folytasd,nekem nagyon tetszik a jó oldalad.A végén még megkedvellek.

-Köszönöm a jóindulatodat.

-Szívesen.Örülj,hogy nem azzal kezdtem,hogy leszúrlak-vigyorogtam rá.
-Szóval szerepel még ez a pont a listádon.
-De már csak az utolsók között. és az már haladás-jegyeztem meg-elérheted még azt is hogy teljesen törlődjön róla.
-És még mik szerepelnek azon?
-Nos a következő,hogy hogyan tegyelek hűvösre egy igeid,ha visszatér a bunkó Damon Salvatore személyiséged:ez esetben előfordulhat egy karó a szíved körüli tájékon,akkor a vasfű is igen jól megteszi a hatását,bár ott a gyógyulás egy kicsit lassabb lenne,de nem baj,főleg ha lelocsollak vele,de így is spórolnom kell vele.A kevésbé fájdalmas akcióim:sz sz hogy nem szólok hozzád és levegőnek nézlek,bezáratlak valahova egy időre megkérve Boonieet,hogy segítsen.De szerintem Stefan is  a segítségemre lest és kész örömmel kezelésbe vesz,persze nem fizikailag,mert tudom,hogy jelenleg erősebb vagy nála,de amint ismerlek nem szereted a szentbeszédeket és Stefan abban nagyon jó,mivel ő a jó testvér aki próbálja megtéríteni a tékozlófiút,aki nem szó szerint menekült el a családjától,hanem otthonról ment el-ütögettem meg gyengéden a halántékát-és igyekszik,hogy a bátyja esze újra hazatérjen.Amihez még sok idő kell főleg a jelen helyzetet látva,ha a személy kislányokat fojtogat.De ha nagyon elszánom magam és nem kímélve az energiáimat,megpróbálhatom egy hónap alatt gatyába rázni egy szelídítésre váró alakot,aki most éppen itt ül mellettem-hadartam el egy levegőre-csak hogy tudd éppen rólad beszélek-néztem rá vigyorogva mint mindig és mosz előszőr fordúl elő,hogy nem tudott azonnal  visszavágni.De hamar túljutott a szótlanságán és a szokásos gyűlölköző tekintetével nézett rám,ami inkább hatott ebben a helyzetben megbántott és gúnyos kifekjezésre.

folyt.köv  kérlek kommetet írjatok.
Sietek a kövi fejezettel.bocsiu hogy ilyen rövid lett és bocsi a helyesírási hibákért majd ha elsz időm kijavítom.Várom a komimkat:):)

9.rész.

Sziasztok!! Na itt a kövi feji.Csoda történt mert apám megengedte,hogy tegyek fel frisst.Hát nem jó:: Phf..Na jó olvasást.
Bocsi,hogy ilyen rövid lett,de csak ennyire kapta időt:( De majd sietek a többivel:) Jó olvasást:)

 -Indulhatunk?-kérdezte Dam-jaj ne légy már ilyen durci.

-Nem ajánlom,hogy felhúzz Damon,mert időközben eszembe jutott,hogy hova rejtettem el azt a karót  a kocsimba-fenyegettem meg-bár most túl fáradt vagyok ahhoz,hogy leszúrjalak-ásítottam egyet,miközben a kezemet az ablaknak nyomva nekidőltem az ajtónak.Olyan jól esett neki az est hidege.

-Fáj a kezed?-kérdezte szinte aggódva Dam.

-Nem annyira.Mint ha megszúrtam volna magam valamivel-vonta vállat.

-Azért gondolom egy kicsit jobban-feltételezte,majd az egyik kezét elém emelte-egy kis gyógyító vért?

-Ennyire nem jó a memóriád?Mint ha az előbb azt mondtad volna,hogy nem fogsz a véreddel itatni,csak azért,hogy gyorsabban gyógyuljak.Tudod: előbb hagynám,hogy elvérezz,mint hogy a véremmel itassalak-idéztem fel a szavait.

-Pedig igen csak vérzik.

-Zavar?Mert engem nem.

-Kevésbé,most,hogy tudom,vérbéna van benned-húzta el a száját-tényleg neked honnan van?
-Termesztem-vontam vállat-persze nem itt-Bár ideje lenn beszereznem egy újabb mennyiséggel,mivel már csal 5 üvegem van,de az elég lesz kb 1 évig még,mivel elég egy napra két csepp a családom teáiba.
-Pedig azt hittem,hogy az egészet kiirtottam-rázta meg lemondóan a fejét Damon.
-Még szerencse,hogy nem sikerült - nevettem fel-ha kiirtottad volna az egészet,nem ajánlottam volna fel neked,hogy igyál a véremből.Ennyi eszed neked is lehetett volna.
-Ja.De a lényegre térve valahogy el kéne állítanod a karodból folyó vért.
-Igen,de azt nem  a te segítségeddel fogom megtenni-bólintottam- egy kis ecetes víz mindent megold.
-Hú az fájni fog-borzongott meg Dam,miközben bekanyarodott a házunk elé,majd leállította a motort.Én egyből ki is ugrottam a kocsiból és elindulta a házunk felé,de Dam már utol is ért-nagy baj lenne ha bemennék?
-Ige,ha már kérdezed-bólintottam.Tudom nálatok nem szokás minden nap aludni,de nálunk embereknél igen.Szóval ha a közeljövőben nem fogod bántani valamelyik családtagomat,hajlandó leszek neked holnap megmutatni a karógyűjteményemet.Egyébkén sincsen más tervem,mint kiállítást szervezni itthon-sóhajtottam fel-tehát viselkedj!
-Ezt úgy mondtad,mint ha egy kutya lennék-háborodott fel.
Tudod, mindig is szerettem volna egy kutyát-álltam lábujjhegyre, majd összekócoltam a haját-na szia-fordultam sarkon és bementem a házba.Beköszöntem anyunak,hogy itthon vagyok,majd felmentem a szobámba,onnan pedig a fürdőmbe ahol kicserélte a kötést a kezemen,majd letusolta és egy hálóinget felvéve beledőltem az ágyba és elaludtam.

 Nem volt valami kellemes az éjszakám,ugyanis mindig arra keltem fel hogy lüktet és fáj a kezem.Átkoztam magam azért,hogy megengedtem Damnak,hogy megharapjon,pedig elég lett volna pár csepp vér is.Reggel anyám kopogtatott be fél 7-kor.
-Szia kincsem,csak azért keltettelek fel,hogy szóljak elmentünk Alyvel vásárolni.Tudod hétfőn lesz  a szülinapja és már most előre megkapja az ajándékait.
-Renden-húztam  a fejemre a takarót-sziasztok-dünnyögtem és vissza aludtam.

Ez a kis szunyóka sem tartott valami sok ideig.9 órakkor kómás fejjel felültem az ágyon és mikor szétnéztem azt hittem,hogy szívrohamot fogok kapni.
-DAMON!!!-sikítottam,miközben magamrarántottam a takarómat...

Folyt köv.

Másik blogom

Ugye megemlítettem a másik blogom is : www.ivett-cullen.blogspot.com

most csak oda tudtam frisset tenni,remélem,hogy tetszeni fog:) Sietek ide is tenni néhányat:) Jó olvasást:) Pusz.:)

Mégegy roszz hír sajnos.

Nos ugye befejeződött a suli, remélem mindenkinek jó lett a bizonyítványa XD.Hát én nem teljesen,de megvagyok elégedve a sajátoméval...de csak egy picit remélem jövőre jobb lesz 3.7-es átlagnál.Na szóval a szüleim vagyis apum nincs vele megelégedve és eltiltott sok mindentől köztük a számítógéptől is és hogy csak a közelébe se menjek lekódolta a gépet.Na de én sem vagyok teljesen hülye,hogy ne tudjam megfejteni a kódot csak az észjárásával kell gondolkodni XD.Szóval sokkal lassabban fog menni az egész blog,mert csak akkor tudok frissekkel szolgálni,ha apum nincs itthon,vagyis jelen esetben,mikor ezt írom,de sajna nem vagyok olyan gyors író,hogy ebben a kis időben míg ő távol van letudjak gépelni egy egész fejezetet,de majd igyekszem hetente 1-et feltenni.Sajnos az Ivett-es blogom is így járt,szóval bocsi és köcce a kommentet Clarissa:) nagyon ari vagy és olvasom a tiedet 100-zal csak siess te is:) na ennyi amit akartam mondani sziasztok és további szép nyarat::)...remélem forgalmasabb lesz a tiétek mint az enyém:)


viszont júli.31-én több feki is meglesz egyszerre,mert mégsem lehet annyira kegyetle,hogy a szülinapomon is eltílt:)